Körülbelül 50 hektár az a birtokméret, amely már képes megélhetést biztosítani Magyarországon egy családi gazdaság számára. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a hazai agrárium rengeteg nehézséggel küzd, amit elsősorban magunknak köszönhetünk. Raskó György agrárközgazdásszal, mezőgazdasági nagyvállalkozóval a Magyar Hang munkatársa készített interjút a lap Reptér című podcastjában.

Raskó György szerint nagy baj, hogy az elmúlt évtizedekben alig pár terményre szűkült a magyarországi termelés, a gazdák a lehető legkisebb munkabefektetést és anyagi ráfordítást igénylő növényeket termelik, ennek "köszönhetően" kerül szinte csak gabona a földbe. Ezzel párhuzamosan gyakorlatilag eltűnt a kertészkedés, leépült a gyümölcs- és zöldség ágazat, az állatállomány a többszörösére apadt. Ma már alig akar valaki állatot tenyészteni, mert az bizony, a hét és az év minden napján állandó felügyeletet és munkát jelent. Ez sajnos már a nagyobb agrárgazdaságokra, cégekre is jellemző. Ott Raskó szerint pusztán szinten tartják az állományt, de semmiképp sem növelik. Ennek nemcsak az előbb említett szemlélet az oka, hanem a földhasználat korlátozása is.

Ugyanazt termeljük, mint Ukrajna, csak drágábban

Az agrárközgazdász arról is beszélt, hogy egy mai átlagos gazdacsalád nem olyan, mint amilyennek elképzeljük. A legtöbbjük egykori téeszes vezető, korábbi vezető beosztású agrárszektorban dolgozó, akik felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, vagy azok leszármazottjai, szintén felsőfokú végzettséggel. Nagy részük ráállt a gabonára és ha tehetik, azonnal lecsapnak a megvásárolható földekre, ahol ugyancsak jórészt gabonatermelésbe fognak. Ez pontosan azért problémás, mert Ukrajna éppen ugyanezeket termeli, alacsonyabb önköltséggel. Ez utóbbi okai a jóval olcsóbb műtrágya-,  üzemanyag- és villamosenergia árakban, a nagyobb területméretekben, az olcsóbb munkaerőben keresendők. A nyugat-európai állattartó gazdák pedig érdekeltek abban, hogy hozzájussanak ehhez az olcsó alapanyaghoz.

Raskó György

Raskó György: "Azt fékezni Európában, hogy tovább növekedjen egy üzem, totál hülyeség, mert máshol akkorára növelik a birtokméreteket, amekkorára akarják" – forrás: Facebook/Raskó György

Raskó komoly bajnak tartja, hogy idehaza a gazdák egy része nem a régi, hagyományos paraszti életmódot és gondolkodást viszi tovább, hanem értelmiségiként fogtak bele a mezőgazdasági termelésbe, és hozták magukkal az értelmiségi attitűdöt. Ennek megfelelően inkább vállalkozóként másokat foglalkoztat, ami nyilvánvaló módon megjelenik az árakban. Egyebek közt ezért jöhet olcsóbban az import zöldség és gyümölcs például Olaszországból. Az olasz, vagy éppen francia gazdák generációk óta ugyanazt csinálják, generációkra épülő tudással, tradíciókkal, folyamatos fejlődéssel, a kétkezi munka iránti kellő alázattal. Míg Európa más részein évszázadok alatt folyamatos infrastrukturális fejlesztések történtek, hatékony öntözőrendszereket építettek ki, itthon ezek elmaradtak és a magyar termelés nem tud hatékony lenni. Hozzátette: szomorú, de tény az is, hogy „sok magyar gazda inkább a Maldív- meg a Seychelle-szigetekre megy, ahelyett, hogy fejlesztene".

A nyugati állattartók többmilliárd eurót kerestek az ukrán gabonán

Az agrárközgazdász a minden baj okának kikiáltott ukrán gabonával kapcsolatban azt mondta: az állattenyésztők például örültek az olcsó terménynek, az pedig városi legenda, hogy az ukrán gabona rossz, szennyezett, ne adj isten mérgező. Ha az lenne, akkor Nyugat-Európa nem importálná humán célokra – fogalmazott, hozzátéve: az ottani államok 4-5 milliárd eurót kerestek az olcsó gabonán a háború kitörése óta. Az viszont tagadhatatlan, hogy például a búza beltartalma elmarad az európai mögött, nem lehet olyan jó minőségű lisztet őrölni, kenyeret sütni belőle.


A szakember arra is kitért: kevéssé köztudott, de az EU azért fizeti a kiegészítő támogatásokat, hogy a mezőgazdaság szereplőit vidéken tartsa, az utóbbi időben azonban jelentősen megerősödtek a "zöldek", akik komoly nyomás alatt tartják az uniós döntéshozókat. Ennek következtében utóbbiak egyre több "zöld" előírást (melyek némely esetekben teljesíthetetlenek) akarnak rákényszeríti a termelőkre, ami igencsak megnehezítette az elmúlt időszakban a gazdálkodást. Emiatt sokan felhagynak a termeléssel, ami lassan a biztonságos élelmiszerellátást is veszélyezteti.

Kár a nagybirtokokat korlátozni, máshol éppen ezek az agrárium igáslovai

Raskó György beszélt a kisbirtokok (néhány hektár) kérdéséről is, mint mondta, ezek teszik ki az összes hazai mezőgazdasági terület több, mint 75 százalékát. Ugyanakkor léteznek természetesen többezer hektáros nagybirtokok is, melyektől az állam a földalapú támogatást elvette és szerinte azok emiatt komoly hátrányt szenvednek a támogatásokat tekintve. Hazánkban az átlagos birtokméret kevesebb, mint 300 hektár, eközben Európa más országaiban az átlag gazdaságméret 5-600-tól 2000 hektárig terjed. Fontosnak tartaná a szakember a kicsik szövetkezését az üzleti érdekek képviselete és a hatékonyságnövelés okán, a lengyelek ezt teszik, ennek is köszönhetően ma már jóval versenyképesebbek nálunk.

Az agrárközgazdász szerint az egyetemeken nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a szakemberképzésben az organikus tudásanyag átadására, ösztönözni kellene az agrárium szereplőit a hatékonyság és versenyképes termelés irányában; kitörési pont lehetne, ha az ország például az organikus termelésre fókuszálna. Ezekre a termékekre ma óriási igény mutatkozik Nyugat-Európában és hasznot is hoznak.