A T-150K traktor immár több mint 40 éve mezőgazdaságunk gépparkjának része. 1977-ben érkezett meg az első nagyobb szállítás ezekből a gépekből hazánkba, azóta egészen uniós csatlakozásunkig folyamatosan a hazai traktorpiac kínálatának része volt, modernizált változata pedig már egy ideje újra elérhető.
kiváló vonóereje, túlméretezett erőátvitele, sebességváltójának terhelés alatt kapcsolható fokozatokkal rendelkező csoportjai mind-mind pozitívumként említhetők.
Itthon nem igazán kedvelték benzinmotoros indítású, V-elrendezésű, hathengeres, turbófeltöltéses SZMD-62-es motorját a nagyüzemek hazánkban, ezért nagyon sok átépítésre került Rába M.A.N. D-2156 HM6 motorral.
Eleinte mindenhol a standard változattal próbáltak piacra lépni, a képen pl. az USA-exportkivitelt látjuk hajdanán – fotó: Traktoroexport
A standard változat vezetőfülkéje és annak „kényelme”, ha lehet így nevezni, már megszületésekor finoman fogalmazva sem nyújtott igazán egy emberbarát munkakörnyezetet, még ha a legalacsonyabb ergonómiai elvárásokat nézzük, akkor sem.
Mindenféle hangszigetelést és kárpitozást nélkülöző acéllemezes kétszemélyes vezetőfülkéje belül inkább úgy hatott, mint egy orosz katonai terepjáró teherautó-kabinja, mintsem egy traktorfülke. Aki ült már GAZ-66 vagy KRAZ-255 teherautóban, valószínűleg egyetért ezzel.
Bármilyen is volt, olcsósága miatt a hazai akkori '70-es évek végi szocialista mezőgazdasági nagyüzemeknek nem volt más választásuk, ha ezt vásárolták. Az olcsósággal járó rusztikusságát is el kellett viselni.
Az angolok saját fülkét fejlesztettek hozzá, amelyet végül a gyártó és a forgalmazó más exportpiacokra is átvett – fotó: UMO Belarus
Viszont a nyugat-európai felhasználók nem nagyon díjazták ezt a minimális ergonómiát nélkülöző fülkét az amúgy jó képességű traktoron, nem kapkodtak olcsósága ellenére sem a T-150K iránt. A Traktoroexport szovjet külkervállalatnak és a gyártónak hamar megoldás után kellett néznie ahhoz, hogy egyáltalán a T-150K elviselhető, de mégis olcsó alternatíva legyen a nyugat-európai hasonló teljesítményű erőgépek mellett.
A KGST-exportpiacon kívül szinte mindenhol Belarus-1500 néven került piaci bevezetésre, ami nem meglepő, hiszen a szovjet erőgépek mindegyike ilyen márkanéven futott a tőkés nyugat-európai és tengerentúli országokban.
A leggyorsabb fejlesztést ergonómia terén a szovjet forgalmazó angol kereskedelmi partnere, az UMO Belarus végezte el, ami nem meglepő, hiszen ott az MTZ traktorok is korszerű, kényelmes körülményeket biztosító, angol gyártású fülkével kerültek piacra.
Külső vonalvezetése hajazott az alapkivitel fülkéjére, de amint beléptünk a fülkébe, akkor szembesültünk a különbséggel – fotó: UMO Belarus
Külsőre, messzebbről szemlélve, az eredeti gyári fülke áramvonalait követte az angol kabin, de közelebbről már kívülről látszott a különbség. Nagyobb oldalsó ablakok, sötétített ablaküvegek és szélesen törlő ablaktörlők.
Amikor belépünk az angol fülkébe, akkor elsőre olyan érzésünk volt, mintha nem is T-150K-ba szálltunk volna be. Dönthető kormányoszlop, kényelmes légrugós ülés és elviselhető utasülés, jobbra a kormány mellé helyezett nyomatékváltó és kézigáz, a két ülés közé átépített sebességváltókar, kárpitozott belső, jó hangszigetelés, nagyon jó hatásfokú szabályozható légkondicionáló állítható légbeömlőkkel, nyitható tetőablak és oldalablakok, hátsó fülkére szerelt munkalámpák, hogy csak néhányat említsünk a számtalan kényelmi megoldásból.
A kormánykerék az ormótlan orosz matrózkerék helyett egy kisebb átmérőjű, jobb fogásúra volt cserélve, amelynek tengelye itt már a vezetőülés középpontjára esett.
A forgalmazó más nyugat-európai piacokon is a kényelmes angol fülkével kínálta már a továbbiakban – fotó: UNIOST GmbH
Ha ezt a változatot kipróbálja az ember, akkor már messze élhetőbbnek érzi a T-150K-t, mint ahogy azt évek óta ismerte. Olyan erőgép vált belőle, amellyel már messze elviselhetőbb a mindennapos műszak, mint egy mezei standard verzióval.
Nem csoda, hogy az angol fülkét azonnal átvette a Traktoroexport más nyugat-európai országokban értékesített verziókra is, így a nyugat-németek és a skandináv államok gazdái is ilyen T-150K-t vásárolhattak a '70-es évek végén. A franciák viszont olcsósága miatt maradtak a rusztikusabb kivitelnél, és a tengerentúlon az USA-ban és Kanadában is az alapkivitel hódított, ha lehet így fogalmazni.
1981-re készült el az egységesített korszerűbb gyári fülke – fotó: Traktoroexport
A nyugati és főleg a tengerentúli export felfutásával a traktorgyárnak egyre sürgetőbb volt egy magasabb ergonómiájú, biztonsági kivitelű, saját gyártású, komfortosabb fülke kifejlesztése az importkabin helyett, egységes alternatívát kínálva ezzel a nem KGST-országok számára a T-150K traktorból.
1981-ben mutatták be az új fülkét egy új, nagyobb teljesítményű prototípusra, a T-200K traktorra szerelve. Ekkor az új vezetőfülke még szakított a kétszemélyes, angolosan jobbkormányos megoldással, és középre helyezték a műszerfallal és a kezelőszervekkel együtt a vezetőülést.
Légkondicionálást, mellső és hátsó munkalámpákat, oldalsó nyitható ablakokat, kárpitozást kapott az új kabin, de a mellső szélvédő és a hátsó ablak még osztott volt. A légrugós kartámaszos vezetőülést megtartották az angol kivitelből. Az új, magasabb, nagyobb belterű fülke miatt a kipufogó hosszán is növeltek.
Az új, korszerűbb gyári fülke beltere – fotó: Gyári felvétel
A külkereskedelmi kirendeltségek észrevételei alapján aztán finomítottak kissé a belső kialakításon, és visszatértek a kétüléses, jobbra rendezett kezelőhelyű kialakításon, az utasülésnek pedig szintén az angol verzióban alkalmazott, kartámlával egybeépített háttámlájú, rugózatlan ülést alkalmazták. A mellső és hátsó ablakok kettéosztottságát megszüntették.
A műszerfal a visszajelző elemekben sokat nem változott, megjelenése pedig a szögletes, oroszosan egyszerű vonalvezetést hozta, de pl. a világítás kapcsolói felkerültek jobb oldalra a plafonra, és helyet kapott a fülke utasoldalán egy zárható tároló is a műszerfalon.
A légkondicionáló vezérlőpanelje és beömlője a fülkeplafonon balra fent, a világításkapcsolók jobbra fent kaptak helyet, de jutott hely a műszerfalon tárolórekesznek is – fotó: A szerző archívumából
A nyomatékváltás visszakerült a kormány mellé balra, de új karral történt, a sebességváltó pedig a két ülés között kapott helyet, csakúgy, mint a hidraulikus rendszer és a kivezetéseinek vezérlőkarjai. Mivel a gyáriak sosem voltak az ergonómiára való törekvés csúcsán, így ez az új kabin kialakításán is éreztette hatását. Kis szélességben törlő „piszkafa” ablaktörlők, gyenge hatásfokú, a kezelőtől jó messze elhelyezett vezérlésű légkondicionáló, gyenge hangszigetelés stb.
1984-ben bemutatkozott a nagyközönségnek is, a Szelhoztechnika szovjet agrotechnikai seregszemlén – fotó: Traktoroexport
Alapjában véve még így is jobb munkakörnyezetet varázsolt a standard T-150K-hoz képest. Finomításokat és házon belüli, illetve belföldi teszteket követően 1984-ben a moszkvai szokolnyiki parkban rendezett Szelhoztechnika szovjet agrotechnikai seregszemlén mutatták be a nagyközönségnek az új fülkével szerelt verziót. Az új kabinvariáns megjelenése mellett frissítették a motorháztető és a burkolatok formai megjelenését.
Stabilitásvizsgálat az új fülkével – fotó: Traktoroexport
A dizájn egyszerűbb szögletes formavilágot követett, ami igazodott a szögletesebb fülkéhez. Természetesen a hagyományos régi kabinnal szerelt változat is megkapta ezt a motortetőt, hazánkba ez utóbbiból érkezett továbbra is szállítás.
Abban az évben itthon 105 darab új T-150K állt munkába (KSH-adat), és a következő években 20-30 darabbal évről évre csökkent a magyar nagyüzemekben munkába állított példányainak száma.
A skandináv kivitelű Belarus-1507 – fotó: Belarus Progress
Nem meglepő, hiszen a '80-as években már számos, sokkal jobban felszerelt konkurens termék jelent meg itthon, elég csak a Zetor Crystal 160 LE-s változatait vagy a drágább, de annyival komfortosabb Fiatagri és John Deere modelleket említeni.
Visszatérve az új fülkés T-150K traktorok bevezetésére, kétféle erőforrással kínálták eleinte. Az egyik dízelmotorja már 180 lóerős, SZMD-63 típusú volt, és kontinenstől függően Belarus-1770, illetve Belarus-1507 típusjelzéssel forgalmazták, eredeti típuskódja pedig T-150 K07 volt.
A Belarus-1507 francia változata – fotó: ACTIF-AVTO
Természetesen elérhető volt a hagyományos 165 lóerős SZMD-62-es motorral is, ebben az esetben maradt a T-150K vagy a Belarus-1500 közös elnevezés. Míg nálunk a hagyományos T-150-es benzinmotoros indítású volt, addig a nyugati exportra szánt modellek már elektromos önindítóval voltak szerelve.
Az alkatrészközösség a régi és az új kabinos kivitel között 75,1% volt, viszont a modernebb fülkével szerelt változat közel egy tonnával nehezebb volt az alaptípusnál.
Az amerikai exportverzió, ebből készült a legtöbb – fotó: Belarus Equipment of Canada Ltd.
Ahány ország, annyiféle fényezéssel kerül piacra. Az amerikai kontinensen teljesen vörös, míg Ausztráliában barna/fehér, Angliában piros/ezüstmetál/fekete kombinációban, francia területen piros/ezüstmetál, skandináv területen pedig a piros/ezüstmetál/fekete egy másfajta variálásában jelent meg.
1990 májusában jött el az igazi megmérettetés a nagyobb teljesítményű verzió életében az USA-ban, a nebraskai Tractortest laboratóriumban. A vizsgálati jelentésből a fülke zajszintjét érdemes kiemelni, amely motorfordulatszámtól és sebességfokozattól függően 81,5-88,5 dBA között változott.
Az angol piacos Belarus-1507 – fotó: UMO Belarus
A Szovjetunió felbomlását követően az immár ukrán HTZ traktorgyár, a Traktoroexport volt szovjet külkereskedelmi vállalat széles körű értékesítési segítséget elvesztve minden nyugat-európai és tengerentúli piacnak búcsút mondhatott. A traktorok új kék/sötétszürke színárnyalatban kerültek piacra Ukrajnában, más volt szovjet tagállamokban és Oroszországban is.
Itthon is megjelent végre a modernebb fülkével szerelt verzió, de addigra már a gyár frissítette a traktor műszerfalát, és T-150 K-08 típusjelöléssel különböztette meg az újabb generációt.
A '90-es években bővült a motorkínálat, viszont elvesztek a régi nyugati piacok – fotó: A szerző archívumából
Az SZMD motorok helyett már JAMZ dízelerőforrások kerültek beépítésre, sőt '97-től már takarékosabb, 180 lóerős Deutz hathengeres dízelmotorokkal kínálták többek között hazánkban is.
Az ezredforduló környékén bemutatkozó HTZ T-150 K-09-es generációfrissítésnél már négyféle azonos teljesítményű, de eltérő gyártmányú erőforrás közül választhatott a felhasználó, de ezek mellett nagy változások nem köszöntöttek be a szériánál akkor még.
A '90-es években gyártott kivitel műszerfala – fotó: A szerző archívumából
Arról, hogy napjaink sokadik generációs, korszerűsített HTZ T-150K traktorja milyen, egy korábbi cikkünkben olvashattak, de a tavaly nyáron megejtett premierjéről is beszámoltunk.
Apróhirdetéseink között külön kategóriában találhatja a T-150K traktorokat, fórumunkon pedig tapasztalatokat oszthat meg vagy kérdéseket tehet fel a HTZ T-150K traktorokkal kapcsolatban.
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_99x55_0.jpg)
