Sokáig fel sem tűnt senkinek, hogy a továbbtanulási tájékoztató szerint csak fiúkat várnak a gépésztanulók közé. Egy anyuka szóvá tette, és a felismerést azonnal változás követte. Nőnapi interjú Hollósi Évával, a vépi mezőgazdasági technikum igazgatójával sztereotípiákról, vezetői tulajdonságokról és a vidék iránt elkötelezett - nem ritkán leány - tanulókról.


3-3 a nemek aránya a vezetésben, és ez bevált

Nőként iskolaigazgatói székben ülni nem meglepő, mezőgazdasági technikumot vezetni annál inkább. Mik a tapasztalatai, él még a sztereotípia a női vezetőkkel szemben?

Ugyanazokkal a nehézségekkel küzdök, mint a férfi vezetőtársaim is, mert minden azon múlik, hogy kik azok, akikkel együtt dolgozom. Nálunk ez érdekesen alakult (Kisalföldi Agrár Szakképző Centrum Vépi Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium - a szerk.), hiszen a stratégiai döntések előkészítésében részt vesznek az igazgatóhelyettesek, a gazdasági csoportvezető, a kollégiumvezető és a tangazdaság-vezető: hatan vagyunk, három-három a nemek aránya, és igyekszünk arra helyezni a hangsúlyt, hogy ki miben jó.

Én azt látom, hogy mi nők talán a szervezőkészségben, a kommunikációban jobbak vagyunk. Ugyanakkor hozzáteszem, hogy a férfi kollégák pedig nagyon megalapozottan és nagyon nagy precizitással próbálják a döntéseket előkészíteni. Nos, az elmúlt években nem tapasztaltam, hogy amiatt hátrány érne, mert nő vagyok. Most már 12 éve, hogy az igazgatói munkakört ellátom, és sem a centrum vezetése részéről, sem más irányból nem érzékelem, hogy más elbírálás alá esnék, mint a férfi kollégáim.

A szakképzésben sok nő dolgozik, ellenben az a közeg, amelyben mozog, az agrárium, inkább férfiközösség.

Így igaz. Én eredetileg okleveles agrármérnök vagyok, agráregyetemet végeztem, és ott is körülbelül kétharmad-egyharmad arány volt a férfiak javára. Tehát jóval kevesebben voltunk lányok annak idején az agrár felsőoktatásban, mint most például.

vepi mzg. iskola

A szakképzésben és a felsőoktatásban is kevesebb a lány - fotó: vépi mezőgazdasági technikum

Milyen indíttatásból választotta az agrárpályát?

Egy kis faluból származom, a nagyszüleim és a szüleim is gazdálkodtak, ebben nőttem fel. Számomra természetes volt a föld szeretete, a mezőgazdasági termelés, és ugyanakkor ott volt bennem, egészen kicsi gyerekkoromtól kezdve, hogy én tanítani szeretnék.

Összekombinálta végül a kettőt!

Így van, és mivel a matematika, illetve a biológia volt a két kedvenc tantárgyam a gimnáziumban, ebből indultam ki. Sosem bántam meg. A mai napig örülök annak, hogy alapvetően nem pedagógusdiplomám van, mert a mérnöki képzés adott a világra egy olyan rálátást és annyi pluszt, amit egy pedagógiával foglalkozó egyetemen nem kaptam volna meg.

A mezőgazdaság gyakorlati oldala is megmaradt az életében?

Csak az iskolán keresztül, hiszen itt a technikumban van egy viszonylag nagy tangazdaságunk, közel 300 hektáron gazdálkodunk.

Családi háttér, kiforrott jövőkép

Okleveles technikus, mezőgazdasági gépésztechnikus, gazda, kistermelői élelmiszer-előállító: néhány az itt elérhető képzések közül. Milyen az érdeklődés a lányok körében ez iránt a szakterület iránt, és milyen útravalót tud nekik adni? Egyáltalán mik a motivációik?

Általánosságban, nemtől függetlenül igaz, hogy akik az agrárpályát választják, azoknál nagyban meghatározó a családi indíttatás. Tehát azok a tanulólányok is, akik most hozzánk járnak mezőgazdasági technikus, mezőgazdasági gépésztechnikus, gazda vagy mezőgazdasági gépész szakra, majdnem mind olyan családból jönnek, akik otthon gazdálkodnak, és nagyon sokan folytatni is akarják a gazdálkodást.

vepi mzg. iskola

Meghatározó a családi indíttatás, amikor egy fiatal az agrárpályát választja - fotó: vépi mezőgazdasági technikum

Tehát már van egy kiforrott jövőképük, amikor idejönnek?

Igen, ez főleg a technikumi képzésbe járókra jellemző, hogy ők kimondottan szeretnék továbbvinni akár a családi lovardát, akár a növénytermesztéssel foglalkozó gazdaságot. Én nekik is azt mondom, mint egyébként minden diákomnak, hogy a kitartás a legfontosabb. Nem kell feladni az első kudarcnál, és egy nő minden területen meg kell hogy állja a helyét.

Mekkora a lányok aránya az iskolában?

Mi főleg mezőgazdasági, műszaki oktatással foglalkozunk. Ezekben az osztályokban körülbelül 10-15 százalék a lányok aránya. Persze megvannak a diákok körében a viccelődések (esetükben T kategóriájú vezetői engedély is szükséges), hogy "na, traktorvezetésre vajon egy lány mennyire képes vagy alkalmas", de ez csak kamaszos ugratás. Amúgy szorgalmasak, elfogadóak.

Van egy kedves kis történetem a témában. Jó pár évvel ezelőtt történt meg, hogy az általános iskolások jelentkezésének idején hívott egy édesanya, hogy az ő kislánya teljesen kétségbeesett. Mondom, anyuka, hát mi a helyzet, szívesen segítünk, ha tudunk. Kiderült, hogy itt volt a kislány, megnézte az iskolánkat, nagyon tetszett neki, és mindenképpen ide szeretett volna jönni mezőgazdasági gépésztechnikus tanulónak, de a beiskolázási tájékoztatónkban, a szórólapunkon azt olvasták, hogy "olyan fiúk jelentkezését várjuk, akik...". Alig hittem a fülemnek, visszakérdeztem, hogy tényleg ez van a lapon? Igazat mondott, és én rögtön rávágtam, hogy azonnal javítjuk! Megnyugtattam, hogy természetesen lányok is jöhetnek, és igen, többen átnéztük a tájékoztatót, de valahogy nem tűnt fel az automatikus fogalmazás. Azóta már módosítottunk a fiúkat fiatalokra.


Új technológiák, régi értékek

Hódít az agráriumban a digitalizáció. Ez a fajta technológiai fejlődés mennyire segít elsimítani a nemi vagy készségbeli különbségeket?

A modern technika alkalmazása, a mesterséges intelligencia, a precíziós gazdálkodás mind nagyon érdekli a fiatalokat. Akár a drónokról beszélünk, vagy bármi egyébről, ami a mezőgazdaság digitalizációjához tartozik, figyelemfelkeltő számukra, és igen, a lányokat is nagyon érdekli.

vepi mzg. iskola

A digitalizáció lesz az új generáció nyelve - fotó: vépi mezőgazdasági technikum

Feltehetően ez lesz az új generációnak a nyelve, igaz?

Így van, ez segít az agráriumban tartani a fiatalokat. Hozzáteszem, hogy vezetőként is nagyon fontos, hogy ezt a változást az ember elfogadja, rugalmas, nyitott legyen. Azt tudni kell, hogy az oktatói társadalom sajnos elöregedik. Nekünk is lényeges, hogy oktatói továbbképzésen vegyünk részt, megismerjük ezeket az új technológiákat, és el kell tudni fogadtatni a kollégákkal is, hogy ez a jövő.

Mit gondol, nőként mely tulajdonságai tették sikeressé ezen a pályán?

Talán a kapcsolatteremtő képességem, és erről visszaigazolást is kapok, akár külső partnerektől, akár kollégáktól. Továbbá szerintem nagyon fontos az empátia, ami - ha szabad ilyet mondani - valóban inkább női tulajdonság. Mind a tanulókkal, mind a munkatársakkal való napi kapcsolattartásban szükség van rá. Ezenkívül jellemző rám a rugalmasság is.

Összességében hogy látja, milyen jövőt vetít előre az agrárszektornak a szakképzésben tanuló új generáció?

Mindig azt mondják, hogy "bezzeg a mi korunkban". Elnézve a mai gyerekeket azonban én bizakodó vagyok. Azt látom, hogy valóban elkötelezettek, érdeklődőek az újítások iránt, ugyanakkor megvan bennük a vidék szeretete, és vidéken akarnak maradni.

Indexkép: Hollósi Éva/vépi mezőgazdasági technikum