Az elmúlt években a kertgondozás újra divatba jött, először a zöld gondolatok, az önfenntartási törekvések serkentették a növénygondozás iránti vágyat, az utóbbi másfél évben pedig a pandémiás bezártság fordított sokakat a kert felé.
A gyümölcsök gondozása általában a már haladó kertbarátokat hozza lázba, ők pedig sokszor olyan alanyt keresnek, ami kicsit eltér a megszokottól, nem sablonos és elcsépelt. Nekik lehet remek választás a ribizli, népiesebb nevén a ribiszke!
A ribiszke bogyói roppant ízletesek – fotó: Pixabay
A ribizli bogyói roppant ízletesek, a növény maga ráadásul sokrétű lehetőségeket rejt, ugyanis szoliterként, vagyis egyedülálló bokorként, sövényként, de akár törzses faként is nevelhető. Termése apró bogyó, a piros változat édeskés, a fehér savanykásabb ízű, míg a fekete szemű ribizliből inkább üdítőital vagy gyümölcsbor készíthető.
Nem mellékes tény, hogy az egykoron vidéken szinte minden háznál termő ribizlibokrok mára csaknem teljesen eltűntek, így aki megkóstolná ezt a finom gyümölcsöt, kénytelen boltban beszerezni, jellemzően igencsak magas áron. A házi ribizlineveléssel ez is megoldódhat!
A ribizli nem csupán ízletes, de élettani hatásai is kiválóak, D- és C-vitaminban gazdag, valamint bőségesen tartalmaz ásványi anyagokat is, többek közt magnéziumot, kalciumot és vasat.
A felhasználást tekintve a ribizli beilleszthető számos süteményreceptbe, a piros bogyós változat kellemes édes íze számtalan alapanyaggal harmonizál, de akár az édesebb, akár a fanyarabb ribiszkefajtákból készülhet hús, elsősorban vadételeket kísérő pikáns szósz vagy mártás.
A termesztésben előforduló piros, fehér és fekete ribiszkefajok közül a fekete jóval igényesebb, mint a piros vagy a fehér.
Vízigényes növényről van szó, egészen a szüretig gondoskodni kell a bőséges vízellátásról. A nagy nyári hőség lombhullást okoz ennél a gyümölcstermőnél, így olyan területen érdemes termeszteni, ahol biztosítani lehet a rendszeres öntözést. A fekete ribiszke a többinél hamarabb bekövetkező virágzása miatt gyakran fagykárokat szenved kora tavasszal.
A ribizli gyökérzete sekélyen helyezkedik el a közegben, ezért talajigényeit tekintve a középkötött, jó vízgazdálkodású, szerves anyagban gazdag, gyengén savanyú földtípus kedvező termesztéséhez. A ribiszke érzékeny a magas mész- és sótartalomra!
A ribizli nemcsak gyümölcstermőként értelmezhető, sövényként egy új funkciót is kaphat.
A sövényszerű műveléssel ráadásul kedvező mikroklíma alakítható ki, hiszen a sűrűn növő lombozat beárnyékolja a talajt, és az erős szelek hatását is csökkenti. Ezzel a korszerű műveléssel nem csupán kedvező mikroklímát lehet kialakítani, de 1-2 m magas, összefüggő zöld fal hozható létre, ami hasznos térhatároló funkciót tölthet be a kertben.
a fekete szemű ribizliből inkább üdítőital vagy gyümölcsbor készíthető – fotó: Pixabay
A ribizli ültetése nem bonyolult folyamat. A hagyományos ültetési időszakok a tavasz és az ősz, de a konténeres kiszerelésű példányok az év bármely fagymentes szakában telepíthetők, természetesen a kiugróan forró, aszályos nyári heteket kerülni ajánlott. A ribiszkék akármelyik típusáról van szó, az ültetés feltételei és módszerei azonosak.
Sövénycélú telepítésnél hosszanti ültetőárokba kell elhelyezni a töveket, 90-100 centméteres tőtávolsággal. A kert központi részén szoliterként vagy csoportosan ültetve is kialakítható egy tetszetős ribiszkesziget, de például a terasz is szegélyezhető a szép és bőven termő bokrokkal.
Az ültetést megelőzően lényegi teendő a talaj tápanyagokkal gazdagítása, ezért bőséges mennyiségű érett marhatrágyát szükséges szétteríteni. Az egyes töveknek 70x70x70 centis ültetőgödröt vagy ennek megfelelő árkot kell kiásni, az ültetés végén pedig alaposan be kell öntözni a talajt a tövek körül. A ribizli virágzása április végétől időszerű, a nyár első felében pedig már szedhetők is a szemek!
Az igazán bő terméshozam eléréshez elengedhetetlen a szakszerű metszés,
a ribizli gondozásának fő nehézsége ebben a munkafolyamatban rejlik, de megijedni nem szabad, a tudnivalók könnyen tanulhatók. A sűrűn fejlődő fiatal vesszőket folyamatosan ritkítással kell karbantartani, az idősebb növények esetében pedig a már 4-5 éves vázágakat is szanálni kell, hogy a bokor megújulhasson. A piros ribizlinél kicsit gyakrabban kell ifjítani a vesszőket, mert hajlamosabb elöregedni, mint a fekete változat.
A telepítés évében a dugványokat vissza kell vágni 10-20 cm-re, ezzel serkenthető a tőhajtások megindulása, vagyis a bokrosodás. A későbbiekben, az első évtől kezdve az állományt évente meg kell újítani hajtásválogatással. A későbbi években a bokor szellősségét kell megőrizni, megelőzve a túlzott besűrűsödést, az idős, letermett vesszőket pedig folyamatosan el kell távolítani.
|
_fill_540x300_0.jpg)
