Sokan sokféleképpen fogalmazták meg, hogy az emberiség történetével együtt haladt előre a szőlő és a bor története. Egyes vélemények szerint kb. 8000 éve a Kaukázus lejtőin már szőlőt termesztettek, s abból bort készítettek, míg mások még „messzebb” látnak vissza, s úgy gondolják, hogy Kínában ennél is korábban termesztettek szőlőt és készítettek bort.
Ilyen időtávra visszatekintő múlt, ilyen történelmi gyökerek után nem is tudom, hogy feltehető-e olyan buta kérdés, hogy ültessek-e a kertembe néhány tőke szőlőt vagy ne. Mégis tegyük fel a kérdést, s kicsit járjuk körbe, először soroljuk az igen válaszokat.
Eszter – bőtermő, mutatós és finom – fotó: pullulo.hu
Az előnyök
A szőlő és a bor jótékony hatásai
Először is a szőlőnek és a bornak jótékony hatása van egészségünkre, fizikai állapotunkra. Tagadhatatlan, a szőlővel sokat kell foglalatoskodni, szabadban, jó levegőn könnyű fizikai munkát végezni. Mindez a mai szokásos irodai asztalnál, esetleg számítógép előtt görnyedve végzett munka után maga a szabadság és a fizikai jólét.
A bor mértékkel való fogyasztása jót tesz emésztésünknek, hasznos összetevői erősítik szervezetünk ellenállóképességét, különösen igaz ez a vörösborokban nagyobb mennyiségben található polifenolokra.
Éva – korai, nem rothad és finom – fotó: pullulo.hu
A bor felszabadítja lelkünket, erősíti egyéniségünket. Nem véletlen, hogy a lovag vágyainak királynőjét borral kínálja, s fogyaszt abból maga is, majd boldogságuk szárnyain repülnek. Csak vigyázzunk, hogy ne essünk annak a bizonyos lónak a másik oldalára, mert az már csúnya dolgokhoz vezet.
A szőlő és a bor gazdasági hasznot hajt. Most, amikor a csemegeszőlő kilója a piacon 500 és 1000 Ft-os árban kapható, azt hiszem, nem kell sokat magyarázni. Persze, aki szép borokat készít, ad a külcsínre és a tartalomra egyaránt, annak kapós lesz a bora, s megadják az árát.
Hamburgi muskotály – későn érik, de különlegesen finom – fotó: pullulo.hu
Mindez eddig jól hangzik, de legyünk őszinték, az a néhány tőke a kertünkben nem a borpiac meghódításáról szól, nem is a piacon mázsaszámra eladott csemegeszőlőről és nem is az ezekből származó gazdagságról. Az a néhány tőke az „én” szőlőmről, az „én” boromról szól. Az egészséges egóról, a család, a szomszédok, barátok elismerő szavairól.
Tagadhatatlan, a saját tőkéről levett szőlőfürt íze mindent leköröz. Mi termesztettük, mi választjuk ki a legszebbet, mi vesszük le a legoptimálisabb időben, s fogyasztjuk el vagy adjuk oda szeretteinknek. A saját pince, s az ott készült bor az alkotás – csak általunk ismert – titkairól, az eredmény szépségéről. A szín, az illat, az aroma és a csoda tudja, milyen szavakkal illetett harmóniáról szól.
Kismis-moldavszki – a mag nélküli finomság – fotó: pullulo.hu
El kell ismernem, a pró lista messze nem teljes, mégis úgy gondolom, hogy a bevezető és a fentebbi lista után nem lehet kétséges, hogy
szőlőt ültetni kell.
Ha már idáig eljutottunk, akkor nézzük, milyen célra, milyen fajtát, hogyan termesszünk.
Narancsízű – egyike a legzamatosabb, illatos fajtáknak – fotó: pullulo.hu
Hogyan termesszük a szőlőt?
Amennyiben tényleg kiskertről van szó, úgy tényleg csak néhány tőkében (10-20) gondolkodhatunk. Ebben az esetben én a csemegefajtákat javaslom. Éréskor folyamatosan elfogyasztható, akár egy érési sort is össze lehet állítani, ami augusztus és október között folyamatosan ad nekünk friss, érett termést.
Vásárolhatunk rezisztens fajták oltványait, melyek a betegségekkel szemben ellenállóak, kevesebb permetezést igényelnek.
Kialakíthatunk egy lugast, ami esztétikai értékkel is bír – főleg ha szépen rendben tartjuk.
A hátrányok
Először is tisztázni kell, hogy a szőlő egy rendkívül igényes, sőt ezen túlmenően egy zsarnokoskodó növény. Nem a talaj kizsarolására gondolok, nem. Minket, a telepítőt, a művelőt láncolja oda magához, és ad feladatot minden napra. Lehet, hogy ez utóbbi megállapítás kicsit túlzó, de közel áll az igazsághoz, és sokan állítják, hogy a tőkéinket mindennap meg kell nézni. (A gazda szeme …)
A másik fontos kérdés a méret. Hány tőkét tudok elhelyezni kertemben: 3-5 vagy 10-20 tőkét? Az a csapda ebben, hogy 5 tőke szőlő ugyanúgy követeli a figyelmet, a gondozást mindennap, mint 100 tőke vagy éppen 1 ha ültetvény. Természetesen nem azt állítom, hogy 1 hektáros ültetvényben ugyanannyit kell dolgozni, mint 5 tőke ápolásánál, csak arra utaltam, hogy a legkisebb méretben is állandó odafigyelést követel. Tudomásul kell vennünk a rendelkezésre álló terület szabta határokat (kiskertről van szó), mégis elgondolkodtató, hogy érdemes-e 3-5 tőkével bajlódni.
A szőlőtermesztés a tervezéssel és előkészítő munkákkal kezdődik. El kell dönteni a termesztés célját – fogyasztás-bor, fajtát, művelésmódot, a rendelkezésre álló helyre hány tőkét tudunk elhelyezni. Ezek ismeretében a talajt mélyen meg kell munkálni, tápanyaggal feltölteni, majd a tőkék helyét ki kell jelölni. Ha lugast akarunk kialakítani, akkor oszlopokat kell vennünk a támrendszerhez, huzalt és még pár apróságot.
A házikertekben még gyakori a fej- és bakművelés, melyek az előbbi beruházást nem igénylik. Ha megérkezett az oltvány, és elültettük, kialakítottuk a támrendszert, akkor nincs más dolgunk, mint várni a tavaszt és a fakadást. Az első egy-két évben csak a tőkeformát alakítjuk metszéssel, termést még kevésbé várhatunk ekkor. Ennek ellenére máris tele vagyunk feladatokkal, metszés, a vesszők igazítása, behúzása és rögzítése. Kihajtás után a hajtások válogatása, a korai kártevők keresése, szükség esetén védekezés ellenük (kendermagbogár, rügyatka, ékköves araszoló). A tünetek és a kártevők megismerése, megkeresése, majd a védekezés időt és időt igényel.
Korán rajzik a tarka szőlőmoly, a fürtkezdemények megjelenésétől már figyelni kell rá, esetleg csapdával követni rajzását. Május-június hónapban, időjárástól függően megjelenik a szőlő 2 hagyományos betegsége, a szőlőlisztharmat és a szőlőperonoszpóra.
Peronoszpóra-levétünet – fotó: Tóth Miklós
A hajlamosító körülmények követése, az első tünetek megjelenése és a védekezés megtervezése, elvégzése állandó figyelmet igényel. A feladat állandósul, egészen a szüretig kitart.
Lisztharmat a bogyón, a kocsányon, a hajtáson, mindenütt – fotó: Tóth Miklós
Előbbivel még nem végeztünk, de már az erőteljesen növekvő új hajtásokkal kell kezdeni valamit – válogatni, tetejezni, rögzíteni. Innen kezdve ez a feladat kiegészülve a hónaljhajtások eltávolításával mindennapos feladat lesz.
A jellegzetes alak és szín fitoplazmás betegségre mutat – fotó: Tóth Miklós
Tavasztól kezdve megjelenhet a szőlő nemezes gubacsatkája, a kissé hasonló filoxéra levéllakó alakjának kártétele, melyek újabb fejtörést okoznak.
A nyár második felében jönnek a kabócák. Mostanság kiemelt fontosságú az amerikai szőlőkabóca és az általa terjesztett szőlő aranyszínű sárgasága betegség. Mellette a szőlőkabóca és az amerikai lepkekabóca szaporodik fel és idegesíti a gazdát.
Az említett peronoszpóra és lisztharmat mellett jöhet a szőlő feketerothadása is, csapadékos időszakban terjed. Jégeső után viszont a fakórothadás gyors kártétele veszélyezteti a termést.
A feketerothadás piknídiumai már jól láthatóak a károsított bogyón – fotó: Tóth Miklós
Aztán úgy július vége felé elkezdődik a zsendülés, és vele együtt várható a szürkepenészes rothadás támadása. Ellene egyik leghatásosabb beavatkozás a szellős lombozat kialakítása, vagyis a zöldmunkázás ismét. Az érés szakaszában jót tehet a fürtök „megnapoztatása”, vagyis a fürtöt takaró levelek leszedése. Ám csak óvatosan – ha túl korán végezzük, akkor napégés lehet belőle.
Ha lassan is, de terjed a szürkepenész, és a muslica is segít neki – fotó: Tóth Miklós
Ha mindezen sikeresen túljutottunk, akkor örömmel nézzük az első fürtöket, érési sor esetén már ütemezzük is, melyik fajta fürtjét mikor kóstoljuk meg. Egyre gyakrabban nézzük a tőkéket, még teszünk néhány apró igazítást, és várjuk a nagy napot, az első fürt megkóstolását.
A jól végzett munka eredménye: mosolygós fürt – fotó: Tóth Miklós
Már korábban is feltűnik, hogy egyre több a darázs a kertünkben, s egyre inkább a szőlőtőkék közelében repkednek. Aztán tüzetesen megnézve észleljük néhány bogyó „megkóstolását”. Most jön a gond, a darázs fogyasztja a bogyókat, a szürkepenész pedig megtelepedik a sérült bogyókon, s terjed a fürtön tovább.
A darázs elfogyasztja a bogyó belsejét – fotó: Tóth Miklós
Megoldásként a gyors fogyasztás mellett döntünk, holnap levesszük, és az ép szemeket megesszük. Aztán másnap rémisztő kép fogad bennünket, a kóstolásra szánt fürt helyett már csak üres kocsányt látunk, a bogyók eltűntek. Egyszerű a válasz – a madarak is követik az érést, s amikor szerintük a fürt megérett – általában előttünk minősítik annak –, akkor gyorsan elfogyasztják.
Besegítettek a madarak is a szüretbe – fotó: Tóth Miklós
Ezek után kicsit keserédesen dőlünk hátra, az általunk sok idővel, sok munkával megtermelt finom, édes szőlőből nem sokat tudtunk enni, de eljött a boldog pihenés időszaka, tél végéig nincs tennivalónk a szőlőben.
A kígyóaknás moly évek óta terjed szőlő levelein – fotó: Tóth Miklós
Visszaolvasva az előbbieket maga a tennivaló lista is hosszú, bár nem teljes. Minden érdekelt olvassa el, gondolja meg, hogy néhány tőke szőlő megér-e ennyi figyelmet, munkát és időt. Vesse össze a „pró” és „kontra” érveket, és döntsön bölcsen!
Aki jó szemű, az megtalálja a fertőzött vesszőn a kazmotéciumokat; aki nem, az egy lúpéval nézze meg egy fertőzött tőkén – fotó: Tóth Miklós
