A tél sokak kedvence, de aki igazi kertész, annak valahogy sehogy sem lesz a kedvenc évszaka. Nem is csoda, hiszen a tél nem a kerti munkákról híres. Pedig sok szépséget és sok finomságot tartogat számunkra. Vannak például olyan zöldségek és gyümölcsök, amelyek igazán akkor nyerik el a tökéletes ízüket, amikor egy kicsit megcsípi őket a dér.

Ismerkedjünk meg hát három, dércsípte finomsággal, és ne maradjon ki a csipkebogyó, a naspolya és a fodros kel sem a téli étrendünkből!

Csipkebogyó

A csipkebogyóról a legtöbben annyit tudunk, hogy nagyon magas a C-vitamin tartalma és hogy a nagymamánk mindig csipkebogyó teát adott nekünk, amikor meg voltunk fázva. És persze azt, hogy van valami köze a rózsához. Pedig érdemes minél többet megtudni róla, hiszen igazán jó hatással van az egészségünkre, a legjobb pedig akkor lesz az íze, amikor megcsípte a dér.

csipkebogyó dér

A csipkebogyó akkor a legszebb és a legfinomabb, amikor megcsípi a dér. Fotó: Pixabay

A csipkebogyó nem más, mint a rózsafélék áltermése, ami nem csak a kertünk dísze, de kiváló teát, lekvárt, likőrt lehet belőle készíteni, ráadásul dekorációnak sem utolsó. Többféle népies elnevezése is van, így ha valaki hecsedliről, vagy csipkéről beszél, az is a csipkebogyót emlegeti.

Megtalálható benne az A-, B1-, B2-, és K-vitamin, de legfontosabb hatóanyaga a C-vitamin. Ezen kívül szabályozza a vérnyomást, valamint elősegíti az emésztést. Jó hatással van a szív egészségére, illetve az általános egészségi állapotra.


A csipkebogyó az első fagyok alkalmával érik be, így ilyenkor kell begyűjteni. Termése színe a narancssárgától az egészen mélyvörösig terjed. A narancssárga színű még nem érett, a túlságosan vörös pedig már túlérett, ekkor pedig, bár az íze nagyon finom édes, C-vitamin tartalma már szinte nincs, így a kettő között van az ideális állapot a begyűjtésre. Tápértéke akkor a legmagasabb, ha leszedése után azonnal felhasználjuk.

Azonban legyünk nagyon körültekintők, és csakis olyan bokorról gyűjtsük a csipkebogyót, amelyről egészen biztosan tudjuk, hogy nem volt semmilyen vegyszerrel kezelve. Szintén nem árt, ha nem egy forgalmas út mellett állunk le csipkebogyót szüretelni. Így hát a legjobb megoldás, ha a saját kertünkben termesztjük.

A csipkebogyó még a gyenge termőképességű talajokon is jól megterem, és még a hideget is jól tűri, akár a -20 Celsius-fokot is átvészeli. A telepítésére az ősz a legalkalmasabb időszak.

A kertünkben meleg, napos fekvésű területre ültessük. A telepítése nagyon egyszerű feladat, hiszen fogni kell egy maréknyi termést ősszel, és a kiválasztott területen szétszórni, majd vékony réteg földdel befedni. De akár rózsát is nevelhetünk erre a célra. Ekkor viszonylag nagy gyümölcsöt hozó, magas C-vitamin tartalmú fajtát válasszunk. Ilyenek lehetnek a Rosa rugosa fajok fajtái. Ezek a rózsák nem csupán arra alkalmasak, hogy csipkebogyót termeljenek, hanem nagyon szépek, és csodálatos az illatuk, így a kertünket is feldobják.

A csipkebogyó metszése elengedhetetlen a növény számára. A nagy metszést tavasszal kell elvégezni, ősszel csak az erősen benőtt és megbetegedett ágakat szabad eltávolítani, mert elveszik a tápanyagot a bokortól. 

Naspolya

A naspolya a téli hónapok értékes gyümölcse. Ráadásul nem csak finom és egészséges, de nagyon kevés törődést igényel. A naspolya fagytűrő, és akár a félárnyékos helyen is jól megterem. Metszése csupán a korona ritkításából áll, gyümölcsét pedig az első jelentősebb fagy után szabad leszüretelni, majd fagymentes helyen tárolni, hiszen utóérő gyümölcs, így később érik be, puhul meg és lesz elképesztően finom íze.

naspolya gyümölcs

A naspolya utóérő gyümölcs, amely télen a legfinomabb. Fotó: Pixabay

A naspolya a rózsavirágúak rendjébe tartozik és Közép-Ázsiából, a Kaukázus déli lejtőiről származik. Hazánkba valószínűleg olasz közvetítéssel került, ahol nem csak gyümölcse miatt, hanem díszfaként is igen kedvelt. A naspolya öntermékeny növény, a 2–3 cm hosszú, kemény almatermés a vacokból fejlődik ki. Színe barnászöld, majd megbarnul.

A naspolya könnyedén termeszthető, hiszen nem válogatós a talaj tekintetében. A legjobban a tápdús, nyirkos talajt kedveli, és bár melegkedvelő, a napos helyek mellett akár a félárnyékos területeken is megél. A téli hideget jól viseli, virágait, mivel későn nyílnak, ritkán károsítják a tavaszi fagyok. Öntermékeny virágai miatt egymagában is ültethető.

A naspolyát megóvja a kártevőktől és a betegségektől a magas csersav tartalma. Termőrügyei a vesszők csúcsán állnak, ezért a vesszőit nem szabad metszeni, csak idősebb korában érdemes a lombfakadás előtt ágait ritkítani, de csak úgy, hogy tőből vágjuk ki azokat.

A gyümölcs frissen kemény és élvezhetetlen. azonban miután a dér megcsípte, le kell szedni és nedvességtől védve egy rétegben kiteríteni, hogy megérjen. Így karácsony táján lesz a legfinomabb. Akár lekvárt is lehet főzni belőle, vagy gyümölcsének magas pektin tartalma miatt zselét is készíthetünk.

Fodros kel

A fodros kel teljesen télálló növény, így mindig frissen szedhető a kertből, még akkor is, amikor a tél miatt nem dúskálunk a finom, friss zöldségekben. A fodros kel vetési ideje 4-6 héttel az utolsó tavaszi fagy előtt van. Az sem véletlen, hogy igazi szuper élelmiszerként beszélnek róla, hiszen a benne lévő vitaminok és tápanyagok egész szervezetünkre kedvező hatással vannak.

A káposztafélék legnagyobb része, ahogyan a fodros kel is, a Földközi-tenger környékéről származik. A fodros kel kis hőigényű, a 13-15 Celsius-fokos átlaghőmérséklet az optimális számára. Ahhoz, hogy csírázni tudjon, ennél azért melegebbre, 16-20 Celsius-fokra van szüksége. A fényigénye közepes, akár árnyékba is ültethető.

A káposztafélék közül a fodros kel igényli a legkevesebb vizet. A talajjal szemben is igénytelen, így szinte bárhol megterem. A legjobban a semleges kémhatású talajt kedveli, így a humuszos talajok is  megfelelőek számára.

fodros kel

A fodros kel igazi téli finomság. Akár a hó alól is lehet szedni. Fotó: Pixabay

Mivel gyökerei mélyre hatnak, nagyon alaposan elő kell készíteni a talajt a vetés előtt. Mivel nagyra fog nőni, 70-80 cm-es tőtávolságra érdemes ültetni. Teljes kifejlődéséhez legalább 14-18 hét szükséges. A palántákat július elején érdemes kiültetni.

Gondoskodjunk róla, hogy folyamatosan gyommentesen tudjon növekedni, és kellő mennyiségű vízhez juthasson. Szedését október közepén kezdhetjük meg, alulról felfelé haladva levágva a leveleit. Mivel nagyon jól tűri a telet, nem szükséges leszedni, így akár a hó alól is szedhetjük a leveleit.

A tél tehát akár a barátunkká is válhat, hiszen sok finomságot biztosít számunkra. Érdemes hát kipróbálni ezeket a dércsípte zöldségeket és gyümölcsöket, hiszen ilyenkor nagyon kevés a friss és egészséges finomság.