A 2,2 literes, háromhengeres turbódízel motorjának alapjára fejlesztettek ki hidrogénüzeműt, off-road alkalmazásokhoz.
H2, az új irányzat
Az 1947-ben alapított cég a mai napig kizárólag dízelmotorok tervezésével és gyártásával foglalkozik. Már ma jól látható, hogy a hidrogén a jövő egyik fő energiahordozója lesz, hozzájárulva a CO2-semlegességre való globális törekvéshez.
A hidrogén megújuló villamos energia felhasználásával vízből állítható elő,, és szilárdrészecskék, szén-monoxid vagy illékony szerves vegyületek kibocsátása nélkül ég el. A már ismert és alkalmazott utánkezelő rendszerek segítségével a keletkező kis mennyiségű NOx jelentős része eltávolítható.
Hidrogénüzemű motor off-road alkalmazásokhoz – fotó: www.vmmotori.it
A hidrogénüzemű, belső égésű motorok számos előnyt hordoznak a járműgyártók és gépgyártók számára, mivel jelentősen megkönnyítik a hajtáslánc-rendszerek adaptálását, a karbantartást, a hibaelhárítást, a szervizelést és a tankolást.
Az új 2,2 literes, soros, 3 hengeres motor az R753 típusú turbódízel motorból került kifejlesztésre, és egy mérnökcsapat dolgozott a műszaki specifikációk módosításán, hogy a legkorszerűbb injektorokat, üzemanyag-ellátó rendszert, dugattyúkat, gyújtógyertyákat, gyújtótekercset és nyomásszabályozót tartalmazzon, amelyek a hidrogéngázhoz szükségesek, miközben maximalizálták az alkatrészek egységesítését a dízel elődjével.
A 62 kW-os (84 LE) teljesítményével és 270 Nm csúcsnyomatékával paraméterei 10%-kal meghaladják a kiindulási dízelmotorét. A motor károsanyag-kibocsátása messze megfelel az EURO VI/E és STAGE V kibocsátási előírásoknak. Sorozatgyártását 2025-re tervezik.
Egy kis történelem
A VM Motorit két vállalkozó, Claudio Vancini és Ugo Martelli (innen a "VM" rövidítés) alapította 1947-ben, és már a kezdetektől fogva kimondottan kisméretű, legfeljebb 3 literes dízelmotorokat gyártottak. A cég 1971-ben egyesült a trieszti Stabilimenti Meccanici Triestinivel, majd a Finmeccanica többségi részesedést szerzett az egyesített vállalatban. A vállalat sokáig "Finmeccanica VM" néven szerepelt.
1989-ben a Finmeccanica átszervezte a vállalatot, és egy tőkeáttételes kivásárlás keretében eladta a VM Motoriban lévő részesedését a vállalat vezetőinek és a Midland Montague-nak, így a vállalatnak egyetlen üzeme maradt Cento városában, és ma is ez a székhelye.
1995-2000 között a Detroit Diesel Corporation szerezte meg a többségi tulajdont, majd 2003-tól a Penske, de 2007-ben 50 százalékát eladta a General Motorsnak. 2008-ban az orosz GAZ vette meg a Penske kisebb hányadát, majd 2011 februárjában az FPT vásárolta meg ugyanezt a tulajdonhányadot. Ugyanakkor a másik 50%-os részt a Fiat szerezte meg. Ez a részvénycsomag közvetve 2013. október 28-án ismét a General Motorshoz került, ugyanis a Fiat és a GM szövetségre lépett.
Valószínűleg kevesen gondolják, hogy mennyi közismert és kevésbé hétköznapi autóba és kishaszonjárműbe kerültek be a VM Motori üzemében gyártott dízelmotorok: Alfa Romeo Alfetta, Arese, British Leyland, a Range Rover és Rover típusaiba, továbbá Covini, Chrysler, Dodge Ram, Ford, Jeep, Lancia vagy Masersati Ghibli III típusokba. Végül, de nem utolsósorban az egykor még Austinhoz tartozó angol taxik kései modelljeibe a 2000-es évek első felében.
1998-ban a Hyundaitól, majd 2004-ben a Daewoo-tól is vásároltak motorlicencet 1,5 és 2 literes kategóriában.
A gépkocsik mellett a 2000-es években többek között kisméretű katonai járművekbe való dízelmotorokat is gyártottak.
Forrás: www.vmmotori.it
