Tehát mélysége alapvetően függ a soron következő növény igényétől és a talaj állapotától. A legtöbb kultúra számára a 22-25 cm, míg a kapások és a repce számára a 30-35 cm mélységű lazultság kívánatos. Ebben a talajszelvényben a talaj nem lehet károsan tömörödött, és nem tartalmazhat tömör talpat, ami akadályozza a víz le-és felfelé irányuló mozgását, a gyökerek fejlődését.
A tárcsa és eke munkája nyomán keletkezett talajtömörödéseket legjobban a hántott tarlón történő egyszerű talajvizsgálatokkal tudjuk tetten érni. Az ásópróba, valamint a pálcaszondás vizsgálat során könnyedén megállapítható, hogy milyen mélységig szükséges a talajt átlazítani. Az indokoltnál mélyebb talajmunka felesleges és energiapazarló, a sekélyebb (15 cm alatt tömörödés) viszont növeli az aszálykár kockázatát, valamint csapadékos évjáratban a felszíni pangóvizek kialakulásának veszélyét. Az alapművelés tehát nem lehet sablonos. Ugyanakkor ne feledjük, hogy a talajművelés során követendő legfőbb elv,
„a lehetséges mértékben keveset, és csak a szükséges mértékben sokat”!
Az alapművelés jobb minőségben és kisebb energiával hajtható végre, ha szakszerű tarlómunkák előzték azt meg, ugyanis az aratást követően 1-2 napon belül sekélyen meghántott, visszazárt és 30-35% mértékben szármaradvánnyal takart felszín alatt elindul a talaj biológiai beéredése. Ez az előny elvész, ha a hántatlan tarló talaját lazítjuk vagy szántjuk. A forgatás nélküli alapművelési változatok közül a kultivátoros eljárás – az eszköz építésétől függően – alkalmas lehet az eketalp tömörödés átrepesztésére. Azonban a mélyebben, 38-40 cm alatt található tömör rétegek áttöréséhez már középmély (40-60 cm) lazítást kell alkalmaznunk.
.jpg)
TopDown – a hidraulikusan változtatható kapaterhelés miatt unikum
Fontos megemlíteni, hogy a lazító és a tárcsa kombinálására épülő talajművelési rendszer nem alternatívája a kultivátoros művelésnek. A lazítókat megfelelő a munkamélységben kell használni ahhoz, hogy a várt hatást elérjük. Klímaszélsőségek idején viszont ökölszabályként kell elfogadnunk a fokozatosság elvét, ami alapművelés esetén azt jelenti, hogy a kívánt mélységet nem egy, hanem több lépésben érjük el.
A művelési optimumnál szárazabb vagy nedvesebb talajt a kultivátorok segítségével kíméletesen, fokozatosan lehet mélyíteni, viszont a lazító hasonló alkalmazása kizárt. A kultivátorok sokkal szélesebb nedvességi intervallumban használhatók, mint a lazítók, és a lazítás alapművelete mellett kevernek és porhanyítanak is. Fogadjuk el azt, hogy mindkét alapművelési módnak megvan a maga szerepe. Ha mélyen lévő tömör rétegeket kell áttörni, akkor a lazítót válasszuk, figyelembe véve azt, hogy lazítani nyirkos, illetve annál kissé szárazabb talajt lehet. Ha a talaj mélyen ki van száradva, és nincs esély arra, hogy felnyirkosodik, akkor el kell halasztani a lazítást a következő évre.
Opus – három különböző hengersorral rendelhető
A kultivátorok alkalmazhatóságának optimális nedvességintervalluma a szántóföldi vízkapacitás 42-55%-a, azaz amikor a talaj száraz-nyirkos. A kultivátorok kímélően művelik a talajt, nem képeznek talpat, mérsékelten rögösítenek, porosítanak. Csapadékos évjáratban az átázott talajok szintén kultivátorokkal művelhetők a legkisebb szerkezetkárosítás mellett. A modern kultivátorok sokoldalúan használhatók, több művelő elem kombinációjaként épülnek fel. Lehetővé teszik a széleskörű használhatóságot, azaz
tarlómunkákra, alapművelésre, lazított és szántott talajok elmunkálására, magágykészítésre egyaránt alkalmasak.
Aratáskor a jó minőségben zúzott és terített szármaradvány nagyban segíti a kultivátorok munkáját a későbbiekben. Ezt tulajdonképpen feltételként is támaszthatjuk, hiszen a kultivátorok a rosszul aprított szármaradványt nem képesek jó minőségben bekeverni. A sekély tarlómunkákhoz előnyös a 20-30 cm-es kapaosztás, valamint szélesebb kések, szárnyas elemek alkalmazása. Ugyanakkor nem jó megoldás, ha a kultivátor eleve szárnyas késekkel szerelt, hiszen a nedves talajt elkeni, mélyebben való alkalmazhatósága pedig eleve kizárt emiatt. Mélyebb talajmunkákhoz a keskenyebb kések kerülnek előtérbe, ugyanakkor fontos a kellő mértékű kapanyomás, melyet vagy rugók vagy munkahengerek biztosítanak.
A kultivátorok hatékonyan gyérítik a magról kelő gyomokat, a mélyebben dolgozó változatok pedig az évelőket is korlátozzák. Munkájuk nyomán kedvező feltételek alakulnak ki a gyomkeléshez, egyszerűen jobb a talajszerkezet. Hibás az a feltételezés, hogy a szántástól eltérően a kultivátor „gyomosít”. Pont fordítva, a szántás elfedi a gyomproblémákat azáltal, hogy leforgatja a gyommagvakat mélyebbre, ahonnan azok nem tudnak csírázni. Az intenzívebb gyomkelést lehetőségként kell értékelni. Lehetőség arra, hogy a talajok sajnos elég magas gyommagkészletét csökkentsük.
Cultus – rugóterhelésű kapái, valamint súlya miatt szeretik
A kultivátoros művelés energiaigénye azonos mélység, talajtípus, munkaszélesség esetén 25-35%-kal kisebb, mint a szántásé, ugyanakkor nem szabad alábecsülni a szükséges vonóerő igényt, mely az alapművelésben használt szántóföldi kultivátorok esetében elérheti a 70-90 LE/m-t. Ha nem áll rendelkezésre a megfelelő erőgép, nincs meg a kellő munkasebesség (11-12 km/h), mely a hatékony szármaradvány bekeverés garanciája, valamint a kívánt munkamélység elérése is kérdéses.
Van gyártó, aki ezt a problémát úgy küszöböli ki, hogy igen tág kapaosztást (>30 cm), és nagy átmérőjű tárcsákat használ annak érdekében, hogy az alacsony lóerő miatti gyenge bedolgozási képességet, valamint a látszólag megfelelő munkamélységet biztosítsa. Tág kapaosztás esetén az elvárt munkamélység csak a kapák nyomában mérhető, nincs meg a kapák közötti átrepesztés, a talajszelvény kellő mértékű átdolgozása. Ne kössünk kompromisszumokat az alapművelés mélységének kérdésében, használjunk megfelelő lóerő kategóriájú erőgépeket a kultivátoros művelés során!
Általában igaz, hogy a kultivátorok használatával csökkenthető a talajelőkészítés menetszáma, hiszen nem szükséges külön menetben elmunkálni az alapművelést, sőt számos kultivátor nyomán vetésre azonnal alkalmas talajt kapunk. A talaj porhanyultsága, a szármaradványok szükséges mértékű bekevertsége, a felszín egyenletessége, tömörsége bármely vetőgép számára vethető magágyat jelent. Fontos hangsúlyozni, hogy
a kultivátorok a klímakárcsökkentő, alkalmazkodó talajművelés nélkülözhetetlen eszközei.
Amikor a klíma szélsőségesre fordul – ahogy erre oly sok példát hozhatunk az elmúlt évekből – a kultivátorok megfelelő alkalmazásával kisebb károkkal művelhetők a talajok. A talaj kellő mértékű takarása biztosított, hiszen a szármaradvány egy része – a vetésig fokozatosan csökkenő mértékben – a felszínen marad, mely védelmet jelent a vízvesztés és az esők talajromboló hatása ellen.
Egyre több gazdaság ismeri fel, hogy a gazdasági és klímaszélsőségek miatt szükség van egy biztonságos és költséghatékony talajművelési rendszerre, amelyet kultivátorokra érdemes alapozni. A kultivátoros alapművelés alkalmazása ma már nem csak lehetőség a talajművelési költségek csökkentésére, de kényszer is a megváltozott klíma miatt.
Ha elfogadjuk, hogy nem lehet talajkímélő művelést megvalósítani felszínvédelem nélkül, azaz a felszínen hagyott szármaradvány jótét hatásának kihasználása nélkül, akkor bizony be kell látnunk, hogy a szántás nem lehet minden évben alkalmazandó, egyedüli módszer. A forgatás nélküli talajművelés sikeres gyakorlása fegyelmet, kitartást, tanulást és integrált gondolkodást igényel, szemeben a szántással, melynek esetében a megszokás és a sablonosság dominál.
A Väderstad Cultus, TopDown és Opus szántóföldi kultivátorai kielégítik a fent megfogalmazott legfontosabb elvárásokat, mára a talajkímélő és energiatakarékos művelés – hazánkban is – igen népszerű eszközeivé váltak.
Szerző: Dr. Kalmár Tibor
