A mai Valtra traktorokban a finn Valmet és a svéd Volvo BM hagyományai egyesülnek. Eddigi története során végig úttörő szerepet játszott a traktorfejlesztés terén: számos tulajdonság, amelyet az említett elődei vezettek be (például biztonsági fülkék, vezető körüli ergonómia, turbós motorok, szinkronizált sebességváltók), napjainkra ipari szabvánnyá vált, és az innovatív szemlélete ma is meghatározó.
A Valtra mindig úttörő szerepet játszott a traktorfejlesztésben – fotó: Valtra
A svéd Eskilstunai Mekaniska Werkstadot Johan Theofron Munktell 1832-ben alapította. A mérnök-iparmágnás gyártotta országa első gőzgépét és összesen 31 gőzmozdonyt a XIX. század második felében. A társaság az első mezőgazdasági felhasználású, 30 LE-s vontatójával 1913-ban, egy könnyített változattal 1916-ban rukkolt elő.
Fennállásának 100. évfordulóján, 1932-ben egyesült a szintén svéd Bolinder gépgyártóval, ahol a forgalom felét az export tette ki, főleg Franciaországba, Nagy-Britanniába és a Szovjetunióba. A másik történetszálon 1926-ban a frissen alakult finn állam fegyvergyárat alapított Tourulában, a harmadikon pedig 1927-ben Göteborgban az SKF csapágygyárról levált az AB Volvo gépkocsigyár.
A márkát már 1911 óta jegyezte az SKF a latin volvere szóból képezve (így jelentése: gördülök), de az eredeti célra, golyóscsapágyak védjegyül végül nem használta.
Elérkeztünk 1950-hez, amikor az eddig vázolt szálak kezdtek összeérni: a Volvo bekebelezte a Bolinder-Munktell (BM) céget, a traktorüzletágát később annak eskilstunai telephelyére költöztette.
1951, a kezdetek – fotó: Valtra
Mindeközben 1951-ben – a háborús fenyegetettség múltával – a finn fegyvergyár traktorgyárrá alakult, a Valmet nevet ekkor ismerte meg a nagyvilág; ez a Valmet (és Valtra) márkák tourulai születésének dátuma. A rá következő évben 75 traktorral indult a tesztgyártás, két év múlva már a 2000.-et értékesítették.
Csakúgy, mint napjainkban, a felhasználók folyamatosan több és több teljesítményt igényeltek. Hamar kiderült, hogy a gazdáknak középnehéz kategóriájú dízelvontatókra van szükségük.1958-ban 1250 gépet exportáltak Brazíliába és további 350-et Kínába. Az igényekre válaszolva a brazil kormány helyi traktorgyár alapítását szorgalmazta, így 1960-tól gyártóbázissal van jelen a dél-amerikai országban a Valmet. Ugyanez sikertelen projektnek bizonyult Mexikóban, ám magával hozta a portugál együttműködést 1963-ban. 1969-re a gyár kinőtte a tourulai gyárat, és egy újat létesített hazai földön is, Suolahtiban.
Felvéve az elvesztett volvós fonalat, 1979-ben a Valmet bekebelezte a mezőgazdaságigép-gyártó Volvo BM-et. Az 1980-as évek a tanzániai üzletről szóltak a vállalat életében, évente több száz traktort szállítottak Kelet-Afrikába. Ezek Volvo BM Valmet néven futottak.
A következő évtized a vontatóiparág sötét éveivel indult: az eladások szerte a világon megcsappantak, a gyártók gyengélkedtek. A Valmet a brazil gyára és a finn Nokiában található dízelmotorgyára beolvasztásával, valamint a Suolahtiban székelő európai traktorüzletágával pozicionálta újra magát.
A finn gépek 1994–1998 között Sisu Valmet néven kerültek forgalomba, a Sisu Csoport a gumikerekes járművek bevezetése okán tulajdonolta – legnagyobb leányvállalataként – a Valmet Tractorst, ami előkészítette a tőzsdei jegyzését is. Erre a megjelenésre végül 1997-ben került sor, amikor a már tőzsdén szereplő Partek megvásárolta a teljes cégcsoportot. A márkanév előbb Valtra Valmetre, majd 2000-ben Valtrára változott. Két évvel később a Partek került eladósorba és a Kone tulajdonába.
2004 már az AGCO családban találta a traktorgyártót, és történetében először szakmai befektetőnek örülhet, amely érti a Valtra folyamatait és szükségleteit. Az új tulajdonos 2005-ben tesztközpontot létesített, és ez a viszony nyitja meg az utat az előtt is, hogy a Valtra Brazíliában már ne csak a traktortermékeivel, hanem egyéb mezőgazdasági gépekkel (kombájnok, homlokrakodók, ültetőgépek, permetezők, cukornád-betakarítók) lehessen jelen a dél-amerikai piacon.
2013-ban két új üzletággal bővítette tevékenységi palettáját Suolahtiban, amelyek az elkövetkező néhány évben és ma is roppant sikeresnek bizonyulnak: a sebváltóüzemben az újragyártó műhelyt, az összeszerelő csarnokban az egyedi megoldásokat kínáló részleget (Unlimited Studio), ahol cégre szabják a traktorokat.
A Valtra 10 ezer négyzetméter alapterületű, 12 méter magas polcrendszerrel ellátott, új logisztikai központ fejlesztésére fókuszál jelenleg – fotó: Valtra
2018-ban a 4. generációs traktorai világszínvonalát számos nemzetközi díjjal ismerte el a szakma. Noha több közülük a tervezést és a megjelenést méltatja, ezek valójában szorosan összefüggenek a munkaeszközök különleges tulajdonságaival és felhasználásával, hiszen a bírálók valós körülmények közötti tesztvezetések során győződhetnek meg a gépek előnyeiről.
A díjnyertes Valtra T trakorszéria – fotó: Valtra
Az idén 70 éves márka 10 ezer négyzetméter alapterületű, 12 méter magas polcrendszerrel ellátott, új logisztikai központ fejlesztésére fókuszál a mostani időszakban. Az elmúlt egy évben naponta mintegy 60 kamion érkezett és rakodott ki 1000 raklapnyi alkatrészt a 10 ezer különböző komponenst tároló raktárba.
A Valtra gépeket napjainkban több mint 75 országban értékesítik. A vállalatnak 2300 alkalmazottja van, zömében fejlesztőmérnökök, gyártó- és szervizszakemberek. Évente nagyjából 18 ezer egyénre szabott traktort állítanak elő a finnországi és brazíliai gyáraikban.
|
