A cím talán becsapós, mert egy gombafajról van szó, ami sajátos ízvilágot kínál a gombák szerelmeseinek, viszont könnyen összetéveszthető a sárga kénvirággombával, és a fenyves sisakgombával, amelyek viszont mérgezők.
Éppen ezért, nem lehet elégszer felhívni a figyelmet arra, hogy ha gombagyűjtésre adjuk a fejünket, azt nagyon körültekintően tegyük. A gyűjtött gombát minden esetben vigyük el szakértőhöz vizsgálatra, mielőtt azt elfogyasztanánk. Nem elég az interneten összehasonlítani a talált gombát a képekkel, mert a tévedés sajnos az életünkbe kerülhet.
A téli fülőke halszagú, de nagyon finom gomba, amelyik télen is gyűjthető. Fotó: Shutterstock
Ügyeljünk rá, hogy gyermekek és kutyák se jussanak hozzá a bevizsgálatlan, gyűjtött gombához, és ne kerüljön a szájukba. A gombászás után mindig alaposan mossunk kezet, és soha ne fogyasszunk nyersen gombát. Ismeretlen gombát ne gyűjtsünk be, hiszen nagyon sok védett és ritka gombafaj él hazánkban, melyeket hagyjunk a termőhelyükön.
Azonban télen sem szabad lemondani a gombagyűjtésről. A téli fülőke például ilyenkor gyűjthető be. Ismerkedj meg ezzel a halszagú, ám annál finomabb gombával.
Ismerd meg a téli fülőkét
Az egész északi mérsékelt és hideg övben elterjedt faj, Japántól Szibérián és Európán keresztül az észak-amerikai kontinensig gyakori, de találták már Ausztráliában is példányait - tudjuk meg a tiszaelovilaga.hu cikkéből. Lombos fák tuskóin - leggyakrabban fűzön, nyárfán, kőrisen és bodzán, de ritkábban élő fán is találhatjuk a téli fülőkét, ritkán tűlevelű fa anyagán is megél. Leginkább a téli hónapokban fordul elő, októbertől márciusig.
A téli fülőke kalapja 1-5 cm átmérőjű, sárga-rozsdasárga, közepe gyakran sötétebb, gyengén bordázott, vékony húsú, nyirkos időben tapadós. A lemezek halvány sárgásak, néha fehérek, viszonylag vastagok, kissé távol állók és foggal tönkhöz nőttek. Az alul sötétbarna, felfelé világosabb tönk főleg az alsó felén bársonyos felületű, szívós húsú, 3-8 cm hosszú. Húsa a többi fülőkefajhoz hasonlóan rugalmas, sárgás-fehéres, az íze és illata pedig jelentéktelen, habár sokak szerint inkább a heringre emlékeztet.
Azonban nincs ok ijedtségre, az enyhe halszag főzés hatására megszűnik. A japán konyhában a második legfontosabb gomba a siitake után, ott a enokitake néven ismerik. Japánban nagyon népszerű, hiszen évente mintegy 100 ezer tonnát termelnek a téli fülőkéből, ezzel a gombafaj a hatodik a termesztett gombafajok világranglistáján. Európai jelentősége abban nyilvánul meg, hogy a téli fülőke azon kevés gombáink egyike, amely még akár karácsonykor is gyűjthető.
Termőteste nem érzékeny a fagyra, ha fejlődése közben tartósan hideg időjárású helyzet alakul ki, annak elmúltával újra tovább képes növekedni, így igazán különleges gombának számít. Ennek a gombának csak a kalapját fogyasztjuk, mivel vékony tönkje túlságosan szívós, rostos állagú, így étkezési szempontból értéktelen. Piacon árusítani is legfeljebb 1 cm-es tönkkel szabad. A kalap felülete lehet nyálkás, tapadós, de ez az elkészített ételt nem teszi nyálkássá, mivel hőkezelés hatására elmúlik, ezért ne tartson ez vissza minket attól, hogy a tányérunkra kerüljön.
Bár a gombákat általában nem kell mosni, ennél a gombánál azonban előfordulhat, hogy a kalapra tapadt szennyeződéseket csak így tudjuk eltávolítani, tehát ebben az esetben indokolt lehet.
Ha gyűjteni akarjuk, vegyük figyelembe, hogy ez a gomba kizárólag fák törzsén vagy tövén, kivágott fák visszamaradt tuskóján terem, a leggyakrabban akácfán, dión vagy vadgesztenyén él, ezért a házak körül utcán, udvaron és kertekben találhatjuk meg. Egymást követően nagyobb csoportokban jön elő a faanyagból. Azért jelentős, mert akkor is gyűjthető, amikor más gomba nem.
A téli fülőke még a hóban is gyűjthető. Fotó: Shutterstock
Kiváló levesek készíthetők belőle, de remek eceteshagymás salátának is. Ízét és nyálkásságát csökkenti, ha leforrázzuk, és a forrázóvizet leöntjük.
Óvatosan gyűjtsük
A téli fülőke gyűjtése során legyünk nagyon óvatosak, hiszen könnyen összetéveszthető vele a mérgező sárga kénvirággomba és a fenyves sisakgomba. A fenyves sisakgomba egy halálosan mérgező faj, méreganyaga azonos a gyilkos galócáéval. Magyarországon rendkívül gyakori, élőhelye és termőideje is jelentős részben egybeesik a téli fülőkéjével, laikusok számára pedig külső megjelenésük is rendkívül hasonló. Gyakori jelenség, hogy egy nagy csokor téli fülőke közepén kinő egy-két termőtest a fenyves sisakgombából is. A sárga kénvirággomba is hasonlít rá, szintén mérgező, azonban ehetetlenül keserű.
Az ehető, csoportos, fán termő barna gombák közül hasonlít hozzá az ízletes tőkegomba, a pikkelyes tönkű és galléros, valamint a gyűrűs tuskógomba. Ezek azonban erdei fákon nőnek, az utóbbi kalapja szálkás-pikkelyes, tönkje galléros. Mindtől különbözik és jól felismerhető, hiszen a téli fülőke tönkje bársonyos, kalapja ragadós és halszagú.
Ne csak gyűjtsd, termeszd otthon
A gombákat azonban nem csak gyűjteni érdemes, hanem akár otthon is termeszthetjük őket. Ez azért is jó, mert így jóval többet fogyasztunk belőlük, hiszen a gomba igazán egészséges. Legfontosabb tápanyaguk a fehérje, de tartalmaznak még fontos ásványi anyagokat, vitaminokat, íz- és zamatanyagokat, étvágygerjesztő glutaminsavakat és antibiotikus anyagokat is. Így hát fogyasztásuk nagyban hozzájárul ahhoz, hogy megőrizzük egészségünket.
A gomba a sötét, nedves, hideg, páradús környezetet kedveli, ezért akkor álljunk neki az otthon termesztésének, ha van egy pincénk vagy egy garázsunk, amelyik ennek a célnak megfelel. A legfontosabb tényező a gomba számára a megfelelő hőmérséklet. Ez a legtöbb gomba esetében 13-15 Celsius-fok közötti hőmérsékletet jelent. Éppen ezért érdemes megvárni, míg eljön a ősz, és akkor belekezdeni a termesztésbe.
A hőmérséklet mellett fontos, hogy olyan helyiségre van szükség, amelyik vagy teljesen sötét, vagy csak nagyon kevés fény jut be. Kiválóan termeszthető otthon a csiperke gomba, amelyhez a gombazsákokat készen tudjuk megvásárolni. A csiperke elhalt növényi sejtekből származó cellulóz bontásával fedezi szénhidrátszükségletét, de a fejlődéshez nitrogénre és egyéb ásványi anyagokra is szüksége van, melyet a gombafonalak szívnak fel környezetükből. Táptalaja a komposzt, ami nitrogén műtrágyából, érlelt szalmás trágyából és ásványi anyagokból áll.
A zsák be van szőve a csiperke csírájával. A zsák felszínét vízszintesre kell igazítani, és nyirkos fóliával betakarni, majd az első két hétben 20-25 Celsius-fokos hőmérsékletet kell számára biztosítani. Ezután le kell venni a borítást és a tápközeget 4 cm vastagon takarófölddel kell beborítani. Tíz nap múlva el kell kezdeni a hőmérsékletet fokozatosan csökkenteni, míg elérjük az ideális 17-18 Celsius-fokot. Fontos feladat, hogy a zsákok környékét öntözzük meg.
A termés négy hullámban jelenik meg. Az első szedés a zsákok elhelyezése után 32-38 nappal történhet, de csak akkor szedjük le a csiperkét, amikor a gombakalap alatt az úgynevezett fátyol kitapintható.
Nem csak a csiperke, a laskagomba is termeszthető a pincében vagy a garázsban. PE zsákba töltött becsírázott alapanyagot kell beszerezni hozzá, és egy farönköt. A gombafonalakkal átszőtt rönköket árnyékos, szélvédett helyen, háromnegyed részig kell a földbe süllyeszteni. Ügyeljünk rá, hogy a rönk környéke mindig kellően nedvesen legyen tartva, hiszen így tudnak kifejlődni a gombatestek.
A laskagomba legszívesebben 17 Celsius-fok környéki hőmérsékleten terem, ha ennél magasabb a hőmérséklet, akkor biztosan nem fog teremni. Azonban a hideg és a fagy sem árt neki, és szüksége van rá, hogy a páratartalom 75 és 90% között legyen, ezért érdemes a gombatestet permetszerűen, tiszta vízzel locsolni, naponta 2-3 alkalommal. A padozat öntözése is nagyban hozzá tud járulni a laskagomba számára ideális páratartalom eléréséhez.
A gombafonalak 2-3 hét alatt szövik át a tápközeget, majd a gombakezdemények kibújnak a zsák lyukain. A gombát akkor kell leszedni, amikor a kalap széle kezd elvékonyodni és barnulni, de a nagyságukat nem érdemes figyelembe venni, hiszen néha nagyra nőnek, néha pedig aprók maradnak, de attól még tökéletesek a fogyasztásra.
Mindenkinek jó gombászást kívánunk!