Az NDK mezőgépipara mindig is törekedett arra, hogy az agrárium teljes gépesítését zömmel saját gyártású eszközökből oldja meg. Betakarítógépek tekintetében a nagy teljesítményű gépek kifejlesztésén volt a hangsúly, mivel az üzemi méreteik akkor leginkább ezt követelték meg.

A szálastakarmány-betakarítást a '60-as években zömmel vontatott gépekkel oldották meg, a NDK és a magyar üzemek egyaránt. Ennek az időszaknak a vége felé a kelet-német mezőgépipar felfutásával egyre jobban realizálódott az önjáró gépek térnyerése a betakarítási munkákban, mely tendencia a szálastakarmány-betakarító gépek gyártását is elérte.

gép

A legelső változat a Fortschritt E-301-es típusból – fotó: Fortschritt-prospektus

Így alig 1-2 évig tartó konstrukciós fejlesztőmunkának köszönhetően megszületett a Fortschritt Kombinát önjáró betakarítógépekre alapozott zöldtakarmánygép-sorának két fő típuspillére, az E-301 önjáró rendrevágó és az E-280 önjáró silózó, melyeket először 1970-ben a tavaszi lipcsei vásáron mutattak be.

Az új önjáró kaszálógép az E-307 eszközhordozó alapgépből, az E-313-as szársértő szerkezetből és a 4,2 m munkaszélességű E-023 vágószerkezetből állt össze. Az NDK mezőgépipara korábbi termékeihez nem hasonlítható konstrukciójú eszköz NDK-szovjet gyártási kooperációban készült, így az alapgép erőforrásául a minszki motorgyár 4 hengeres álló, soros elrendezésű, 4,75 liter hengerűrtartalmú, vízhűtéses előkamrás befecskendezésű D50-es dízelmotorja szolgált, amelyet itthon az MTZ-50 traktorokból ismerhetünk.

Az egyszemélyes, kissé szűk vezetőfülkéje az akkori viszonylatban aránylag kényelmes munkakörülményeket biztosított, kezelőszerveinek használata egyszerű, könnyen elsajátítható volt.

gép

Szállítási helyzetben a Fortschritt E-301-es – fotó: Fortschritt-prospektus

A hárompont-alátámasztású alvázba a gép hossztengelyébe épített motor kardántengelyen keresztül hajtott meg egy szöghajtóművet, melyről a járószerkezet és az adapter hajtása ágazott le. A járószerkezethez egy hidraulikus szabályozású variátortól kétfokozatú sebességváltón keresztül érkezett a  nyomaték, a sebességváltoztatás fokozatmentesen történt, az előre- és hátramenet kapcsolását pedig a váltóművel egybeépített tengelykapcsoló végezte.

Az adaptert meghajtó előtéttengelyhez és a szársértő berendezéshez ugyancsak oldható tengelykapcsolón keresztül jutott el a hajtás. Az alapgép hidraulikus rendszere a vágószerkezet-felfüggesztést, a variátort működtető hidraulikus egységet, a rendszert ellátó olajszivattyút, a vezérlőegységet, illetve a szervorendszerű kormányszerkezetet foglalta magába.

gép

Hazánkba az első szállítások még fülke nélkül, napfényvédő tetővel érkeztek – fotó: Fortschritt-prospektus

A gép hajtott kerekeit hidraulikus rendszerű Duo-Duplex fékrendszer lassította. A szántóföldi vágóasztal csúszótalpakon követte a talajfelszínt, melynek alternáló kaszaszerkezetére vezérelt ujjas motolla terelte rá a lábon álló növényállományt.

A szálastakarmány a levágás után a középre hordó csigára került, majd az átadó nyíláson és a rugós előfeszítésű, dupla fémbordás hengerekkel szerelt szársértőn keresztül jutva a mögötte található, állítható távolságú rendterelő lemezek között érkezett a talajra.

A betakarítógép 1,6-1,8 ha/h területteljesítményre volt képes, és szársértő berendezésének alkalmazása a levágott szálasanyag száradási idejét 15-20 százalékkal csökkentette. Lejtős, dombos vagy könnyebb hegyvidéki terepen való munkák esetén fölfelé 22 százalékos, lefelé menet 18 százalékos lejtésű terepen, rétegvonalban pedig 25 százalékos terepszögig tudott biztonságosan dolgozni.

A betakarítógép az előírt karbantartási ciklusok gondos betartása és a kezelési utasításban meghatározott helyes beállítások alkalmazása esetén nagyon jó üzembiztonsággal és kiemelkedő munkaminőségben teljesített.

gépA bemutatkozás évében az E-301-ből négy darab érkezett hazánkba kipróbálásra – fotó: Fortschritt-prospektus

A bemutatkozás évében az E-301-ből négy darab érkezett hazánkba kipróbálásra, melyeket akkor a 67. OMÉK-on is láthatott a magyar nagyközönség. Természetesen az új eszközök kiválóan megfeleltek a gépvizsgálatokon, így a nagyüzemek sürgető igényeinek ellátására a következő év júniusában megérkezett az első 25 db-os szállítmány.

Az egyik gyári beszállító késedelme miatt még vezetőfülke nélkül, napfényvédő tetővel álltak munkába az új gépek, így azokat a gyártó saját költségén utólag szerelte fel az értékesített gépekre.

gép

1975-re ezer darab E-301 rendrevágó dolgozott itthon – fotó: Agrotröszt

Az év második felében további hatvan kaszálógéppel bővült az állomány, 1972-ben pedig már fülkével szerelve további E-301 rendrevágók álltak munkába a hazai gazdaságokban, így év végére a negyedmillió forintba kerülő gépek száma megközelítette a 220-at.

A következő évben mindössze 70 érkezett a betakarítógépből, mivel az NDK fél gyártási kapacitását a belföldi igények mellett elsődlegesen a szovjet kooperációs partner több ezer darabos megrendeléseinek teljesítése kötötte le.

gép

Sorozatban készülnek az E-301-esek a Fortschritt Kombinat központi üzemében – fotó: Fortschritt-prospektus

Mivel a csekély hazai beszerzés zömmel szezon után érkezett, így az Agrotröszt a fennmaradt igények kielégítésére Hesston önjáró rendrevágó gépeket importált. A konkurens termék megjelenése azonnal "serkentő" hatással volt a kelet-német kereskedelmi partnerre, mert a következő év végére hirtelen 524-re, 1975-re pedig közel ezer darabra gyarapodott az E-301-esek létszáma itthon, sőt a következő 2-3 éves időszakban már évenként háromszáz felett volt az NDK-s betakarítógépek beszerzése.

Mivel már más termékeknél sikeres gyártási kooperációt ápoltunk a gyártóval, a szállítások meggyorsítása és volumenének növelése érdekében tárgyalásokat kezdtünk a gyártásba való bekapcsolódásról is.

gép1977-től a gyári adapterek mellett számtalan speciális betakarító adapter is hazánkban készült – fotó: Mezőgéptröszt

Az egyeztetéseket sikeres megállapodás követte, és 1977-től a Győri Mezőgép Vállalat téti gyáregysége gyártotta a kelet-német zöldtakarmány-betakarító gépek szántóföldi vágóasztalait, köztük az E-301 típus E-023-as betakarító adapterét is.

A gyártási kooperációba a Szolnoki Mezőgép is bekapcsolódott, hiszen a tószegi üzemükben megkezdődött az alapgéphez kialakított E-318-as rendforgató adapter gyártása, sőt alkalmazási területének bővítése céljából a RAE-3,6 borsóbetakarító adaptert, illetve 4 dobos kaszáló adaptert is kifejlesztett hozzá, a szekszárdi Mezőgép pedig mákgubó-betakarító egységgel bővítette a lehetőségeket.

1978-ban az alaptípus továbbfejlesztéseként két prototípust is létrehoztak a neustadti gyár fejlesztő mérnökei. Az új E-301/B alig különbözött a hagyományos változattól, de ebben már az ismert minszki D-240 dízelmotor csökkentett fordulatszámú (1800 min-1), 65 LE teljesítményű, D-242-es altípusa szolgált erőforrásul.

Az új motor 18 százalékkal nagyobb teljesítményt nyújtott 9 százalékkal alacsonyabb üzemanyag-felhasználás mellett. A másik E-310-es kísérleti gépnél már merőben új megoldásokkal találkozhattunk, de örökre tanulmánygép maradt.

Az előbb említett E-301B sorozatgyártásra került, majd 1981-től már E-302 néven javított hűtőrendszerrel és újabb adapterekkel kiegészülve folytatta pályafutását. Két évvel később a muronyi Hidasháti Állami Gazdaságban az MGI és a gyártó megkezdte egy újabb továbbfejlesztett változat vizsgálatát, melyen – az elmúlt évtized alatt legyártott ötvenezer gép üzemeltetési tapasztalatai alapján – több módosítást is végrehajtottak.

Az új E-303 rendrevágón növelték az első hajtott kerekek méretét, a korábbi ötről nyolcra növekedett a választható betakarító adapterek száma, a vezetőfülke zajszintjét 85 dB alá szorították, a kormányzás külön hidraulikakört kapott, a kormányzási stabilitás javítása érdekében növelték a tengelytávot, a szántóföldi vágószerkezet edzett csúszótalpakat és nagyobb szilárdságú kaszahajtást kapott, de még sorolhatnánk tovább a korszerűsítéseket.

Az E-303 megjelenése mellett gyártásban hagyták a korábbi E-302-est, és a premier után nem sokkal átadták a Szovjetuniónak a 30 000. gépet is, de például Angliába is szép számban exportáltak, ahol a Shelbourne Reynolds Engineering Ltd. közreműködésével az általuk gyártott rendrevágó adapterekkel kerültek eladásra.

gép

A Fortschritt E-302 – fotó: Fortschritt-prospektus

Hazánkban ekkor már összesen 2300 Fortschritt önjáró kaszálógép dolgozott a nagyüzemekben. Az 1989-es Agromashexpo kiállításon bemutatkozott a módosított E-303B, amely már egy továbbfejlesztett vágószerkezettel rendelkezett.

Az új FSW jelzésű adapterek négyféle méretben (3,6 / 4,2 / 5,1 / 5,6 m) álltak rendelkezésre, és a nagyobb munkaszélességű változatok aszimmetrikus felfüggesztési lehetőségének köszönhetően a kettős rendképzésre is alkalmasak voltak.

Az új típus megjelenésével egy időben az NDK már az ötvenezredik kaszálógépet adta át a szovjet partnerének. A rendszerváltás és a német egyesítés után a Fortschritt karcsúsodott portfoliójában csak kaszáló- és bálázógépek maradtak, bár ekkor már 85 ezer legyártott kaszálógép volt mögöttük, melynek kicsivel több mint 40 százalékát exportálták a fentebb említett kiemelt partnerükhöz az elmúlt két évtized alatt.

gép

A Fortschritt E-303B – fotó: Fortschritt-prospektus

1990-ben a hagyományos változat mellett gyártásba került egy korszerűsített 304-es (4304) típus, amelyet az 520-as Fortschritt/MDW kombájnokról jól ismert francia fülkével, új hidraulikarendszerrel, John Deere 4039 TF típusú, 63 kW-os motorral szereltek. Az adapterek választéka tovább bővült nagyobb rendképzővel, új 4 dobos fűkaszával, kőfelszedővel, szárzúzóval, emelőtargoncával.

gép

Felül a 304 (F-4304) típus, alul pedig a 340-es változat – fotó: Fortschritt-prospektus

Készítettek egy új fejlesztésű, 340-es jelzésű prémium típust, mely – a vágószerkezetet kivéve – teljesen szakított a megszokott előd egységeivel.

1994-ben a neustadti Fortschritt Erntemaschinen GmbH. más német gyártókkal együtt csatlakozott a Bidell üzleti csoporthoz, majd három évvel később a Case IH felvásárolta a cégcsoportot, és a továbbiakban Case IH márkanév alatt készültek a korábbi Fortschritt önjáró rendrevágók, egészen a Case IH önállóságának a megszűnéséig.

gépAz utolsó generáció Fortschritt- és CASE IH-színekben – fotó: Fortschritt- és CASE IH-prospektus

A hosszú, közel három évtizedet átölelő gyártás alatt közel százezer önjáró kaszálót készítettek, amely mindmáig egyedülálló eredmény a világ mezőgépgyártásának széles piacán.

Nemrégiben az orosz piacon korszerűsítve újra feltámadt az "E" típusú önjáró kasza Meschera E-403 típusjelzéssel, amelyről egy részletes cikkben számoltunk be a tavalyi moszkvai AGROSALON kiállításról szóló beszámolóink között.