Két új elemmel, a székelykapuval és a lángossal bővült tavaly a Hungarikumok Gyűjteménye a Hungarikum Bizottság döntése értelmében. A lángosról már eddig is nagyon sokan azt gondolták, hogy bekerült a Hungarikumok közé, hiszen annyira hozzátartozik a magyar emberek mindennapjaihoz.
Szívesen fogyasztjuk télen és nyáron, otthon és rendezvényeken, és ma már rengeteg fajta közül választhatunk. A legtöbbünk kedvence mégis a hagyományos, fokhagymás, vagy a sajtos és tejfölös változat marad. Nem igazi a strandolás nélküle, de a piacozás fénypontja is a lángos. Kortól függetlenül mindenki kedvence. De mi az, amit még nem tudunk erről a finom ételről? Ennek jártunk utána!
A zselici hársméz is bekerült az Értéktárba
A Magyar Értéktár ezen kívül egy sajátos szerkezetű tanyatípussal, a bokortanyákkal bővült. Az országban egyedülálló bokortanyás településszerkezet a 18. század közepétől a Nyírségben alakult ki, ahol az ott élők a lakott helyektől távol eső földek műveléséhez alakítottak ki lakó- és gazdasági épületeket, és egyéb létesítményeket az állattenyésztéshez.
A lángos gyerekkorunk óta végigkísér bennünket. Fotó: Shutterstock
Ezen kívül bekerült a Magyar Értéktárba a zselici hársméz is, amely egy olyan különleges fajtaméz, amelyet évszázadok óta termelnek a Somogy vármegyei őshonos hárserdőkben. A Hungarikum Bizottság döntésével 89-re emelkedett a Hungarikum Gyűjteményében található elemek száma, a Magyar Értéktárban pedig 152 kiemelkedő nemzeti értéket tartanak számon.
A lángos hozzátartozik a nyárhoz
A lángos nem véletlenül olyan közkedvelt. Hozzátartozik a nyári fürdőzéshez, de a különféle rendezvényeken, fesztiválokon is előkerül, sőt, a piaci látogatásokat is ízletessé varázsolja.
Az sem véletlen, hogy bekerült a lángos a Hungarikumok közé, hiszen a lángos készítésének hagyománya szorosan összefügg a kenyérsütés tradíciójával. Bár, ahogyan a tökéletes lecsó, úgy a tökéletes lángos is ízlés kérdése, a lángos állítólag úgy a legjobb, ha közepes vastagságú, nem túl olajos, belül puha, kívül roppanós.
A legtöbben csak magában, vagy sóval, fokhagymával megkenve, illetve reszelt sajttal és tejföllel fogyasztják, de manapság már rendkívül sokféle lángos kapható, így azon sem kell meglepődni, ha valaki édességként fogyasztja.
A lángos múltja
Habár a lángos igazi Hungarikum, a származásáról megoszlanak a vélemények, hiszen a török hódoltsággal került az országba, így valószínűleg a törököknek köszönhetjük, mint ahogy a töltött paprikát és a kávézás hagyományát is.
A törökök és persze az elődeink is a lágy, kelt tésztából készült lángost a kenyérsütésből visszamaradt részekből sütötték. A tésztát mindig kerekre nyújtották, és forró parázson sütötték meg. Mivel akkor átlagosan 5 naponta sütöttek kenyeret a családok, így elég gyakori volt az asztalon a lángos is.
A lángos, langalló vagy kenyérlepény a kenyérrel egy időben keletkezett, és a neve a láng szóból ered, hiszen a lángosokat a kemence elülső részében sütötték. A kenyértészta dagasztóteknőben készült és az oldalára tapadt kenyértészta maradékaiból lapos lepényeket formáztak. Ezeket a lepényeket a kenyér sütése után, a még parázsló kemencében sütötték meg.
_fill_540x300_0.jpg)
Ahogyan ma is, régen is szívesen ízesítették. Gyakran ették tejföllel, de kedvelt volt az édes változata is, amelyet lekvárral vagy porcukorral ízesítettek. A lángos, habár mindig is nagyon népszerű volt, az utóbbi évtizedekben lett igazán ismert a határainkon túl is. Ebben fontos szerepet játszottak a hazánkba, leginkább is a Balatonhoz pihenni járó turisták, akik elvitték a lángos hírét többek között Németországba, Ausztriába, Romániába, Szerbiába, vagy éppen Csehországba.
Nem is csoda, hogy a fiatalok is nagyon kedvelik. Ehhez pedig hozzájárul, hogy az ízek tekintetében ma már szinte csak a képzelet szabhat határt, így akár magyaros, akár olaszos lángost is fogyaszthatunk.
Így készül a lángos
A lángos lágy kelt tésztából készülő, sült lepény. Az élesztőt kevés cukorral és langyos tejjel felfuttatják, majd hozzágyúrják a lisztet, a sót, a langyos vizet és egy kevés olajat, majd bő olajban vagy zsírban kisütik. A büfék, piacok és strandok mellett akár otthon is el tudjuk készíteni ezt az igazán kedvelt finomságot.
A lángost mindig állva tároljuk, soha ne fekve. Fotó: Shutterstock
A zsiradékban sült lángos csak rövid ideig őrzi meg minőségét, sütés után azonnal fogyasztandó. Mivel nagyon magas a szénhidrát-, zsír-, só- és energiatartalma, azt tudnunk kell, hogy bizony nem a lángos a legegészségesebb ételeink egyike.
A lángos titkai
Habár végigkíséri az életünket, mégis, sok apróságot nem is tudtunk még a lángosról.
1. A lángost régen parázson sütötték. Ahogyan pedig a gasztronómia fejlődésnek indult, úgy tértek át a bő olajban vagy zsiradékban történő sütésre.
2. A lángosnak számtalan változata és elnevezése van, így nevezhetjük bodagnak, molnárpogácsának, pomposnak, kanvarjúnak vagy vakvarjúnak, dübbencsnek vagy langallónak. Akárhogy is nevezzük, egészen biztosan nem fogunk csalódni benne.
3. A Guinness-rekordot tartó legnagyobb lángost 2008-ban sütötték Mezőhegyesen. Az óriási lángos 210 centiméter átmérőjű és átlagosan 5 centiméter magas volt. De még egy, lángossal kapcsolatos Guinness-rekord is köthető hazánkhoz, ugyanis 2013-ban Zánkán sütötték ki egy edényben egyszerre a legtöbb lángost, amely 115 lángost jelentett.
4. A lángos úgy a legjobb, ha a sütés előtt legalább fél órán át kelesztik, de akár egy-két napig is a hűtőben lehet hagyni. Ehhez érdemes olajjal vékonyan kikent fedeles edényben vagy olajjal kikent zacskóban tárolni.
Egy egyszerű, de nagyszerű lángos recept
Hozzávalók:
50 dkg finomliszt, 1 teáskanál só, 1 teáskanál cukor, 2,5 dl tej, 2,5 dkg élesztő, 5 evőkanál napraforgó olaj és 5 dl napraforgó olaj a sütéshez.
Futtassuk fel az élesztőt a cukros, langyos tejben. Ezután adjuk a liszthez a sót, és a felfutott élesztőt, az 5 evőkanál olajat és annyi langyos tejet, amennyit felvesz. Hagyjuk kelni a tésztát két órán át, letakarva. A megkelt tésztát osszuk 8 felé, és csináljunk belőlük gombócokat. Csak közvetlenül sütés előtt formázzuk kör alakúra. A megformázott lángosok mindkét oldalát forró olajban süssük meg, majd tegyük papírtörlőre.
Ha igazán finom lángost szeretnénk, akkor a liszt, amiből dolgozunk, ne legyen hideg és mindig szitáljuk át, mivel így sokkal könnyebben fog tudni megkelni. A begyúrt lángostésztát hintsük meg kevés liszttel, takarjuk le és várjuk meg, míg legalább a kétszeresére dagad. Ez körülbelül 2-3 órát vesz igénybe, utána azonban már nem szabad átgyúrni a tésztát.
Vízbe mártott szedőkanállal szaggassunk ökölnyi darabokat belőle, majd bevizezett deszkán hagyjuk 20 percig kelni, ezután vizes kézzel nyújtsuk ki és formázzuk meg. Soha ne tegyük langyos olajba, hiszen úgy megszívja magát. A lángost mindig forró zsiradékba süssük ki, és ügyeljünk rá, hogy mindkét oldala megsüljön, különben hólyagos lesz. A kisült lángosokat ne fektessük egymásra, hanem állítva tároljuk, hogy ne puhuljanak meg.
A fokhagymás kenőcshöz 3 dl vízbe bele kell reszelni nagyjából 6 nagyobb gerezd fokhagymát, és ezután hagyjuk állni egy napig.
Jó étvágyat kívánunk!
