Nagyon sok gazdálkodó alkalmaz még függesztett és vontatott rotációs, dobos kaszákat, ami nem is meglepő, hiszen a rosszabb terepviszonyokkal rendelkező kaszálók, rétek vágásához még mindig ezek a legideálisabb eszközök. Kevésbé kényesek a talajegyenetlenségekre, egyszerűbb felépítésűek, elérhetőbb beszerzési árúak, olcsóbban fenntarthatók, mint a tárcsás versenytársaik.

A kétdobos függesztett változatokból széles választék áll rendelkezésre, hazai és importgyártásból egyaránt, a vontatott 4 dobos verziókból már szűkebb a kínálat. Cikkünkben a legalapvetőbb ismérveket gyűjtöttük egy csokorba, amelyek fontosak a hátsó függesztésű rotációs, dobos kaszák helyes üzemeltetése szempontjából.

A dobos kaszák egyszerűek, kis teljesítményigényűek és kevésbé kényesek a rosszabb terepviszonyokra – fotó: vicon.com

A hátsó hárompontfüggesztett konstrukcióknál a legalapvetőbb és munkaminőséget nagyban befolyásoló tényező a traktor–munkagép csatlakozás helyes beállítása. Munkahelyzetben a kasza két alsó kapcsolási pontjához csatlakozó alsó függesztőkarokat a traktoron úgy állítsuk be és feszítsük meg, hogy a kasza és a traktor TLT-tengelycsonkja horizontálisan a lehető legjobban egy vonalban legyen.

Ez a tengelycsonkokat összekötő csuklós tengely igénybevétele szempontjából fontos. Egy átlagos, 1,85-2 méteres munkaszélességű 2 dobos kasza esetében a függesztőkarok függőleges helyzetét úgy szabályozzuk az állítható csavarorsókkal, hogy a karok – típustól és mérettől függően – legalább 350-500 mm távolságra legyenek a talajtól.

A régebbi MTZ traktoroknál nagyrészt előfordul, hogy a hidraulikarendszer nem tudja megtartani a hárompontfüggesztés rögzített pozícióját. Ebben az esetben segít egy határoló lánc – fotó: Farkas Imre

Amennyiben olyan traktorral dolgozunk, amelynél a függesztőrendszer nem tudja biztonságosan megtartani a hidraulikus mozgatású alsó függesztőkarok rögzített pozícióját (régebbi Belarus MTZ), a beállítás után egy lánc segítségével határoljuk be, hogy a hárompontfüggesztés semmi esetre se engedjen le az előbb említett érték alá.

Nem kell kétségbeesnünk, ha a traktorunk nyomtávolsága nem igazodik elsőre a kasza munkaszélességéhez. A kasza három függesztés alsó függesztőcsapjainak pozíciója a legtöbb függesztett típusnál variálható, így 1300-tól egészen 1800 mm-es nyomtávolságig lehet beállítani a különböző munkaszélességű verziók csatlakozópontjait. A felső csavarorsós vagy hidraulikus állítású támaszkart úgy állítsuk be, hogy a kaszaszerkezet teljesen vízszintesen álljon és párhuzamos legyen a talaj síkjával.

A kaszát a felső támaszkar segítségével teljesen vízszintbe állítsuk, hogy a csúszótányérok megfelelően feküdjenek fel a talajon és a vágásmagasság ideális legyen – fotó: vicon.com

A kaszadobok csúszótányérjai így optimálisan fekszenek a talajon, biztosítják a talajkövetést és a minimum 28-30 mm-es vágásmagasságot, amire az új hajtás fejlődéséhez szükség van. Ne buktassuk előre a kaszát, ne gyaluljuk vele a talajt, mert így a kasza is a csúszótányér élén fog súrlódni a talajon.

Káros igénybevételnek lesz így kitéve a kaszabob tengelye és az egész kaszagerendely. Földszennyeződés juthat be a csúszó és vágótányér közzé, feltapadva oda befolyásolhatja a kaszadob kiegyensúlyozott forgását. Az előre buktatott kaszával a vágásmagasság is túl alacsony lesz, amely nem kedvez az új hajtás fejlődésének. Elfeküdt vagy megdőlt állomány kaszálása esetén is maximum 5-7 fokos szögben dönthetjük előre a vízszintes síkhoz képest.

A tehermentesítő rugókat úgy kell beállítani, hogy a kaszaszerkezet végét megfogva fél kézzel viszonylag könnyen meg tudjuk emelni 30-50 cm-t – fotó: Farkas Imre

Általában a legtöbb kasza tehermentesítő rugókkal van szerelve. Ezeket úgy kell beállítani, hogy általában 200 N (20-25 kp) erővel felfelé megemelhető legyen, ami így nem sokat mond egy mezei felhasználónak. Lényegében ha fél kézzel a kasza végét megfogva, viszonylag könnyedén, 30-50 cm-t meg tudjuk emelni, akkor az elégségesnek számít. Vannak korszerű modellek már, amelyek hidropneumatikus tehermentesítéssel vannak szerelve, ezeknek a beállítása sokkal egyszerűbb és pontosabb, mint a hagyományos tekercsrugós változatoknak.

Nem mindegy a kardán hosszúsága sem felszerelt helyzetben. A csuklóstengely leginkább összetolt pozíciójában sem szabad ütköznie a kardántengelyfeleknek. Legalább 40 mm tolóútnak kell lennie, és a kardáncsöveknek legalább 150 mm-es átfedéssel kell egymásba csúszva lennie, még a legjobban széthúzott állapotban is. A kaszát bekapcsolt hajtással csak akkor terheljük meg, amikor az 540 f/min TLT fordulatszám mellett elérik a dobok az üzemi fordulatszámot. Általában munkaszélességtől és dobátmérőtől függően 1300-1900 f/min fordulatszámon forognak üzemi fordulaton a vágórészek.

A megfelelő munkasebességet mindig az adott hozamhoz válasszuk meg – fotó: Farkas Imre

A megfelelő munkasebesség megválasztása egy másik sarkalatos pont a dobos kaszáknál. A lengyel kaszák áradata az importáló cégek jóvoltából hatalmas, ezeket 15 km/h maximális munkasebességgel kínálják az forgalmazó cégek, de ha egy mód van rá, csak a legritkább esetben célozzuk meg a kaszálás során ezt a tempót, legfeljebb csak akkor, ha a terepviszonyok és a hozam ezt megengedik.

Nagyon fontos, hogy olyan sebességfokozatot válasszunk, amelynél akkora a motorfordulat, hogy biztosítható vele a kasza megfelelő dobfordulatszámhoz szükséges 540 f/min TLT fordulatszám. A legvégén egy inkább a biztonságot érintő, de szintén fontos dolog az ütközés esetén kioldó, kitérést aktiváló biztonsági kapcsoló beállítása. Ezt érdemes még a betakarítás megkezdése előtt ellenőrizni, és amennyiben szükséges utánállítani, a kioldó szerkezet rugóját.