A termesztés eredményessége szempontjából a négy tényező, ahogy az agrokémiában is nevezik, a négy pillér (trágya minősége, mennyisége, a trágyázás időpontja és kijuttatás módja) között, amire a tápanyag-gazdálkodás épül, fontossági sorrendet nehéz megállapítani, mind a négy jelentős, együtt kezelendő. Mégis a gyakorlatban kisebb jelentőséget tulajdonítanak a trágyázás időzítésének és a kijuttatás, illetve a bemunkálás módjának, mint ahogy arról az idevonatkozó szakirodalom is kevesebbet ír. A kereskedelmi reklámok, a termesztési szaktanácsok túlnyomó része is a minőségre és a mennyiségre terjed ki.

Az időzítésnek és a megosztásnak kisebb a közvetlen anyagi vetülete, de a trágyázás jó ütemezésével is jelentős tápanyag-megtakarítás és haszon érhető el. Sok az ezekre ható, ezekkel összefüggésbe hozható környezeti tényező és technológiai elem:

• termesztett növényfaj (esetleg fajta) tápanyagigénye (mennyiség, egyes elemek aránya, tápanyagfelvétel üteme, sóérzékenység, növénystressz),

• talaj minősége (humusztartalom, kötöttség, tápanyag-ellátottság stb.),

• gyökeresedés mélysége (oltott és nem oltott palánták, helyrevetés),

• termesztési cél (frissáru, tárolás, konzervipari feldolgozás, magtermesztés),

• esetleges szervestrágyázás,

• a kijuttatandó műtrágya mennyisége,

• a kijuttatandó műtrágya minősége,

• a trágyakijuttatás módja (szilárd formában, tápoldatként csepegtetőn keresztül vagy szórófejjel, sorközbe adagolva, teljes felületre kiszórva, talajra vagy növényre juttatva) és

• bedolgozásának módja, mélysége.


A termesztett növényfaj tápanyagfelvételének üteme, a felvett tápanyagok egymáshoz viszonyított aránya a tenyészidő folyamán változik. „Ideális" esetről, azaz optimális időzítésről és megosztásról akkor beszélhetünk, ha a tápanyagok a talajban mindig olyan arányban és mennyiségben állnak rendelkezésére, mint ahogy azt a növény az adott időszakban igényli.

Vannak zöldségfajok, amelyek kifejezetten gyorsan fejlődnek, rövid idő alatt fejlesztenek szedhető termést, míg másokra a lassú növekedés a jellemző. Első megközelítésre a tápanyagigény megegyezik a tenyészidővel – hosszú tenyészidejű növények sok tápanyagot igényelnek, rövid tenyészidejűek keveset. Ezzel szemben vannak hosszú tenyészidejű fajok, amelyek megtermelt zöldtömege kicsi, és vannak kifejezetten rövid tenyészidejű növények, amelyek rövid idő alatt is nagy lombozatot képesek kinevelni (pl. kínai kel).

A zöldségfélék döntő többsége – lombtömeghez viszonyítva – a legtöbb foszfort a tenyészidő elején veszi fel, a hasznosítás üteme a betakarításhoz közeledve folyamatosan csökken. A foszfornak nagy jelentősége van a gyökérképzésben, a generatív szervek szöveteinek differenciálódásában, ebből adódóan a koraiságban és a magképzésben.

A nitrogén felvétele a zöldtömeg növekedésével és a termésképzéssel arányos, a koncentrált érésű fajták esetében (determinált paradicsom, csokros paprika, ernyősvirágzatú borsó stb.) rövid időre terjed ki, míg ugyanezeknél a fajoknál, a folyton növő típusoknál hosszabb időre nyúlik el.

A káliumot hosszabb ideig, a tenyészidőszak közepéig építik be nagyobb mennyiségben a zöldségfélék, de a felvétel üteme és mennyisége fajonként eltérő, és változó ideig tartó folyamat.

kelkáposzta

Vannak zöldségfajok, amelyek kifejezetten gyorsan fejlődnek, rövid idő alatt fejlesztenek szedhető termést, míg másokra a lassú növekedés a jellemző – fotó: Shutterstock

A talaj minősége – a humusztartalomból és a kötöttségből adódóan – a tápanyagmegkötő képességen keresztül befolyásolja a tápanyagmegosztást és időzítést. Minél kisebb egy talajnak az adszorpciós kapacitása, annál kisebb adagokkal, de gyakrabban kell a veszteségek elkerülése érdekében fejtrágyázni. A foszfornak laza, humuszban szegény talajok esetében is alig van függőleges irányú mozgása, azaz kimosódása, ezért egy adagban, a gyökérzóna mélységébe ősszel, a szántás alkalmával adható.

A gyökeresedésmélység tekintetében jelentős különbség van a zöldségfajok között, a tárolási sárgarépák esetében 40-50 cm, ezzel szemben az étkezési vöröshagymánál vagy a  palántázott salátánál 10-20 cm. Ennek a lassabban mozgó tápelemek (pl. foszfor és kálium) időzítésénél, illetve kijuttatásánál és bemunkálásánál van különös jelentősége.

A termelési cél is jelentősen befolyásolja a tápanyagarányokat és a trágyázás idejét. Míg egy friss fogyasztású gyökérzöldség esetében általában kevesebb káliumot használunk, addig a tárolási fajtáknál a nitrogénhez viszonyított kálium mennyisége több, de nemcsak több, a tenyészidő későbbi időszakában is szükséges adni. A „nitrátveszélyes" fajoknál (pl. spenót, sárgarépa stb.) a szedés időpontja szigorúan behatárolja a nitrogénfejtrágya kijuttatásának idejét (pl. bébiételek).

A szerves trágya – mennyiségétől és minőségétől függően lassúbb tápanyag-szolgáltatást biztosít, mint a műtrágya – ásványosodása (bomlása) hőmérséklettől és a csapadékviszonyoktól függ. Hasznosulását nemcsak a kijuttatandó műtrágya mennyiségénél kell figyelembe venni, a bomlásának üteme a műtrágya megosztását és időzítését is módosítja.

A növény igénye alapján tervezett műtrágyamennyiség kiszórása, a műtrágyák sóstresszhatás miatt, szigorúan az egyszerre kiadható adagokhoz kötött.

Az egyszerre kijuttatható műtrágya mennyiségét alapvetően két tényező, a talaj tápanyagmegkötő képessége és a termesztett növény sóérzékenysége szabja meg. A kötöttebb talajokon, amelyeknek magasabb a humusztartalma, azaz jobb a víz- és a tápanyagmegkötő képessége, ritkábban és valamivel nagyobb adagban juttathatók ki a tápanyagok. Az egyszerre kijuttatható tápanyagmennyiségnek határt szab a növények sótűrő (stressztűrő) képessége, azaz a sóérzékenysége. A zöldségfélék között ilyen tekintetben kritikus fajnak számít az étkezési paprika, uborka és fejes saláta. A növény sóérzékenységétől, a talaj kötöttségétől és humusztartalmától függően ültetés (vetés) előtt nitrogénből legfeljebb 80-100 kg/ha, fejtrágyának 50-80 kg/ha (N) hatóanyagnak megfelelő mennyiségű műtrágya javasolható.

A kálium is okozhat perzselést, ezért független a talaj tápanyagtartalmától ebből az elemből is indokolt az egyszerre kiadható adagok korlátozása. Alaptrágyának a sótűrőbbek alá 300 kg/ha hatóanyagnak (K2O) megfelelő műtrágya adható ki, de a sóérzékenyek esetében érdemes az adagot harmadával (200 kg/ha) csökkenteni. Fejtrágya formájában sótűrőbbeknél a 150 kg/ha-t, illetve a sóérzékenyeknél a 100 kg/ha-t ne lépje túl az egy-egy alkalommal kiadott mennyiség. Tápanyagban és humuszban szegény homoktalajok esetében célszerű a műtrágyázások, fejtrágyázások számát növelni, és nem az egyszerre kijuttatott műtrágya mennyiségét emelni!

Foszfortrágyák esetében, tekintettel arra, hogy a sóindexük alacsony, az egyszerre kiadható mennyiségre vonatkozó korlátozás nincs.

A trágyakijuttatás időzítésével és megosztásával kapcsolatban néhány gyakran elhangzó kérdés:

Hogyan osszuk meg a zöldségfélék esetében a tápanyagokat? Milyen arányban adjunk alap-, fej- és indítótrágyát?

• A talaj- és a termesztési technológia ismerete nélkül a felsorolt okok miatt a kérdésre pontos választ nehéz adni, ezért általános szabályként – közepes tápanyag-ellátottságú talaj esetében – az 1. táblázatban feltüntetett arányszámokat javasoljuk figyelembe venni.

Trágyamegosztás aránya hosszú és rövid tenyészidejű zöldségnövények esetében

Hosszú tenyészidejű fajok esetében N P K
alaptrágya: - 80-90% 50- 60%
indítótrágya: 10-30% 10-20% 20-25%
fejtrágya: 70-90% - 20-25%
Rövid tenyészidejű fajok esetében N P K
alaptrágya: - 80-90% 70-80%
indítótrágya: 50-100% 10-20% 20-30%
fejtrágya: 0-50% - -

(Rövid tenyészidejű fajok: hónapos retek, fejes saláta, korai karalábé, spenót, borsó, bab stb.)

Adható-e, illetve kell-e ősszel, az alaptrágyázáskor nitrogént adni?

• A zöldségfélék szaporítási ideje (vetés, ültetés, dugványozás) – eltérően a legnagyobb felületen termesztett őszi kalászosoktól – tavasszal van. Ennek megfelelően a műtrágyázás időzítése is más. Gyorsan kimosódó nitrogént csak kivételes esetben adunk ősszel, ezért tavasszal és nyáron, az indító- és a fejtrágyázások idején juttatjuk ki. Kivételes esetnek számít, ha nagy mennyiségű növényszárat, lombot dolgozunk a talajba, ilyenkor a gyorsabb bomlás és a pentozán hatás elkerülése érdekében célszerű kevés nitrogénműtrágyát is adni.

Elég egyszerre, ősszel adni a foszfort, vagy tanácsos megosztani?

• Más a foszfornál a műtrágyázási stratégia, mint a nitrogén vagy a kálium esetében. A kimosódás veszélye nem áll fenn, és csak az a foszfortrágya érvényesül, amelyet a gyökérzet közelébe helyezünk, ezért döntő többségét az őszi talajművelés alkalmával a gyökérzónába kell forgatni. A fejtrágyázás formájában adott, a talaj felületére kiszórt foszfortrágya lassú mozgás miatt (évente maximálisan 5-10 cm-t halad lefelé) a vegetáció időtartama alatt nem éri el a gyökérzónát, így hatása elmarad.

• De! A fiatal, magból kelő növénynek, így a palántának is, lombtömeghez képest nagy a foszforfelvétele, ahhoz, hogy elegendő foszforhoz jusson, tanácsos megosztani a kiszórandó P-műtrágyát. 80–90%-át ősszel az alaptrágyázás alkalmával adjuk, 10–20%-ot pedig indítótrágyaként, tavasszal a mag, illetve a palánta gyökere közelébe juttassuk ki.

Mikor leghatékonyabb a fejtrágyázás?

• A fejtrágyázás ideje köthető naptári időpontokhoz, de sokkal pontosabb, ha technológiai folyamatokhoz (pl. ültetés, levelezés, szedés stb.) vagy fenológiai fázisokhoz (pl. virágzás, terméskötés stb.) kötjük.

•  A paradicsomfélék és kabakos növények esetében a terméskötődés idejét szokás megjelölni az első fejtrágyázási időpontnak, korábban adott, nagyobb adagú nitrogéntrágyázás erős vegetatív növekedést és az ezzel gyakran járó terméselrúgást okozhatja.

• A nitrogénigény káposztafélék és a fejes saláta esetében jelentősebb mértékben a fejesedés kezdetétől növekszik. A fejesedést jóval megelőző nagy adagú nitrogénezés laza fejeket, elhúzódó fejesedést okoz.

• A tárolási hagyma és a gyökérzöldségek esetében a ceruzavastagságú szár elérését (hagymatest, illetve a gyökértermés fejlődésének kezdetét) szokás megadni, amit legkésőbb a betakarítást megelőző 4-5 hétig be is kell fejezni. A később adott nitrogén rontja a tárolhatóságukat.

• Vannak fajok, amelyek folyamatosan virágoznak, folyamatosan fejlesztik termésüket, szemben a koncentrált érésű determinált, egyes zöldségfélék esetében csokrosnak nevezett típusokkal. A két növekedési típusnak eltérő a trágyázási, mindenekelőtt a nitrogénadagolási üteme.

Adhatók-e lombon keresztül nitrogén, foszfor és kálium tápanyagok?

• A lombon keresztül adott tápanyagok mennyisége a három makroelem esetében még rendszeres permetezések esetén is az igényhez képest csekély, nem biztosítja a fejlődéshez szükséges mennyiséget. Ugyanakkor jó időzítése egy-egy kritikus technológiai fázisban (pl. ültetés után) élettani fejlődési rendellenességek megelőzésére vagy gyógyítására (pl. mész-, magnézium- és mikroelemhiány stb. hatékony módszer.

Cikksorozatunk előző részeit itt olvashatjátok el:

A zöldségfélék trágyázása négy pillérre épül – zöldségtermesztőként jó, ha ismered ezeket

Minden, amit a műtrágya megválasztásáról tudnod kell

Műtrágyák megválasztása: nem is olyan egyszerű, mint hinnéd

Trágyamennyiség számítása: költségtakarékosabb tápanyag-gazdálkodás bevezetése vált szükségessé

Indexkép: Pixabay