Nem hiszed el, mennyi pénz folyhat ki a kezedből betakarításkor! Ezekre figyelj!

A szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó vállalkozások életében kiemelkedően fontos ez a betakarítási szezon, hiszen a bevételeik meghatározó része ezeknek a terményeknek a hozamától és a piaci árától függ. Azonban a jövedelmezőségnek csak egyik alkotóeleme az eladási ár. A nyereséget a költségek mértéke is alapvetően befolyásolja.

Mivel az időjárásra, a terményárakra az egyes gazdáknak nagyon kevés ráhatása van, a jövedelem növelésére egyetlen eszköz áll rendelkezésre, ez pedig a ráfordítások megfelelő szinten tartása.

Az, amit a gazda közvetlenül befolyásolhat, a ráfordítás csökkentése – fotó: Liza agrovideo

A termésátlagok tekintetében a tavalyi év nem volt olyan fényes, mint az azt megelőző kettő, de én úgy gondolom, hogy a betakarított növények így is a várakozáson felül teljesítettek, majdnem az egész országban. Ha már szóba kerültek jobb évek is, érdemes megvizsgálni, mit tehet a gazdálkodó azért, hogy a nyereség kicsit rosszabb körülmények esetén is megfelelő legyen. Ennek jelenleg egyetlen módja van: a költségek csökkentése. Ezért azt gondolom, érdemes néhány szót ejteni az aratás műszaki, üzemeltetési oldalán rejlő lehetőségekről.

A lehetőségek, a kombájn üzemeltetésének optimális értéken tartása

Még néhány hét és megkezdődik az aratás. A gazdák elővették a kombájnokat, és legtöbbjük nekilátott a gép felkészítésének. A megfelelő előkészület alapvető a gép műszaki állapota szempontjából. Jól felkészített gép meghibásodásának veszélye, esélye kisebb, s ez is hozzájárul a betakarítás hatékony végrehajtásához. Az előkészületekről bővebben olvashatsz Szirmai Balázs cikkében.

Készítsd fel a gépet – fotó: Szirmai Balázs

Úgy tűnik, hogy már évek óta július közepe táján elered az eső (tavaly is így történt). Aki addig nem tudja a búzát betakarítani, annak igen hosszúra nyúlhat az aratási időszak. Az esőzés hatással van a termény minőségére, a búza beltartalmi minőségét rontja. Azonban van az esőnek még néhány hatása, ami ezzel kapcsolatban felmerül. Megnő a kényszerű állásidő, tehát a bérköltség jelentkezik akkor is, ha a gépek nem dolgoznak. Az esős időben megázott gabonát a gazda mielőbb a raktárakban akarja tudni, ezért sorozatosan próbálkozik a betakarítással. Azaz többet fog a gép vonulni, aminek szintén üzemanyag- és bérköltsége van.

Az elmúlt évek azt mutatják, hogy egyre kevesebb idő alatt kell megoldani a betakarítást.

Az idő nagyon fontos tényező lett a mezőgazdasági munkák során.

Ezért érdemes kiemelten figyelni rá!

Használd ki a vágóasztal teljes szélességét – fotó: Fecsó Gábor

A terület, a hozam és a rendelkezésre álló géppark

Azért, hogy tisztában legyél a feltételekkel, először érdemes felmérni a rendelkezésedre álló teljesítményt, a lehetőségeidet. Ennek alapja a kombájn áteresztőképessége. A gépnek erről az alapvető jellemzőjéről és fontosságáról már írtam a kombájnvásárlásról szóló cikkemben.

Következő tényező a betakarításra váró terület, a várható hozam és a rendelkezésre álló szállítókapacitás. Ha ezek a tényezők összhangban vannak, jó eséllyel időben befejezheted az aratást.

Optimális esetben folyamatos a munkavégzés, a betakarítógép lehetséges legnagyobb terhelése mellett. Ehhez szükséges a jó kezelőszemélyzet, a gép megfelelő beállítása. A napi teljesítmény akkor lehet a legnagyobb, ha elfogadod a gyártók által is megengedhetőnek tartott 1- 1,5%-os veszteséget (szórást), és a lehető legmagasabb tarlót hagyod a táblán. Ezzel kialakítható az egyenletes terményáram a gép cséplő és leválasztó rendszerében, úgy, hogy a területegységre vagy betakarított tömegre vetített üzemanyag-felhasználás a lehető legkisebb legyen. Az így beállított géppel a betakarítás időszükséglete is lecsökken.

A napi teljesítmény akkor lehet a legnagyobb, ha elfogadod az 1- 1,5%-os veszteséget, és a lehető legmagasabb tarlót hagyod a táblán – fotó: Liza agrovideo

Az alacsony tarló következménye, hogy a gép kihasználható teljesítményének egy jelentős részét elveszíted. Mivel a nagy mennyiségű szár is végighalad a cséplő és leválasztó rendszeren, „elfoglalja” a helyet a hasznos munkavégzés elől. További hátrányként jelentkezik még a ládás gépeknél, hogy a nagy tömegű szalmából nehezebb leválasztani a szemeket. Tehát vagy a szórás fog növekedni a ládákon, vagy a betakarítási sebességet kell csökkentened indokolatlanul. Természetesen az üzemanyag-fogyasztás nem fog érdemben csökkenni, csupán a termelékenység.

Érdemes átgondolnod, hogy a tarlón hagyott szemek és a nem bálázható szalma ára mikor lesz kevesebb, mint a feleslegesen felhasznált gázolaj, a ráfordított időtöbblet, a bér és a gép amortizációs költsége.

A megfelelő betakarítási sebesség megválasztása – fotó: Fecsó Gábor

Mi az, ami a költségeket csökkentheti?

A ráfordításokat legegyszerűbben úgy lehet csökkenteni, ha igyekszel a felesleges, a termelést nem segítő vagy nem támogató tevékenységeket a legalacsonyabb szinten tartani.

Az új generációs gépek, amelyek tele vannak tűzdelve számítógépekkel, sok lehetőséget adnak a gazdának, hogy elemezze a saját termelési folyamatait. Az aratási időszakot megvizsgálva kiszúrhatók azok a pontok, ahol a veszteségek merülnek fel. Ha ezeket megtalálod és képes vagy módosítani, akkor javíthatod az arányokat. Sok kis apró változtatással jó eredmények érhetők el a hatékonyság területén.

Idén kiválasztottam egy kombájnt, és letöltöttem az előző aratási időszak során eltárolt adatokat. Figyeltem arra, hogy az időszak a betakarítás első napjától az utolsóig tartson. Tehát a gép felkészítése és a leállás utáni karbantartás már nem esik bele az adathalmazba. Sejtettem, hogy lehet még javítani a technológián és a szervezésen, de megdöbbentettek a lehívott adatok!

Biztosan van olyan hely az országban, ahol jobban csinálják, de látom azt is, hogy más gazdaságokban rosszabb a helyzet, mint nálunk. Lássuk az eredményt!

Az aratás egy hónapja alatt 212 üzemórát teljesített a kombájn, pontosabban a motor ennyit járt. Ebből a betakarítással töltött idő, amikor a cséplő-leválasztó rendszer be volt kapcsolva, mindössze 149 üzemóra volt. 70%-a az összes teljesített időnek. A 149-ből közel 9%-ot, 13,4 órát a forgóban töltötte a gép. Hogy ezt az arányt javítani lehessen, a táblaméretet kell növelni, és az optimális fogásszélességet kellene pontosan meghatározni. Az előbbire az esetek többségében valószínűleg elég kevés az esély. Az utóbbi pedig időt rabló számításokat igényel, és még az sem biztos, hogy érdemi javulás érhető el a matekozással. Tapasztalt gépkezelő ösztönösen tudja, hogy hol kell „bevágni”.

Tartály ürítése álló helyzetben – fotó: Fecsó Gábor

Az álló helyzetben történő magtartályürítés 8,5 üzemóra, a betakarítással töltött időnek közel 6%-a. Ezt is érdemes lesz körüljárni, mert az aratás idejét kitolja egy nappal. Ha szorít az idő, ez is számíthat. Mivel a gépet azért vásároltuk, hogy dolgozzon, ezért szükséges megvizsgálni, mire ment el a maradék 63 üzemóra! Ez az összes motor üzemórának közel 30%-a.

Nyilván vonulni is kell a géppel, mert a táblákat nem lehet a telephelyre cipelni. A vonulásra fordított idő szervezéssel csökkenthető. Egy időszakra az egymás mellett elhelyezkedő vagy közeli táblákon kell elvégezni a betakarítást. Természetesen ehhez az is szükséges, hogy a növények ezeken a táblákon egyszerre legyenek vágásérettek. Tehát azonos vagy hasonló fajtákkal kell bevetni, lehetőleg egyszerre. A vonulással töltött idő ennél a gépnél majdnem 30 üzemórát emésztett fel.

Biztosan lehetne ezen is javítani, de engem jobban érdekel, hogy hova lett a maradék 30 óra?

Ez alatt az idő alatt a gép állt, a motor járt, de nem történt semmi. Nyilván nem lehet teljesen kiküszöbölni ezt az állásidőt, mert hidegindítás után és leállítás előtt szükséges a motort 2-4 percig az alapjáratnál egy kicsit nagyobb fordulaton járatni. Ez azonban korántsem tesz ki 30 üzemórát (az összes motorüzemóra 15%-át) az aratás négy hete alatt. Ami fontos, hogy nemcsak az idő telt, hanem a gázolaj is feleslegesen fogyott ez alatt az idő alatt. A gép adatai szerint 258 liter gázolajat sikerül elégetni a semmiért. Itt láthatod a letöltött adatokat:

Gépkihasználás – kombájn – fotó: Fecsó Gábor

Látod te is? 33 üzemóra üresjárat, ez alatt elfogyott 258 liter gázolaj, mindez úgy, hogy a gép nem mozog, és a motor alapjáraton jár. Én számolgatok: nagyjából 78 ezer forint nettó a gázolaj költsége. 33 óra alatt egy, a példában szereplő géppel, 100 hektárt nem ördöngösség levágni. Ez ment a kukába! Ha tovább szövögetem a gondolatot, eszembe jut, hogy amíg áll a gép, addig is fizetni kell a gépkezelőt, a szállító járműveket. Ez is mind növeli a költségeket. Ha a kombájn áll, akkor megáll az egész folyamat.

A letöltött adatok közül külön figyelmet érdemel még az átlagos motorterhelés. A táblázatban láthatod, hogy munkavégzés közben ez a gép a beépített teljesítményének még a kétharmadát sem használta ki. Pedig ha rendelkezésre áll, akkor érdemes kihasználni! Ha ez csupán azért van, mert a kezelő „kényelmes”, és nem változtatja a gép haladási sebességét az állomány sűrűségének, a hozamnak megfelelően, akkor lehet módosítani a gyakorlaton. Habár nem biztos, hogy könnyű az emberek berögzött szokásain változtatni.

Ha az alacsony teljesítménykihasználtság abból adódik, hogy a szórást túlzottnak találja a betakarítást irányító személy, akkor meg kell vizsgálni a beállításokat, és pontos mérésekkel kell meghatározni a valóságos veszteséget.

Úgy érzem, hogy sok gazdaságban akad még lehetőség a hatékonyság javítására. Nálad mi a helyzet?

Összefoglalva:

• Készítsd fel alaposan a gépet, hogy csökkentsd a meghibásodásokat!
• Szervezd úgy a munkát, hogy a lehető legkevesebb vonulással járd be a területet!
• Gondoskodj a megfelelő szállítókapacitásról!
• Vedd rá a kezelőket, hogy menet közben ürítsenek!
• Értékeld a veszteségeket!
• Kerüld el a felesleges állásidőt!

Bőséges hozamot, meghibásodásmentes aratást kívánok!

Fecsó Gábor