Michael Hudson, a Kansas Cityben található Missouri Egyetem közgazdaságtudományi professzora és a Bard College Levy Economics Institute tudományos munkatársa arról értekezett egy cikkben nemrég, hogy gazdasági dominanciájának megőrzése érdekében az Egyesült Államok már egy jó ideje gabonafüggőséget igyekszik generálni. A háborúkat gyakran az erőforrások miatt vívják, de a mezőgazdasági termékek kereskedelme feletti ellenőrzéssel hasonló eredményeket lehet elérni.

A professzor szerint az amerikai kereskedelmi stratégák a második világháború óta két kulcsfontosságú áru, az olaj és a gabona ellenőrzésére alapozták nemzetközi stratégiájukat. A fegyverek mellett ezek jelentették az Egyesült Államok fizetési mérlegének fő támaszát. Ezért a tengerentúli diplomácia azóta mindig arra törekedett, hogy más országokat az amerikai gabonától függővé tegyen. Gondolva saját termelőire, ellenezték, igyekeztek ellehetetleníteni az országok gabona-önellátásra irányuló kísérleteit.

Hudson szerint ezt igazolja az is, hogy a Világbank kezdettől fogva megtagadta, hogy mezőgazdasági kölcsönöket nyújtson a harmadik világ országainak élelmiszeripai célú gabonatermelésük fejlesztésére.

búza

Ukrajnáé a világ legtermékenyebb földje, ennek köszönhető, hogy mára a gabona, a napraforgómag és más mezőgazdasági termékek globális exportőrévé váltak – forrás: Pixabay

A hitelnyújtást olyan trópusi növények támogatására korlátozták csak, amelyek nem jelentettek konkurenciát az amerikai mezőgazdasági termelés számára. Ez például azt eredményezte, hogy az olyan országoknak, mint Chilének (ahol a világ legnagyobb természetes guanókészlete található), a rézből származó exportbevételeiből kellett amerikai búzát vásárolnia, pedig meg is termelhette volna.

Leírja, hogy amint 1958-ban létrejött az EU elődje, a Közös Piac/EGK, annak Közös Agrárpolitikája az európaiak és az USA közötti diplomáciai konfliktusok fő területévé vált. A tengerentúli diplomaták riválisként tekintettek az Európai Szabadkereskedelmi Térségre (EFTA). Az Egyesült Államok a kereskedelmébe beépítette a mezőgazdasági protekcionizmusát.

A professzor leszögezte, a Közös Piac számára az agrárpolitika volt az 1960-as és 1970-es évek legfontosabb és legsikeresebb gazdasági eredménye. Hiszen Európa jelentős gabonaexportőrré vált és hozzájárult Franciaország, Németország, illetve más tagállamok kereskedelmi mérlegéhez. Az amerikai diplomácia pedig semmit sem tehetett annak érdekében, hogy megőrizze korábbi piaci dominanciáját ezen a területen.


Francia- és Németország, a két vezető mezőgazdasági termelő a saját erőfölényének megőrzésére törekedett, teljesen érthető módon. Az is természetes, hogy az újonnan csatlakozott EU-tagországok a saját mezőgazdaságuk fejlesztését szeretnék elérni, hogy hasonló termelékenységnövekedést és támogatásokat érjenek el. Ez folyamatos politikai harcot eredményez az Unión belül. Ebbe "kavart bele" az ukrajnai háború, amióta az ukránok szintén elkezdték keresni az európai piacra való bejutást. Övék a világ legtermékenyebb földje, ennek köszönhető, hogy mára a gabona, a napraforgómag és más mezőgazdasági termékek globális exportőrévé váltak.

Michael Hudson szerint az Egyesült Államok diplomáciai érdekei ismét ellentétben állnak az EU érdekeivel, ugyanis az amerikai cégek komoly részt vásároltak fel Ukrajna termőföldjeiből, és igyekeznek bejutni az európai piacokra. Ennek hatását elsőként az Ukrajnával közvetlenül szomszédos országok érzékelhették. Az olcsó ukrán gabona két dolog miatt is veszélyezteti az európai mezőgazdasági termelőket. Mivel hozzáférését a Fekete-tengerhez blokkolták, a nyugati irányú vasúti szállítás lett a gabona értékesítésének fő alternatívája. Az amerikai BlackRock cég pedig Zelenszkij elnökkel együttműködve bekapcsolta az amerikai és európai befektetéseket az ukrán ipari méretű mezőgazdaságba azért, hogy az ország devizához jusson az Oroszországgal szemben folytatott, a NATO által támogatott háborúban.

A professzor úgy véli, hogy az ukrán lobbiérdekek kapcsolódnak az Egyesült Államok diplomáciai nyomásához annak érdekében, hogy vámmentesen hozzáférjenek az EU gabonapiacához. Az Ukrajna szomszédságában élő gazdák már megtapasztalhatták, hogy az USA által támogatott ukrán mezőgazdaság komoly versenyhelyzetet teremthet Ukrajna esetleges EU-tagságával. Ez Hudson értelmezésében újjáéleszti az USA és Európa mezőgazdasági érdekkonfliktusát. Az uniós gazdasági támogatás kiterjesztése az ukrán gazdaságokra leronthatja az európai jólétet, hasonló hatású lehet, mint az Északi Áramlat gázvezeték felrobbantása.

Forrás: Makronóm blog