Közeledve a szabadföldi paradicsom kiültetésének idejéhez, egyre több helyen, rádióban, televízióban, különféle hírportálokon javaslatot tesznek az otthoni paradicsomtermesztésre, legyen az kert vagy az emeletes ház balkonja. Van, hogy jó tanácsként, van, amikor üzleti érdekből teszik, de biztatáson és egy-két szűkszavú tanácson kívül más tennivalókra, esetleges nehézségekre nem hívják fel az érdeklődők figyelmét. Bizonyára az idén is, mint a korábbi években, sokan belevágnak az egyszerűnek aligha mondható próbálkozásba.

Nem véletlenül nevezzük próbálkozásnak, mert gyakran az ilyen módon nevelt paradicsom termesztése kudarcba fullad. Sokan gondolatban már a jóízű, növényvédőszer-mentes, saját nevelésű, pirosra érett paradicsom ízét érzik a szájukban, de gyakran a végén a drágán vett palántából csak száraz kóró marad.

Senkit nem akarunk lebeszélni a balkonon történő kertészkedésről, sőt javasoljuk, hogy próbálják meg, de szeretnénk nyomatékosan felhívni mindenkinek a figyelmét a termesztési körülmények fontosságára, és azokra a buktatókra, amelyekkel a vállalkozás jár!


Talán még a növény környezeti igényénél is fontosabb figyelembe venni a lakókörnyezetet, hogy egy emeletes házban sokan laknak, szomszédok is vannak! Mennyire zavar másokat a lecsöpögő öntözővíz, szükséges növényvédelem esetén a permetezőszer szaga és az erkélyt esetleg túlnövő lombozat, lehulló száraz levelek? Mennyire stabilak a növényeket tartó edények, erős szél esetén okoznak-e balesetet? Ha az említett szociális tényezőket már figyelembe vettük, csak azt követően vizsgáljuk meg a lehetőséget a paradicsom oldaláról is.

Mit kell tudni ahhoz, hogy valaki otthon, különösebb kertészeti szakismeret nélkül paradicsomot termesszen?

A paradicsom kertben, talajon történő termesztés esetén nagy gyökérzetet fejleszt, 0,2-0,3 m3-t is képes átszőni. A balkonra helyezett edény ennek csupán töredéke, mindössze néhány liter. Minél kisebb az edény, annál nehezebb benne a növényt életben tartani, annál nagyobb figyelmet, szaktudást igényel, annál gyakrabban szorul a növény táplálásra, vízutánpótlásra. (Van termesztési mód, úgynevezett ködkultúra, ahol gyökérrögzítő közeget sem használnak, folyamatosan, éjjel-nappal fújják a vizet és a tápanyagokat a gyökerekre. Könnyű elképzelni, hogy egy ilyen rendszer mennyire érzékeny, nyáron melegben elég csak néhány perces technikai zavar, és vízhiány miatt a növények azonnal elpusztulnak.)

paradicsom

Minél kisebb az edény, annál nehezebb benne a növényt életben tartani, annál nagyobb figyelmet, szaktudást igényel – fotó: Pixabay

Fontos szabály: minél kisebb edényt választunk, annál gyakrabban kell öntözni és tápoldatozni, annál nagyobb figyelmet és több szakértelmet igényel a termesztés!

Zöldségek számára (paradicsom, uborka, padlizsán) a 8-10 liter térfogat az a méret, amelyben – megfelelő odafigyelés mellett – a növények megnevelhetők. Elvileg a paprika ennél kisebb térfogatú edényben is termeszthető, ennek ellenére javasoljuk, hogy az edény térfogata maradjon 8-10 liter, és inkább két növényt ültessünk paprikából. A talaj nélküli (vödrös) termesztés csak ott lehetséges, ahol állandó, napi felügyelet van, hétvégeken is megtörténik az öntözés és a tápoldatozás.

Milyen legyen a jó növénytartó edény?

Az edény alakját kevésbé a növény, sokkal inkább stabilitása, használhatósága határozza meg. Ideálisak a nem túl magas, súlypontjukat alul bíró formák (pl. vödrök, rövidebb zsák, műanyag konténerek).

Alaktartás szempontjából vannak kemény anyagból készült, stabil edények (vödrök, műanyag ládák, nagy cserepek stb.) és lágy fóliából gyártott tömlők (zacskók, zsákok). Az árutermelő gazdaságokban előfordul a fekvő zsákos tenyészedény (1. kép.), ami megoldás tökéletesen megfelel a növény igényének, de tömegükből adódóan a ki- és beszállításuk, mozgatásuk gondot jelenthet balkonos elhelyezés esetén.

zöldségtermesztés

Zsákos növényelhelyezés – fotó: Agroinform.hu

Az úgynevezett zacskó megoldású edényeket nevezik konténereknek is, polietilénfóliából készülnek, egyszer használatosak, fektetett (összehajtott) szélességük 20-25 cm, magasságuk 30-35 cm. Felső szélüket 3-4 cm-re célszerű visszahajtani, ezáltal a peremük stabilabb lesz, mozgatásuk könnyebb, nem szakadnak. Egyszerűségük és áruk miatt kedveltek, színük általában fekete, a nap UV-sugarainak jobban ellenáll, így kevésbé szakadnak, de hátrányuk, hogy nyáron erősen átmelegszenek, szemben a fehér színű fóliákkal (2. kép).

zöldségtermesztés

Álló, lágy falú műanyag konténer, a fehér színűek nyáron kevésbé melegszenek át, ugyanakkor a sötétek általában tartósabbak – fotó: Agroinform.hu

A vödrök ugyan drágábbak a fóliából készült konténereknél, de stabilabbak, tápoldatozásuk és öntözésük könnyebb (3. kép.).

zöldségtermesztés

Vödrös konténer uborkával hasznosítva – fotó: Agroinform.hu

Meg kell említeni mint lehetőséget a balkonládákat is, bár zöldségtermesztésre nem, a dísznövények mellett inkább fűszernövények házi termesztésére használják. Kifejezetten zöldségtermesztés céljára is gyártanak 10-30 literes, polisztirol, keményfalú műanyag edényeket. Ezek keresztmetszetüket illetően lehetnek kör alakúak és négyzetesek, előre lyuggatottak, fénynek ellenállnak, erősen szigetelő jellegű anyagukból adódóan nyáron kevésbé melegszenek át.

Gondoskodni kell a felesleges víz (drénvíz) elvezetéséről, ami a szobanövények esetében a cserepeknél lyuk vagy lyukak formájában található, ezeket úgy kell kialakítani, hogy a gyökérrögzítő közeg (pl. tőzeg) ne tömítse el. A nyílások körül sódert, perlitet vagy gyöngykavicsot célszerű elhelyezni, ami a víz és a tápoldat szabad elszivárgását mindig biztosítja.

Figyelembe véve a felsorolt előnyöket és hátrányokat, balkonládás paradicsomtermesztéshez a kb. 8-10 liter nagyságú, sötét színű, műanyag vödröket javasoljuk elsősorban térfogatnagyságuk és jobb stabilitásuk miatt!

Indexkép: Pixabay