A holland EU-elnökség a fenti címmel adta közre értékelését a Közös Agrárpolitikáról, amely az utóbbi 50 évben, a változó követelményekhez igazodva, pozitív szerepet töltött be, most viszont radikális átalakításra szorul. A szerzők egyben elképzeléseket fogalmaztak meg a 2020 utáni uniós agrárszabályozásról.
• A mezőgazdasági termelés iparszerűvé, az elosztás pedig nemzetközivé vált. Az alapanyagok és a végtermékek előállítása elválik egymástól, és több különböző helyen megy végbe, ami kiélezi a termelők közötti versenyt. Az „élelmiszer-sétáltatásban“ jelenleg 500 vagy 1000 kilométer nem számít nagy távolságnak.
• Az előállításban – a tényleges termelők mellett – más szereplők (vetőmag-, műtrágya- és növényvédőszer-forgalmazók) is lényeges szerephez jutnak.
• A termelés elválaszthatatlanná vált a vidéki térségek fejlesztésétől, nemcsak az élelmiszer-termelésről, hanem a hátrányos helyzetű körzetek felzárkóztatásáról és a falusi lakosság tömeges elvándorlásának megakadályozásáról is gondoskodni kell.
• A fogyasztók nem elégszenek meg a mindennapi kenyér biztosításával, minőségi és választékbeli követelményeket támasztanak a termelővel és forgalmazóval szemben. Ez a húsfogyasztásnak az általános életszínvonal emelkedése által kiváltott óriási növekedésében csúcsosodik ki.
• A klímaváltozás változásokat eredményez a mezőgazdasági termelésben, ami előtérbe állítja a talaj termőképességének megőrzését és a mezőgazdasági termelés fenntartható fejlesztését.
• A piacon időnként jelentkező élelmiszer-termelési és -elosztási válságok a termelési stratégia alapvető módosítására kényszerítik a szereplőket.
A fogyasztók minőségi és választékbeli követelményeket támasztanak a termelővel és forgalmazóval szemben – fotó: Shutterstock
A KAP teljes megújítását az egyszerűsítésre, a deregulációra és a költséghatékonyságra kell összpontosítani, leépítve a tagországokra és a termelőkre nehezedő adminisztratív terheket. Az EU-nak a tagországok valamennyi termelőjével úgy kell elfogadtatnia a közös szabályozást, hogy az ne gátolja azok vállalkozói szabadságát, fejlődését és nemzetközi versenyképességét.
A fő hangsúlyt a piaci orientációra és a szolidaritásra kell helyezni, és a korábban fontos és hasznos szerepet betöltő jövedelemkiegészítő támogatásról a válságkezelő és kihívásmegoldó támogatásokra kell áttérni.
Az EU akkor is jövedelemkiegészítést fizetett a termelőknek, amikor arra nem volt szükség, mert a piaci körülmények és az aktuális árak megfelelő jövedelmet biztosítottak, nem sikerült azonban kezelnie a hirtelen árzuhanás által kiváltott válsághelyzeteket. Az utóbbiak esetére a területalapú támogatások mérséklése és a termelők által kötelezően létrehozandó tartalékalap jelenthet megoldást. A gazdasági-politikai környezet átalakulása mellett megváltoztak az élelmiszer-termeléssel szembeni kihívások is, amelyek közül a legfontosabbak az alábbiak.
Élelmiszer-biztonság és közegészségügy
Amíg a lakosság 20-30 (Kelet-Európában 40-50) százaléka a mezőgazdaságból élt, és élelmiszer-szükségletét nagyrészt maga állította elő, addig az élelmiszerek által kiváltott egészségi ártalmakat egyszerűen rendezni lehetett. Ma viszont egy adott üzemben előállított élelmiszertermékekből több százezer ember is fogyaszthat.
A forgalmazó felelőssége, hogy az általa eladott élelmiszerek fogyasztható állapotban (egészségre káros baktériumoktól és mérgező anyagoktól mentesen) jussanak el a vásárlóhoz, éspedig időnként több fuvarozón és alvállalkozón keresztül. Ezért a forgalmazónak pontos jelölési rendszert kell alkalmaznia, amelynek alapján visszakereshető, hogy a termék hol fertőződött meg. Ugyanakkor különös gondot kell fordítania arra, hogy minél kevesebb élelmiszert kelljen a szemétre dobni, ami egyrészt veszteséget, másrészt egészségügyi veszélyt jelent.
Ökológiai fenntarthatóság
A tömegtermelés és az ahhoz szükséges vegyszerhasználat növekedése kimeríti a talaj termőképességét, és szennyezi a környezetet. Ezért ha a jövő generáció élelmiszer-szükségletéről is gondoskodni akarunk, nagyobb figyelmet kell fordítanunk a környezetkímélő gazdálkodásra, a megújuló energiaforrások alkalmazására és az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszafogására.
A jövő számára fontos lenne a jelenlegi környezetkímélő gazdálkodás – fotó: Shutterstock
Társadalmi kihívások
Az utóbbi években a fogyasztók erősen eltávolodtak az élelmiszer-termeléstől. Az e téren tapasztalt rendellenességek (mérgezések, minőségrontások) kapcsán viszont egyre inkább ismerni akarják a vásárolt élelmiszerek származási helyét és előállítási körülményeit. Követelik az állatjóléti előírások betartását, és előtérbe állítják az ismert termelőtől való vásárlást.
A fentiekből egyértelműen kitűnik, hogy ezek észszerű és támogatandó elképzelések, de konkrét javaslatokat egyelőre nemigen tartalmaznak, sőt – a helyzet bonyolultabbá válásával – nagyon nehéz lesz azokból valamennyi tagország számára egyaránt hasznos és egyformán elfogadható szabályozást kidolgozni.
Az EU bővítése révén eltérő berendezkedésű, fejlettségi színvonalú és érdekeltségű tagországok érdekeit és lehetőségeit kellene közös nevezőre hozni. Ezért talán érdemes lenne megfontolni egy olyan megoldást, hogy ne minden tagország számára teljesen azonos szabályozást alkalmazzunk.
_fill_360x200_0.jpg "Ezt tudják élesben a Väderstad gépei")
