A júniushoz hasonlóan a július is melegebb volt az átlagosnál, és az előző hónaphoz hasonlóan ezúttal is a keleti országrészben volt nagyobb a forróság. A havi középhőmérséklet a Dunántúl nagy részén 1 oC körüli mértékben, míg a Dunától keletre nagy területen durván 2 oC-kal haladta meg a sokévi átlagot, ahogy az alábbi térképen látható.
A júliusi középhőmérséklet eltérése a sokévi átlagtól 2022-ben – forrás: OMSZ
A hónap túlnyomó részén az átlag felett volt a hőmérséklet. A június utolsó hetében kezdődő, július elején befejeződő hőhullámot a hónap közepén egy rövidebb, mérsékeltebb, az utolsó harmadban ismét egy hosszabb, erőteljesebb követte, ahogy a mellékelt grafikon is mutatja.
A júliusi napi minimum- és maximum-hőmérsékletek változása 2022-ben, valamint a hőmérsékleti minimumok, maximumok és napi középértékek sokévi átlagainak (országos területi átlagok) alakulása °C-ban megadva – forrás: MeteoPlaza
Napközben csak 10-e körül és az utolsó napokban volt nagy területen átlagosnál hidegebb idő, éjszaka is csak ritkán, és rövid időre csökkent a sokévi átlag alá a hőmérséklet, de a leghidegebb éjszakákon szélsőségesen erős lehűlés is előfordult.
Ezen a napon mérték a legmagasabb hőmérsékletet a hónap folyamán (és egyben az év addigi részében): Hódmezővásárhely Szikáncs városrészében és Kiskunfélegyházán 41,5 °C-ot regisztráltak kora délután, ami jelentősen, 2,5 °C-kal magasabb, az eddig ezen a napon mért legmagasabb értéknél, a 2015. július 23-án, Békéssámsonban rögzített 39,0 °C-nál, és csupán négy tizeddel marad el a magyarországi abszolút rekordtól (41,9 Kiskunhalas, 2007. július 20.).
A hőmérséklet legmagasabb értékei 2022. július 23-án, °C-ban megadva – forrás: MeteoPlaza
A meleg időszakokat követő lehűlések során az éjszakák is frissebbek, néhol kifejezetten hidegek lettek. A sokfelé óriási, gyakran 20 fokot meghaladó napi hőmérséklet-változás a hideg levegő beáramlása mellett nem kis mértékben a brutális szárazság következménye volt. Hidegrekordokat hozó, szélsőségesen erős lehűlések is előfordultak a hónap közepe után.
Az ország nagy részén 18-án volt a leghidegebb hajnal, akkor a Duna–Tisza közén és a Nyírségben nagy területen, a mélyebben fekvő helyeken másutt is többfelé 10 °C alá csökkent a hőmérséklet, ahogy a 4. ábrán látható térkép is mutatja. A legalacsonyabb értéket is 18-án mérték, akkor a Nógrád megyei Zabaron 3,8 °C-ot regisztráltak, ami 0,1 °C-kal alacsonyabb az azon a napon addig mért legalacsonyabb értéknél, az 1989. július 18-án, Szokolyán megfigyelt 3,9 °C-nál.
Ez az erős lehűlés azonban nem volt mindenütt jellemző, a magasabban fekvő területeken, a nagyobb városok belső területein és a vízpartok mentén ekkor sem csökkent 15 °C alá a hőmérséklet.
A hőmérséklet legalacsonyabb értékei 2022. július 18-án, °C-ban megadva – forrás: MeteoPlaza
A meleg idő és a sok napsütés hatására a talaj felső rétegei is igen erősen felmelegedtek. Az 5. ábrán látható térkép tanúsága szerint a Duna–Tisza közén, a főváros környékén és a Tiszántúl déli részein többfelé 30-33 °C közötti értékeket mértek a 10 cm-es mélységben, ami a talaj szárazságával is összefügg. A forró talaj sok növénynek – különösen a kapásoknak – a kegyelemdöfést jelenthette, nagy területen teljesen kipusztultak az állományok.
A 10 cm-es mélységben mért talajhőmérséklet értékei 2022. július 23-án, °C-ban megadva – forrás: MeteoPlaza
Az előző hónapokhoz hasonlóan a július is szárazabb volt az átlagosnál az ország túlnyomó részén, és a csapadék területi eloszlásában is voltak hasonlóságok. A Dunántúl és az Északi-középhegység nyugati részén voltak csupán az átlagosnál csapadékosabb területek, helyenként 70 mm-t meghaladó csapadékösszeggel, a leggyötrőbb szárazság ezúttal is az Alföldet jellemezte, sokfelé 10 mm-nél is kevesebb csapadékkal.
A csapadék döntő részét záporok, zivatarok adták, szinte törvényszerűen ebben a hónapban is előfordultak jégesővel, viharos széllökésekkel, nem egy helyen felhőszakadással járó, heves zivatarok is, aminek következtében néha kis területen belül óriási különbségek alakultak ki a csapadékbevétel tekintetében, ahogy az alábbi térképen is láthatjuk.
A júliusban leesett csapadékmennyiség mm-ben – forrás: MeteoPlaza
A Kárpát-medencében nagy területen kiadós csapadékot azok a ciklonok (gyakran mediterrán ciklonok) hoznak, melynek közepe felettünk vagy közelünkben vonul át. Júliusban legtöbb esetben a csapadékot hozó frontok olyan ciklonokhoz tartoztak, melyek középpontja tőlünk messze, általában Skandinávia felett haladt. Ezeket a frontokat összefüggő csapadékrendszer ritkán kíséri, a hatásukra kialakuló záporok, zivatarok törvényszerűen igen szeszélyes csapadékeloszlást eredményeznek.
A havi csapadékmennyiség jelentős része sokfelé az első és utolsó dekádban esett, a hónap középső heteiben az ország nagy részén nem esett számottevő mennyiségű csapadék, ahogy az alábbi grafikon is mutatja.
A júliusi napi csapadékmennyiség területi átlagai és ezek, valamint a sokévi értékek összegződése a hónap folyamán 2022-ben – forrás: MeteoPlaza
Legnagyobb területen ezúttal is egy sekély ciklon, illetve a benne húzódó frontrendszer okozott csapadékot a hónap végén. 30-án főleg az északi megyékben és a Tiszántúlon esett nagy területen 10 mm-t, helyenként 50 mm-t meghaladó mennyiség, a Duna–Tisza közén, a legszárazabb területeken azonban sokfelé ezúttal sem mérséklődött a pusztító aszály.
A július 30-án leesett csapadékmennyiség mm-ben – forrás: OMSZ
A csapadékbevételben kialakult különbségek a talaj nedvességtartalmának alakulásában is jelentkeztek. A felső félméteres rétegben az Északi-középhegység nyugati részein a hó végén jelentősen, sokfelé 80% fölé emelkedett a növények számára hasznosítható víztartalom aránya, az ország területének durván háromnegyed részén azonban 40, a Duna–Tisza közén sokfelé 20% alatt maradt, ami a legtöbb lágyszárú növény számára tragikusan alacsony.
A talajnedvesség értékei a felső 50 cm-es rétegben (%) július végén – forrás: OMSZ
A száraz időjárás következtében a felső 1 m-es talajréteg becsült vízhiánya az ország túlnyomó részén tovább nőtt. Csupán az Északi-középhegység nyugati vidékein csökkent jelentős mértékben, nagyobb területen, de ott is közel egyhavi átlagos csapadékmennyiség hiányzott a hó végén a telített állapothoz képest. Az Alföld déli részén 170 mm-nél nagyobb, néhol háromhavi átlagos mennyiséget megközelítő vízmennyiségre lenne szükség a telítettség eléréséhez, ahogy az alábbi térképen is látható.
A felső 1 m-es talajréteg vízhiánya július végén mm-ben – forrás: OMSZ
Mindent összevetve megállapítható, hogy az idei július szélsőséges megpróbáltatásokat hozott az ország nagy részén a növények (és a növénytermesztők) számára. Bár voltak olyan területek, ahol nem volt súlyos a szárazság – különösen a Dunántúl nyugati tájain, az ország nagy részén, főként az Alföldön az utóbbi fél évszázad legsúlyosabb aszálya pusztított, várhatóan példátlan bevételkiesést okozva a mezőgazdaságban.
A szárazsággal gyakran együtt járó kánikulában a növényeknél kialakuló hőstressz még ott is gátolta a fejlődését, ahol azt a vízhiány nem akadályozta volna.
Bár csapadék- és hőmérsékleti viszonyokban az óriási különbségeket a nyugati és keleti területek között meghatározó mértékben valószínűleg a nagy térségű folyamatok okozták, de a helyi hatások is fontosak lehetnek, erősíthetik vagy gyengíthetik a káros hatásokat.
Indexkép: Pixabay
