Lehet, hogy a névről elsőre egy kismadár jut eszedbe, de akkor rossz úton jársz. Ugyanis egy gombafajról van szó, ami sajátos ízvilágot kínál a gombák szerelmeseinek, viszont könnyen összetéveszthető a sárga kénvirággombával, és a fenyves sisakgombával, amelyek viszont mérgezők.

Nem lehet tehát elégszer felhívni a figyelmet arra, hogy ha gombagyűjtésre adjuk a fejünket, azt nagyon körültekintően tegyük. A gyűjtött gombát minden esetben vigyük el szakértőhöz vizsgálatra, mielőtt azt elfogyasztanánk. Nem elég az interneten összehasonlítani a talált gombát a képekkel, mert a tévedés sajnos az életünkbe kerülhet.

téli fülőke

A téli fülőke halszagú, de nagyon finom gomba, amelyik télen is gyűjthető. Fotó: Shutterstock

Ügyeljünk rá, hogy gyermekek és kutyák se jussanak hozzá a bevizsgálatlan, gyűjtött gombához. De az is nagyon fontos, hogy gombászás után mindig alaposan mossunk kezet, és soha ne fogyasszunk nyersen gombát. Ismeretlen gombát ne gyűjtsünk be, hiszen nagyon sok védett és ritka gombafaj él hazánkban, melyeket hagyjunk a termőhelyükön.

Azonban télen sem szabad lemondani a gombagyűjtésről. A téli fülőke például ilyenkor gyűjthető be. Ismerkedj meg ezzel a halszagú, ám annál finomabb gombával.

Ismerd meg a téli fülőkét

Az egész északi mérsékelt és hideg övben elterjedt faj, Japántól Szibérián és Európán keresztül az észak-amerikai kontinensig gyakori, de találták már Ausztráliában is példányait - tudjuk meg a tiszaelovilaga.hu cikkéből. Lombos fák tuskóin - leggyakrabban fűzön, nyárfán, kőrisen és bodzán, de ritkábban élő fán is találhatjuk a téli fülőkét, ritkán tűlevelű fa anyagán is megél. Leginkább a téli hónapokban fordul elő, októbertől márciusig.

A téli fülőke kalapja 1-5 cm átmérőjű, sárga-rozsdasárga, közepe gyakran sötétebb, gyengén bordázott, vékony húsú, nyirkos időben tapadós. A lemezek halvány sárgásak, néha fehérek, viszonylag vastagok, kissé távol állók és foggal tönkhöz nőttek. Az alul sötétbarna, felfelé világosabb tönk főleg az alsó felén bársonyos felületű, szívós húsú, 3-8 cm hosszú. Húsa a többi fülőkefajhoz hasonlóan rugalmas, sárgás-fehéres, az íze és illata pedig jelentéktelen, habár sokak szerint inkább a heringre emlékeztet.


Azonban nincs ok ijedtségre, az enyhe halszag főzés hatására megszűnik. A japán konyhában a második legfontosabb gomba a siitake után, ott a enokitake néven ismerik. Japánban nagyon népszerű, hiszen évente mintegy 100 ezer tonnát termelnek a téli fülőkéből, ezzel a gombafaj a hatodik a termesztett gombafajok világranglistáján. Európai jelentősége abban nyilvánul meg, hogy a téli fülőke azon kevés gombáink egyike, amely még akár karácsonykor is gyűjthető.

Termőteste nem érzékeny a fagyra, ha fejlődése közben tartósan hideg időjárású helyzet alakul ki, annak elmúltával újra tovább képes növekedni, így igazán különleges gombának számít. Ennek a gombának csak a kalapját fogyasztjuk, mivel vékony tönkje túlságosan szívós, rostos állagú, így étkezési szempontból értéktelen. Piacon árusítani is legfeljebb 1 cm-es tönkkel szabad. A kalap felülete lehet nyálkás, tapadós, de ez az elkészített ételt nem teszi nyálkássá, mivel hőkezelés hatására elmúlik, ezért ne tartson ez vissza minket attól, hogy a tányérunkra kerüljön.

Bár a gombákat általában nem kell mosni, ennél a gombánál azonban előfordulhat, hogy a kalapra tapadt szennyeződéseket csak így tudjuk eltávolítani, tehát ebben az esetben indokolt lehet.

Ha gyűjteni akarjuk, vegyük figyelembe, hogy ez a gomba kizárólag fák törzsén vagy tövén, kivágott fák visszamaradt tuskóján terem, a leggyakrabban akácfán, dión vagy vadgesztenyén él, ezért a házak körül utcán, udvaron és kertekben találhatjuk meg. Egymást követően nagyobb csoportokban jön elő a faanyagból. Azért jelentős, mert akkor is gyűjthető, amikor más gomba nem.

téli fülőke gomba fában

A téli fülőke még a hóban is gyűjthető. Fotó: Shutterstock

Kiváló levesek készíthetők belőle, de remek eceteshagymás salátának is. Ízét és nyálkásságát csökkenti, ha leforrázzuk, és a forrázóvizet leöntjük.

Óvatosan gyűjtsük

A téli fülőke gyűjtése során legyünk nagyon óvatosak, hiszen könnyen összetéveszthető vele a mérgező sárga kénvirággomba és a fenyves sisakgomba. A fenyves sisakgomba egy halálosan mérgező faj, méreganyaga azonos a gyilkos galócáéval. Magyarországon rendkívül gyakori, élőhelye és termőideje is jelentős részben egybeesik a téli fülőkéjével, laikusok számára pedig külső megjelenésük is rendkívül hasonló. Gyakori jelenség, hogy egy nagy csokor téli fülőke közepén kinő egy-két termőtest a fenyves sisakgombából is. A sárga kénvirággomba is hasonlít rá, szintén mérgező, azonban ehetetlenül keserű.

Az ehető, csoportos, fán termő barna gombák közül hasonlít hozzá az ízletes tőkegomba, a pikkelyes tönkű és galléros, valamint a gyűrűs tuskógomba. Ezek azonban erdei fákon nőnek, az utóbbi kalapja szálkás-pikkelyes, tönkje galléros. Mindtől különbözik és jól felismerhető, hiszen a téli fülőke tönkje bársonyos, kalapja ragadós és halszagú.

Ne csak gyűjtsd, termeszd otthon

A gombákat azonban nem csak gyűjteni érdemes, hanem akár otthon is termeszthetjük őket. Ez azért is jó, mert így jóval többet fogyasztunk belőlük, hiszen a gomba igazán egészséges. Legfontosabb tápanyaguk a fehérje, de tartalmaznak még fontos ásványi anyagokat, vitaminokat, íz- és zamatanyagokat, étvágygerjesztő glutaminsavakat és antibiotikus anyagokat is. Így hát fogyasztásuk nagyban hozzájárul ahhoz, hogy megőrizzük egészségünket.

A gomba a sötét, nedves, hideg, páradús környezetet kedveli, ezért akkor álljunk neki az otthon termesztésének, ha van egy pincénk vagy egy garázsunk, amelyik ennek a célnak megfelel. A legfontosabb tényező a gomba számára a megfelelő hőmérséklet. Ez a legtöbb gomba esetében 13-15 Celsius-fok közötti hőmérsékletet jelent. Éppen ezért érdemes megvárni, míg eljön a ősz, és akkor belekezdeni a termesztésbe.

A hőmérséklet mellett fontos, hogy olyan helyiségre van szükség, amelyik vagy teljesen sötét, vagy csak nagyon kevés fény jut be. Kiválóan termeszthető otthon a csiperke gomba, amelyhez a gombazsákokat készen tudjuk megvásárolni. A csiperke elhalt növényi sejtekből származó cellulóz bontásával fedezi szénhidrátszükségletét, de a fejlődéshez nitrogénre és egyéb ásványi anyagokra is szüksége van, melyet a gombafonalak szívnak fel környezetükből. Táptalaja a komposzt, ami nitrogén műtrágyából, érlelt szalmás trágyából és ásványi anyagokból áll.

A zsák be van szőve a csiperke csírájával. A zsák felszínét vízszintesre kell igazítani, és nyirkos fóliával betakarni, majd az első két hétben 20-25 Celsius-fokos hőmérsékletet kell számára biztosítani. Ezután le kell venni a borítást és a tápközeget 4 cm vastagon takarófölddel kell beborítani. Tíz nap múlva el kell kezdeni a hőmérsékletet fokozatosan csökkenteni, míg elérjük az ideális 17-18 Celsius-fokot. Fontos feladat, hogy a zsákok környékét öntözzük meg.

A termés négy hullámban jelenik meg. Az első szedés a zsákok elhelyezése után 32-38 nappal történhet, de csak akkor szedjük le a csiperkét, amikor a gombakalap alatt az úgynevezett fátyol kitapintható.

Nem csak a csiperke, a laskagomba is termeszthető a pincében vagy a garázsban. PE zsákba töltött becsírázott alapanyagot kell beszerezni hozzá, és egy farönköt. A gombafonalakkal átszőtt rönköket árnyékos, szélvédett helyen, háromnegyed részig kell a földbe süllyeszteni. Ügyeljünk rá, hogy a rönk környéke mindig kellően nedvesen legyen tartva, hiszen így tudnak kifejlődni a gombatestek.

A laskagomba legszívesebben 17 Celsius-fok környéki hőmérsékleten terem, ha ennél magasabb a hőmérséklet, akkor biztosan nem fog teremni. Azonban a hideg és a fagy sem árt neki, és szüksége van rá, hogy a páratartalom 75 és 90% között legyen, ezért érdemes a gombatestet permetszerűen, tiszta vízzel locsolni, naponta 2-3 alkalommal. A padozat öntözése is nagyban hozzá tud járulni a laskagomba számára ideális páratartalom eléréséhez.

A gombafonalak 2-3 hét alatt szövik át a tápközeget, majd a gombakezdemények kibújnak a zsák lyukain. A gombát akkor kell leszedni, amikor a kalap széle kezd elvékonyodni és barnulni, de a nagyságukat nem érdemes figyelembe venni, hiszen néha nagyra nőnek, néha pedig aprók maradnak, de attól még tökéletesek a fogyasztásra.

Mindenkinek jó gombászást kívánunk!