Az összességében igen enyhe tél utolsó hónapja még az előzőeket is lényegesen meghaladó mértékben volt enyhébb az átlagosnál. A havi középhőmérséklet legtöbb helyen 3-4 °C-kal haladta meg a sokévi átlagot. Átlagosnál hidegebb területek sehol sem fordultak elő, ahogy az alábbi térképen látható.
A februári középhőmérséklet eltérése a sokévi átlagtól 2022-ben – forrás: OMSZ
Február első harmadát dinamikus melegedés jellemezte, 9-én, 10-én tavaszt idéző, enyhe idő volt, szinte mindenütt 10 °C fölé emelkedett a hőmérséklet délutánra, nem egy helyen a 15 °C-ot is meghaladta. Ezt 13-áig erős lehűlés követte, de csak éjszaka süllyedt rövid időre átlag alá a hőmérséklet.
A hónap további részében is jelentős változásokat hoztak az egymást követő frontok, a korábbiaknál is erősebb felmelegedések, drasztikus lehűlések követték egymást, de tartósan továbbra sem csökkent az átlag alá a hőmérséklet, amit a mellékelt grafikon is mutat. A hónap végén érkezett, többfelé hózáporral kísért markáns hidegfront okozta lehűlés hatására az enyhe tél az évszaknak megfelelően hideg idővel búcsúzott.
Februári klimatikus és mért adatok
Február 17-én mérték a legmagasabb hőmérsékletet a hónap folyamán, akkor a Győr-Sopron megyei Fertőrákoson 21,5 °C-ot regisztráltak kora délután, ami közel 3 fokkal magasabb az eddig ezen a napon mért legmagasabb értéknél, az 1998. február 17-én, Sellyén rögzített 18,6 °C-nál.
Ahogy az a tél korábbi, enyhe időszakaiban többször is előfordult, ezen a napon is igen nagy volt a hőmérséklet-különbség: az északkeleti határ közelében néhol még a 10 °C-ot sem érték el a legmagasabb értékek, míg a Kisalföld nyugati részén helyenként a 20 °C-ot is meghaladták. Az enyhe, tavaszias időszakokban a kis hőigényű növények életfolyamatai egyre nagyobb területen beindultak, felgyorsultak.
A hőmérséklet legmagasabb értékei 2022. február 17-én – forrás: Meteoplaza
Az előző téli hónapokhoz hasonlóan februárban sem volt olyan tartós, szélsőségesen hideg idő, ami veszélyeztette volna a növények áttelelését, komolyabb fagykárok ebben a hónapban sem keletkeztek. Legtöbb helyen 13-án volt a legerősebb lehűlés, de akkor sem csökkent az ország nagy részén -10 °C alá a hőmérséklet, ahogy az alábbi ábrán látható térkép is mutatja.
A legalacsonyabb értéket ezen napon a Nógrád megyei Zabarban mérték. Az akkor és ott regisztrált -13,2 °C közel 15 °C-fokkal marad el az ehhez a naphoz tartozó rekordtól, az 1935-ben, Ásotthalomon mért -27,3 °C-tól.
A hőmérséklet legalacsonyabb értékei 2022. február 13-án – forrás: Meteoplaza
Csapadékadatok
Az igen száraz január után az utolsó téli hónap sem hozott kiadós országos havazást vagy esőt annak ellenére, hogy egymást követték az időjárási frontok felettünk. Februárban az ország túlnyomó részén 20 mm-nél kevesebb csapadékot regisztráltak. A Dunántúl délnyugati területein, a Kisalföld középső részén és az ország északkeleti csücskében, főként Szatmár-Bereg térségében fordult elő ennél nagyobb (de az átlagosnál ott is legalább 10 mm-rel kisebb) mennyiség, ahogy a mellékelt térképen is látható.
A februári csapadékösszeg – forrás: OMSZ
A csapadék jelentős része eső, zápor formájában esett, havazás, hózáporok csak kevés helyen, főleg a hónap elején és végén fordultak elő. Összefüggő, tartós hótakaró ennek megfelelően sehol sem alakult ki, az első napokban a Tiszántúlon, főleg annak északi részein fedte a földeket pár napig 2–6 cm-es hótakaró.
A hónap végén többfelé hózáporral kísért hidegfront sem hozott számottevő csapadékot, ahogy a mellékelt grafikon is mutatja, akkor csupán órákra fehéredett ki a táj ott, ahol intenzívebb hózápor vonult át.
Februári napi csapadékmennyiség országos átlagainak, valamint a sokévi értékek összegződése a hónap folyamán
A kevés csapadék következtében a száraz január után februárban tovább csökkentek a talaj vízkészletei. Az év elején még sokfelé a telítettséghez közeli állapotban lévő felső talajrétegek nedvességtartalma a Duna–Tisza közén csökkent legnagyobb területen és legnagyobb mértékben, ahogy a 10 cm-es mélységre vonatkozó adatok is mutatják az alábbi térképen.
Talajnedvesség értékei (%) a 10 cm-es mélységben február végén – forrás: Meteoplaza
A mélyebb, 50 cm alatti rétegekben nem változott ugyan számottevően a nedvességtartalom, a felszín kiszáradása ugyanakkor az őszi vetések fejlődését egyre többfelé akadályozhatja. A felső 1 m-es talajréteg becsült vízhiánya az ország területének több mint kétharmadán meghaladja az 50 mm-t. Ezeken a tájakon a tavasz elején az átlagosnál lényegesen nagyobb, a Duna–Tisza köze egyes részein azt kétszeresen meghaladó csapadékra lenne szükség a legkedvezőbbnek mondható, telítettséghez közeli állapot kialakulásához.
A felső 1 m-es talajréteg vízhiánya február végén mm-ben – forrás: OMSZ
Összegezve az eddigieket megállapítható, hogy a tél korábbi részéhez hasonlóan a februári időjárás sem okozott komolyabb károkat az áttelelő növényekben. A legnagyobb problémát továbbra is a csökkenő talajnedvesség jelenti az ország nagy részén. Különösen az Alföldön van nagy szükség csapadékra, kiadós tavaszi esőkre.
Mivel tavasszal a hőmérséklet emelkedésével nő a párolgás, a talaj kiszáradása felgyorsul, eső nélkül egyre nagyobb területen, egyre jobban szomjaznak majd az őszi vetések.
