Ilyenkor már jól látszik, milyen termésre számíthatunk idén a diófán. Azonban sok esetben sajnos nem csak ez látszik, hanem valami egészen más is. De vajon mi okozza, hogy a diófa levelén és termésén barna foltok jelennek meg és vajon ezek a foltok veszélyeztetik a termést?

Tudj meg minél többet arról, hogyan lehet diófa a kertedben és hogyan tudod megvédeni a különféle betegségektől. Nem véletlen, hogy sok családban diófát ültetnek, amikor egy gyermek a világra jön. A diófa mindig nagyon nagyra értékelt volt, és lesz. Hiszen a diófa hosszú évtizedeken keresztül nyújt árnyékot és lát el minket termésével, így fontos, hogy megfelelő módon gondoskodjunk róla. Mert ha van kertünk, akkor mindenképp adjunk helyet benne fáknak. A fák szépsége mellett árnyékról, tiszta levegőről, és esetleg még gyümölcsről is gondoskodnak, így hát fontos, hogy mindent megtegyünk értük.

Ezt tedd, ha barna foltokat látsz

Ha a diófa levelén és termésén barna foltokat látunk meg, az sajnos nem jó jel. Ha a levélen levő foltok aprók és elszórtan jelennek meg, az a xantomonászos betegség tüneteire utal, melyet egy baktériumfaj idézi elő. Ha viszont a barna foltok kiterjedtebbek, akkor a gnomóniás betegség támadta meg a diófát.

Mindkét betegség elkerülhető, ha nem feledkezünk meg a tél végi lemosó permetezésről, melyhez réztartalmú permetezőszert, például bordói lét kell alkalmazni. Ha pedig már megtörtént a baj, fontos, hogy gyűjtsük össze a lehullott leveleket és semmisítsük meg azokat, így megakadályozva a betegség terjedését.


Sajnos a dió érése környékén tapasztalt csapadékos időjárás hatására fordulnak elő gyakrabban ezek a betegségek. A xantomonászos betegség nemcsak a terméseket, de a leveleket is megfertőzheti, így azokon szögletes és vizenyős foltokat okoz, amelyek később barnulva elhalnak. A terméseken lévő apró foltok idővel egyre nagyobbak lesznek, majd elfeketednek, a héjon át pedig a baktérium bejut a magba is, mely elfeketedve összeszárad.

dió diófa

A tél végi lemosó permetezés nagyban hozzájárul a diófa védelméhez. Fotó: Shutterstock

A gnomónia lomb- és gyümölcshullást is okoz. A leveleken a betegség hatására pár mm nagyságú, kör alakú foltok jelentkeznek, barna szegéllyel, a közepük pedig egy idő után szürkévé válik. A dió zöld burkán is megjelennek a kör alakú foltok, melyek elfeketedhetnek, de a kórokozó a termésbe nem tud behatolni.

De nem csak ezek a veszélyek leselkednek a diófára. A kártevők közül az almamoly lárvái, táplálkozásuk során a terméskupacs elfeketedését és csonthéjra száradását okozzák. Az imágók rajzására július elejétől kell számítani, és nagyon fontos a feromoncsapdázás, és a helyes permetezési idő megválasztása.

Sajnos a nyugati dióburok-fúrólégy lárvái is óriási károkat okoznak. A dió így nem csak méretében lesz kisebb, de idő előtt lehullik, a bél pedig ráncosodni kezd, majd a dió burkának nagy része és a csonthéj is megfeketedik. Sokat tehetünk a termések összegyűjtésével, és természetesen a tojásrakás idején végzett rovarölő szeres kezeléssel.

Ezért együnk gyakran diót

A dió nagyon sok mindenben segít, ha az egészségünkről van szó. Több tanulmány igazolja, hogy ha rendszeresen fogyasztunk diót, alacsonyabb kockázatnak vagyunk kitéve a szív- és érrendszeri megbetegedéseket illetően, sőt, a dió csökkenti a krónikus gyulladást és így a szívroham kockázatát is. A dióban sok az esszenciális tápanyag, így az omega-3 alfa-linolénsav és más, magasan bioaktív komponenseket is tartalmaz.

A dió A- és E-vitaminban gazdag, de megtalálható benne a B-vitamin is. Levele frissen nagy mennyiségű C-vitamint tartalmaz. Leveléből, héjához hasonlóan tea készíthető, amely hozzájárul az akne, a sömör és egyéb bőrproblémák kezeléséhez. A dióban ezeken kívül még rengeteg magnézium és a kálium található, továbbá a csontképzéshez szükséges fluor, és a vérképzéshez elengedhetetlen mangán és réz is megtalálható benne.

A dióban található szelén a szívizomgyengeség ellen véd, és erős immunrendszer erősítő is egyben. De még az agyunk is hálás lehet érte, hiszen a dióban található többszörösen telítetlen zsírsavak támogatják az agyműködést, növelve közben a koncentrációképességet. De arra ügyeljünk a fogyasztásakor, hogy magas kalóriatartalma miatt oda kell figyelni, ha nem szeretnénk felszedni pár kilót. 10 dkg dió ugyanis több, mint 600 kalóriát tartalmaz, amely egy kisebb tábla csokoládé kalóriatartalmával egyenértékű.

Minden kertben legyen diófa

Régen a gyermekek megszületését azzal ünnepelték, hogy elültettek egy diófát a kertben. Nem véletlenül, hiszen a diófa végig tudja kísérni a gyermek életét, és vele együtt tud cseperedni, majd kiteljesedni. A látványa csodálatos, az árnyék, amit ad, megfizethetetlen, mint ahogyan a termése is, a madárcsicsergésről nem is beszélve, amit az ágain megpihenő madaraktól hallgathatunk.

Azonban a diófa óriásira tud megnőni, így sajnos minden kertben nem jut számára elengedő hely. De ha a miénkben jutna neki, akkor semmiképp ne mondjunk le róla. A magról kelt példányok akár 20-30 m magasra is nőhetnek, a koronájuk átmérője pedig elérheti akár a 20 métert is. Fontos lépés tehát, hogy olyan helyet keressünk a diófa számára a kertben, ahol akkor sem lesz zavaró, amikor elérte a teljes méretét. Így ne kerüljön nyílászáró, kerítés vagy vezeték közelébe.

Amíg termőre fordul, 10-15 évet is várni kell, de ha oltott csemetét vásárolunk, akkor 3-4 év után fogyasztható terméssel fog megörvendeztetni minket. A diófa lombhullató, egylaki fa, így hát a helyválasztásnál azt is vegyük figyelembe, hogy ősszel nem kis mennyiségű lombot kell alóla eltakarítani, így nem mindegy, hogy a járda vagy a bejárat közelében van, vagy a kert azon részén, ahol nem kell minden nap megküzdeni a lehullott levelekkel.

diófa dió

A diófa hosszú évtizedeken keresztül lát el minket dióval, ha vigyázunk rá és megóvjuk a betegségektől. Fotó: Shutterstock

A diófa talajigénye nem összetett. Nagyon kedveli a meszes, humuszos, jó vízellátottságú talajokat, de az átlagos kerti földben is jól fogja magát érezni. A nagyon laza homokos, vagy a túl kötött, agyagos talaj azonban nem a legmegfelelőbb számára.

Így ültesd el a diófát

A dió fiatalon fagyérzékeny, így erre is ügyelni kell akkor, amikor az ültetési helyét választjuk ki. Az ideális ültetési idő a diófa esetében ősszel vagy tavasszal jön el. Az ültetőgödör nagyságát a csemete méretei határozzák meg. A gödörnek akkorának kell lennie, hogy a diófacsemete gyökerei kényelmesen elférjenek benne.

Alulra tegyünk vastag réteg szervestrágyát vagy komposztot, majd fedjük be egy vékony réteg földdel, hogy a diófa gyökerei ne érintkezzenek vele közvetlenül, mert az kárt tehet bennük. A szabadgyökerű csemete esetén gyökérmetszés nem szükséges az ültetés előtt, azonban a sérült, elszáradt gyökérdarabokat ajánlott lemetszeni. Az ültetés előtt áztassuk a csemete gyökerét egy vödör vízbe egy napra, így az kellő nedvességet tud felszívni. A gödör betemetésekor a fa tövének felkupacolásával meg tudjuk előzni a csemete hajszálgyökereinek eltépődését.

A konténeres diófa esetében emeljük azt ki az edényéből, majd úgy helyezzük a gödörbe, hogy földjének felszíne egy síkban legyen a környező talajjal. Ha a földlabdás diófa gyökere jutazsákban van, azt nem kell eltávolítani az ültetéskor, mert le fog bomlani a talajban. A földgombóc kerüljön a talajszint alá, de nem kell mélyre süllyeszteni a diófát. Az ültetés után fontos a beöntözés. Ezt nem elég egyszer megtenni. Hetente érdemes megismételni, amíg még kicsi a csemete. A hideg elől felkupacolással kell óvni a csemetét.

A metszésről se feledkezzünk meg

A diófa első metszését az ültetés során el kell végezni. Ez az első korona alakító metszés. Válasszunk ki 3-4 olyan vázágat, amelyek egyenletes távolságra vannak egymástól, és ezeket vágjuk vissza 20–30 cm-re. Az úgynevezett sudárhajtást vágjuk vissza úgy, hogy az körülbelül 20 cm-rel nyúljon túl a vázágakon.

A diófa abban is különleges, hogy nem akkor kell metszeni, amikor a többi fát. Ha ugyanis a többi fával együtt a diófát tavasszal metszenénk meg, a nagy gyökérnyomás miatt olyan sok nedvet veszítene el, hogy szinte elvérezne. Az ősz kezdetén viszont annyira kicsi a gyökérnyomása, hogy nem nedvedzik, és a metszés során elszenvedett sebzéseket könnyen elviseli. A száraz ágaktól az év bármely időszakában megszabadulhatunk, ez a szabály csak az élő ágak metszésénél alkalmazandó.

A diófák természetüknél fogva csodaszép, szabályos koronát alakítanak ki. A termő diófákat ezért nem kell koronaalakító metszésben részesíteni. Azonban ha olyan területekre ló rá, amelyek zavarók, akkor ez szükségessé teszi a metszését. Ilyen lehet, ha a tetőre lógó ágaktól kell megszabadulnunk, vagy ha nehezen tudunk közlekedni a túl alacsonyan nőtt, vagy túl szélesre kinyúló ágak miatt.

A diófának tehát helye van az életünkben és persze a kertünkben is.