Számos gyönyörű, sárga közepű, fehér, hosszúkás szirmokkal körbevett virággal találkozhatunk, melyeket nem könnyű megkülönböztetni egymástól. Ebben nyújt segítséget az alábbi összeállítás.
Margaréta
Hivatalos neve réti margitvirág, Leucanthemum vulgare. Ennek a virágnak a dísznövénnyé nemesített változatait is ismerhetjük. E faj a rétek, gyepek, kaszálók vadvirága, szántóföldeken nem nő. Egy száron általában csak egyetlen virágot hajt, a szára kissé szögletes, hosszirányú bordákat visel, és elég szívós. A levelei megnyúltak, fogazottak, és a levelek mérete a szár tövétől felfelé haladva csökken.
Margaréta – fotó: Shutterstock
Ebszékfű
Kaporlevelű ebszékfű, tudományos nevén Tripleurospermum inodorum. Nincs gyógyhatása, a tudományos neve pedig szagtalan voltára utal. E növény gyakori a bolygatott talajokon, így akár az utak mentén is, de a mezőgazdasági területeken is, ahol gyomnövénynek számít. Levélzete a kaporéhoz hasonló, vékony, elágazó, amikor a növény tavasszal kihajt, gyakran csak ez a levélzet látszik belőle, és úgy néz ki, mint egy nagyon sűrű kaporbokrocska. Szára vékony, sokfelé elágazó, törékeny, a virágzata belseje kitöltött.
Hónapokon keresztül folyamatosan ontja virágait, amivel rengeteg rovarnak nyújt táplálékot. Ha nincsenek kemény fagyok, akár februárban vagy decemberben is találkozhatunk virágaival.
Ebszékfű – fotó: Shutterstock
Kamilla
Hivatalos nevén orvosi székfű, Matricaria chamomilla, régóta termesztik is gyógyhatása miatt. Jellegzetes illata alapján könnyen elkülöníthető a hozzá nagyon hasonlító ebszékfűtől. A virága kissé kúposabb az ebszékfű virágánál, elnyílva aztán teljesen kúpossá válik, a belseje üreges. A levelei szintén kaporszerűek, általában kissé kisebb termetű, alacsonyabbra nő, mint az ebszékfű. Elsősorban az Alföldön találkozhatunk vele.
Kamilla – fotó: Shutterstock
Pipitér
Homoki pipitér, parlagi pipitér, réti pipitér, szöszös vagy nehézszagú pipitér – mindegyik hasonló, fehér virágú, tudományos nemzetségnevük Anthemis. Közös jellemzőjük a jellegzetes szag. E növényfajok rokonai azok a „margarétacserjék", amelyeket többféle színben is lehet kapni a kertészetekben. A pipitér is kedveli a bolygatott talajt, így szántóföldi gyomnak számít, gyakran található szántók peremén és utak mellett is.
Levelei sokszorosan szeldeltek, de nem olyan vékonykák és nem gömbölydedek, mint az ebszékfű vagy a kamilla levelei, hanem lapítottak. A virágok is laposak, lapítottak, nem válnak kúpossá, a szára szívósabb, néha kissé szöszös.
Pipitér – fotó: Shutterstock
Seprence
Egynyári seprencével (Erigeron annuus) nyár elejétől késő őszig találkozhatunk, gyomszerűen viselkedik, bárhol megnő és virul, a zavart talajokat kedveli, gyakran tömegesen fordul elő. Észak-Amerikából hozták be, mára az egész kontinensen elterjedt, inváziós fajjá vált.
Bár jellemzően egyéves növény, képes nálunk áttelelni is. Magasra nő, eléri az 1 métert. Szirmai fehérek, de néha rózsaszínesek is lehetnek. Sokszor elágazó szára, levelei kissé szöszösek, a levél hosszúkás, ritkásan fogazott. A lepkék, méhek és más beporzók is kedvelik, így különösen a meleg, száraz késő őszi időben, amikor már nincs más nektárforrás, inváziós volta ellenére hasznos.
Seprence – fotó: Shutterstock
Százszorszép
A százszorszép, Bellis perennis nagyon jól ismert és igen gyakori. Ezt a virágot a legkönnyebb megkülönböztetni az összes többitől, mert kimondottan apró, és elsősorban kertek, parkok gyepein találkozhatunk vele. 5-20 centi magasra nő, de inkább a kisebb termet a jellemző. Száracskái szöszösek, a virága lehet rózsaszínes és hófehér is, a levelei a tőnél találhatóak, és ovális, kanál alakúak.
Mivel a rügyeit, növekvő bimbóit a tövében a levelek is óvják, általában fűnyírás után hamar újra virágba borulhat. Bár vadvirág, vadonban ritkábban találkozhatunk vele, inkább legelőkön, réteken, erdei tisztásokon bukkan fel. Nappal nyílik, éjjelre becsukódik a virága. Nem zavarják a fagyok és a hótakaró sem, virágaival januártól decemberig bármikor találkozhatunk.
Százszorszép – fotó: Shutterstock
Forrás: ng.24.hu
_fill_100x75_0.jpg)
