A cickányfélék kis termetű, körülbelül egér nagyságú emlősök. Legnagyobb fajuk a távol-keleti pézsmacickány 15 centiméteres hosszával és 100 grammos súlyával, legkisebb képviselőjük pedig az etruszk cickány, mely mindössze 3,5 centiméter hosszú és csupán 2 gramm testtömegű – írja a greendex.hu.
Hazánkban hét fajuk található meg: a mezei cickány, a keleti cickány, a havasi cickány, az erdei cickány, a törpecickány, a Miller-vízicickány és a közönséges vízicickány. Mindegyikük védett, természetvédelmi értékük 25.000, illetve 50.000 forint.
Rovarokkal, ízeltlábúakkal, gilisztákkal és csigákkal táplálkoznak, és mindennap legalább a saját testtömegüknek megfelelő, de inkább annál több táplálékot kell elfogyasztaniuk. Ezért éjjel-nappal aktívak, hiszen élelem nélkül akár fél nap alatt elpusztulhatnak.
Téli álmot nem alszanak, de anyagcseréjük ilyenkor lelassul, és testtömegük 30-50%-át elveszítik, belső szerveik – az agyuk is – összemennek.
A fehérfogú cickányoknak van egy nagyon különleges tulajdonságuk: amikor a kölykök elkezdik elhagyni a fészket, a tájékozódást az anyjuk úgy tanítja nekik, hogy az egyik kölyök belekapaszkodik az anyja farkába, az ő farkába belekapaszkodik egy másik kölyök, annak a farkába pedig a harmadik stb. Fejlett szaglásuk segíti később őket a tájékozódásban, ugyanis az így bejárt területeken megfelelő mennyiségű szagminta marad ahhoz, hogy a későbbiekben a kölykök egyedül is tájékozódni tudjanak.
Ha egy cickány téved a házunkba, ne bántsuk, hiszen egyfelől védett állatok, ráadásul a kártevők elfogyasztása miatt nagyon hasznosak is. Fontos, hogy kiengedjük a szabadba, hiszen megfelelő mennyiségű élelem hiányában benn hamar elpusztulhatnak.
