A jó támrendszer alapvető kritériuma, hogy legyen stabil, könnyen telepíthető, terhelhető, hosszú élettartamú és nagy teherbírású. Elemei: az oszloprendszer, karók és huzalok, valamint a különféle kiegészítő elemek. A költségek mintegy 60-65 százalékát az oszlopok teszik ki, 15 százalékos arányt képviselnek a karók és a huzalok, s 5 százalék marad a kiegészítők számára.
Nagyon fontos, milyen oszlopot használunk, mert ha rossz minőséget választunk, akkor egész életükben cipelhetjük ennek terhét. Az ember gyarló, ahogy Puskin mondta: "Minden az Anyegin múlik!", s általában az első kérdése mindenkinek az: mennyibe kerül? Holott van egy ennél sokkal fontosabb kérdés, amit fel kellene tennünk: milyen súlyú? Ugyanis minimum 4 kilogrammos oszlop az oszlop, ami ez alatti, az játékszer.
A rossz, helytelenül megválasztott támrendszer terheit egy életen át cipelhetjük – fotó: pixabay
A horganyzott oszlopok 25-30 évig is a helyükön maradhatnak, ha úgy tetszik, ennyi a "kihordási" idejük, a cink-magnézium ötvözetből készült tartóoszlopok pedig 40-45 évig képesek biztonsággal ellátni feladatukat. A karók pedig készülhetnek fából, fémből (betonacélból és lehetnek horganyzottak is), üvegszálból. A huzalok esetében az olyan fizikai jellemzőkre érdemes odafigyelni, mint a szilárdság, a terhelhetőség és az élettartam. Jó, ha sikerül a támrendszer alkotóelemeit úgy összeválogatni, hogy azok nagyjából azonos élettartamra legyenek kalibrálva.
A huzalok legyenek mindenképpen félkemények, mert ennek a nyúlása aránylag kicsi, s nem kell minden évben utánahúzni, elég csak 3 évente.
A fém támrendszer egyetlen hátránya, hogy nagyon keskeny a kontaktszelvény, ami a zöldmunkát megnehezíti, de ebben segít az úgynevezett huzalkivető eszköz.
