A keszthelyi születésű testvérpár édesapjuk nyomdokain jár, ugyanis alapvetően ő keltette fel az érdeklődésüket a "retro" járművek (ebbe beletartozik mindenféle fajta, szárazföldi, légi és vízi is) iránt. Ő inspirálta a névadást is.

– Mi a motorizációba gyakorlatilag beleszülettünk, édesapánknak veterán jármű-gyűjteménye volt, de úgy, hogy ő nem tudatosan gyűjtött – hallottuk Kovács Bálinttól, aki amúgy a TV2 Tények Plusz műsorának szerkesztő-riportere. – Olyan autókat, motorokat vásárolt meg egyetemistaként, amilyenek gyermekként tetszettek neki.

– Aztán ahogy mi megszülettünk, úgy kezdett háttérbe szorulni a gyűjtőszenvedély – vette át a szót Máté, aki kertészeti és kommunális gépek forgalmazásával foglalkozik. – A család került egyre inkább előtérbe. Amikor én megszülettem, egy 403-as Moszkvics volt a napi használatú családi autó, engem pedig egy 1947-es évjáratú Pobedával hoztak haza a kórházból... És mobiltelefon híján egy magyar rendőrségi BMW R69-cel vitte híremet a rokonságnak apa, van is későbbi kép arról, ahogy az oldalkocsiban ücsörgök, szerintem alig egy évesen.

Gehilio

Bálint és Máté az egyik nagy kedvenccel, a V8-as, benzinmotoros ZIL-131-gyel. A gép fogyasztása 30-40 liter körül alakul közúton, terepen ennél "éhesebb" – forrás: Gehilio's Garage

Tehát gyakorlatilag mi a születésünktől fogva belekerültünk ebbe a miliőbe. Nagybátyánk mozdonyvezető volt, onnét ered a nagyvasak szeretete, édesapánk és nagyapánk is a keszthelyi Georgikonon dolgozott, az agrárvilág iránti vonzalom pedig ebből fakad; én is mezőgépésznek tanultam. Ezekből lett az az elegy, amit ma Gehilio's Garage-nak hívunk. Édesapám a csatorna névadója is, az ő keresztneve Gellért és a barátjával, egy GAZ terepjáróval bejárták fiatalon a keleti blokkot. Fent volt az autón a magyar zászló, a keletnémet lányok pedig azt hitték, hogy apámék olaszok. Ők, hogy "menőzzenek", kihasználták a tévedést és olaszosra változtatott névvel mutatkoztak be nekik, apám a Gellértből, illetve becenevéből, a "Gehi"-ből ekkor alkotta meg a Gehilio-t...

Gehilio

Reviczky Gáborral az Üvegtigris büféjénél. Ez máig a legnézettebb epizód, mely már a 400 ezer megtekintés felé közelít – forrás: Gehilio's Garage

– Én életem első felében eléggé eltérültem ettől a vonaltól, olyannyira, hogy amikor középiskolás voltam és édesapám Ladával akart iskolába vinni, akkor megkértem, hogy tegyen ki egy sarokkal odébb, mert cikinek tartottam – mesélte Bálint. – Viszont érettségi ajándéknak már egy Zaporozsecet választottam: csupán négy év kellett hozzá, hogy 180 fokos fordulatot vegyen a gondolkodásom és valami megmagyarázhatatlan vonzalom ébredt bennem a veterán járművek iránt. Ez azóta is töretlen. Hamarosan ráébredtem, hogy ha nem foglalkozunk vele, akkor ez a világ eltűnik és senki nem fog tudni róla semmit. Egy mai 15 évesnek például már nem sokat mond, ha például a Ladáról, vagy a Wartburgról beszélsz neki. Sőt, az én első középiskolás éveimben még a lomisok jártak Ladával, de mire végzős lettem, ez a márka szinte teljesen kikopott a forgalomból. Ha ma még elvétve elmegy mellettem egy-egy az úton, tapsolok örömömben, mert most már a lomisok is nyugati autókkal járnak.

Pedig... A volt szocialista autógyártás termékei közül számos, jól karbantartott példány még napjainkban is megbízható partner a közlekedésben. Bálint például már négy alkalommal gyakorlatilag probléma nélkül tette meg Zaporozsecével a Keszthely-Budapest távolságot. Egy majdnem 40 éves autóról beszélünk – vajon hol lesznek majd ennyi idő múlva napjaink csodakocsijai? A fiúk egyetértenek abban: nagy eséllyel sehol, hiszen rendkívüli módon túlelektronizáltak, ami elképzelhetetlen, hogy ezek a berendezések ne öregedjenek el.


– Pontosan azt szeretem a régi, "veterán" autókban, hogy egyszerűek, mint a faék, az én Zaporozsecem például léghűtéses, így még attól se kell tartanom, hogy felforralja a vizet. Azt gondolom, ezek az autók – mint ahogy azt a Mad Max-ben is láthattuk – az apokalipszis után is velünk lesznek – vélekedett Bálint.

– Azt gondolom, az elmúlt években a traktorok sokkal nagyobbat fejlődtek, mint az autók – fordultunk rá az agrárvonalra Mátéval, aki 10 évvel ezelőtt Németországban, a Fendt-nél dolgozott. – Gondoljunk csak bele abba, hogy a motorokat manapság hányféle környezetvédelmi előírásnak kell megfeleltetniük a gyártóknak, már ez önmagában óriási technológiai ugrás és akkor még nem beszéltünk az autonóm, önvezető traktorokról. Az a véleményem egyébként, hogy az előbb említett Euro-normákkal már kicsit átestünk a ló másik oldalára, mert például az Euro 7-es szabályozásnak jóformán csak az elektromos motor képes megfelelni. Nekem az a véleményem, hogy teljes őrültség, amerre most haladunk, az elektromos motorok nem fogják megváltani a világot. Ha ezt a technológiát az erőátviteli rendszerben alkalmazzuk, akkor az működőképes, hiszen erre már számos példát láthattunk a gépészet más területein is, sőt, azt gondolom, hogy ez a technológia a munkagépek vonatkozásában is jobb, megbízhatóbb üzemet biztosít. De erőforrás tekintetében szerintem a dízelmotorokat még egy jó ideig nem tudjuk nélkülözni.

Gehilio

Egy gyönyörű replika 1300-as Dutrát is kipróbálhattak – forrás: YouTube

A fiúk eddig 58 Gehilio's Garage-epizódot forgattak le, olyan izgalmas járműveket mutatva be, mint a leghosszabb, 293-as Ikarus csuklósbusz, a GAZ-13 "Csajka", Csepel D344-ees műhelykocsi, vagy a Dutra D4K traktor. Sőt, repülhettek egy Kamov helikopterrel is.

– A Youtube-csatorna indításának ötlete tőlem származik – mesélt a kezdetekről Kovács Bálint. – Nagyon vonzott a veterán járművek és a találkozók hangulata, "fílingje", s úgy gondoltam, ha ezeket a régi gépeket úgy mutatjuk be, ahogy én látom, akkor azzal újabb híveket szerezhetünk veterángépek világának. Illetve jobb színben tüntethetek fel olyan járműveket, amiket például anno én sem kedveltem, s általában a lenézett kategóriába tartoznak. Volt egy bő évtized, amikor akkorát esett a presztízsük, hogy sorban vitték őket az utca végi bontókba. Hála Istennek, ez a szemlélet megfordult, reményeink szerint kicsit a mi hatásunkra is talán, ugyanis fiatal nézőink közül már többen írták, hogy a videóink láttán kezdtek el veteránautózással foglalkozni. Veteránautókkal indultunk, aztán képbe kerültek a mezőgazdasági erőgépek is – életemben először ekkor vezettem traktort Máté unszolására, mégpedig a legendás magyar típus egyik példányát, egy 250-es Rába Steiger-t. Azóta a traktorok és a traktorozás szerelmese vagyok, mindenkinek ki kellene próbálni, óriási élmény. A traktorok világa sokkal izgalmasabb, mint az autóké, jóval többet ad egy traktor vezetési élményben, adrenalinban, hangban, szagban. Csodálatos érzés traktorozni! S érdemes belegondolni abba is, hogy ezek a gépek milyen fontos szerepet töltenek be a világ élelmezésében azzal, hogy részt vesznek az élelmiszertermelésben. Azt gondolom, sokkal jobban meg kellene becsülni a traktorokat és a mezőgazdaságban dolgozókat.

Gehilio

Egy Rába Steiger mellett a csapat, az ország legnagyobb autósrendezvényén, az AMTS-en – forrás: Gehilio's Garage

A gépek és autók – meg más járművek – közül Bálintnak a Kirovec traktor lett a kedvence. Mint mondta: semelyik gépnél nem tapasztalta azt a nyersességet, hihetetlen brutalitást, mint annál; kérdésünkre azt mondta, a Rába-Steiger sokkal finomabb, "szelídebb" gép.

– A Kirovec vezetési élményét fel kell dolgozni – fogalmazott. – A másik kedves "szereplő" pedig nem szárazföldi, hanem légi jármű volt, a Kamov helikopter, amit a magyar mezőgazdaságban évtizedeken át légi növényvédelemhez használtak. Óriási, hogy egy felkészült pilóta milyen ijesztő – számomra különösen emlékezetes – manőverekre képes vele.

Máté kedvenc traktora a HSCS, a Hoffherr-Schrantz, mely németes hangzású neve ellenére magyar típus volt.

Gehilio

A Kiroveccel, mely maga a nyers brutalitás – forrás: YouTube

– Páratlan élmény, amikor egy 100 éves gép kormánya mögé ülhetsz, ami teszi a dolgát, még ma is működőképes. Az pedig, hogy ez egy magyar traktor, külön lenyűgözött. A Kamov engem is lenyűgözött, de jó élmény volt először faros Ikarus-t, vagy a V8-as benzines ZIL-t is vezetni – árulta el.

Bálint kérdésünkre azt mondta: természetesen, a továbbiakban is számítanak rajongótáborukra, annál is inkább, mert terveik szerint sűrítenék a tartalmakat, a közönség havonta többször is számíthatna új megjelenésekre.

– Sok tervünk van, de az mindig is volt, a gond, hogy mi ezt munka mellett csináljuk és nagyon nehéz időben összehangolni a találkozókat egymással, az operatőrünkkel, a riportalanyokkal, főleg, ha mezőgazdasági gépekről van szó – jelezte Bálint. – Nekünk inkább a hétvége jó, nekik viszont nem annyira. Amit biztosan ígérhetünk, lesznek még Dutrák és más traktorok, s visszatér a Kraz-teszt is, kipróbálhatunk egy vadonatúj, az utolsó csavarig megújult Kraz-t.


– Éppen az időtényező miatt nem lehet semmilyen menetrendet összeállítani a tartalmakkal kapcsolatban, az aktuális helyzet majd alakítja az életünk. Ráadásul a mezőgazdaságban még a szezon is "játszik", nem lehet kombájnt bemutatni hóesésben. Ezért én azt mondanám, hogy mi nem a menetrend szerinti, hanem a különjárat vagyunk – hallottuk végül Mátétól.