Felháborodást keltett a civil környezetvédők és a szakemberek között, hogy a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Kormányhivatal 600 hód kilövésére adott engedélyt. Bár valószínűleg végül ennél jóval kevesebb egyedet fognak elejteni, az irány a környezetvédők szerint helytelen, ugyanis szerintük inkább meg kellene tanulnunk együtt élni az ökoszisztéma-mérnököknek is nevezett állatokkal, melyek rengeteget segíthetnének az elvesztett vizes élőhelyeink visszaszerzésében és az aszálykárok mérséklésében – írja a telex.hu.

A gyérítési engedély kitételei

A kormányhivatal a gyérítési engedélyt 2024. március 31-ig adta meg azzal a kitétellel, hogy a hódok vadászatára jogosult vadásztársaságok az érintett vízfolyások partvonalától számított maximum 50-50 méteres távolságon belüli területen ejthetik el a hódokat úgy, hogy a Hanság területén legfeljebb 200, a Szigetközben legfeljebb 160 egyed ejthető el.

A vadászok lőfegyverrel végezhetik a gyérítést, ólomsörét használata azonban tilos, ha pedig csapdákat helyeznek ki, akkor a csapdába esett állat életének kíméletes kioltását lőfegyverrel az adott terület vadásza vagy állatorvos végezheti. A tetemeket vagy a vízügyi hatóság vagy a vadásztársaságok hasznosíthatják úgy, hogy azok adásvétele, cseréje, eladásra történő felkínálása, országból történő kivitele tilos, ha pedig nem támasztanak rá igényt, akkor el kell azokat ásni.


A határozat indoklásában szerepel többek között, hogy az állomány szabályozása, az egyes területek eltartó képességhez igazítása továbbra is szükséges. Tavaly nyáron a kormány rendeletmódosítása következtében a hód lekerült a hazai védett fajok listájáról, de az Európai Unió élőhelyvédelmi irányelve továbbra is védi, így természetvédelmi oltalom alatt álló faj maradt. A változások következtében egyedeit már nemcsak közérdekből, hanem gazdasági kár miatt is lehet gyéríteni október 1. és március 31. között.

A Telex kérdéseire a kormányhivatal válaszában megírta, hogy a 2500-2800-as populációszámú állomány jelentősen pusztítja a faállományt, továbbá árvízvédelmi szempontból is veszélyt jelent, ezért számuk szabályozása szükséges.

hód

Eurázsiai hód – fotó: Juhász Erika

Miért akarjuk kilőni őket?

Kun Zoltánt, a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetségének elnökét megdöbbentette a kormányhivatali határozat. „Ez egy sikeres projekt volt, 25 egyedet engedtünk el akkor, együtt tapsoltunk, és örültünk a hódoknak. Most meg ugyanezen állatok utódait kilőjük?" – tette fel a kérdést. Kun Zoltán állatvédelmi szempontból nincs ellene a hódok gyérítésének, de szerinte egy természetvédelmi oltalom alatt álló fajnál jó lenne tudni, hogy mi alapján határozták meg ezt a „tudományosan nem igazolt 600-as kvótát". Véleménye szerint ez nagyon nem jó irány, akkor sem, ha szerinte kizárt, hogy ilyen mennyiségű hódot ki fognak lőni március végéig.

A legnagyobb problémának azt tartja, hogy „ez a 600-as szám csak a jéghegy csúcsa lehet", országos szinten ennél sokkal több engedélyt adhatnak ki a kormányhivatalok, miközben azt sem tudjuk, hogy pontosan hány hód él az országban – mert ennek a felmérése még nem történt meg –, és országos stratégia sincs a hódkérdésre.

De akkor mit csináljunk a hódokkal?

A hódokat nagyon jól lehetne használni az aszályos években a víz visszatartására és az egyre gyakoribb villámárvizek megakadályozására, valamint a mezőgazdasági termelésnek is jót tehetne, ha a hódváraknál feltorlódott víz ideiglenesen elöntené a földeket. Azaz partnerként és nem ellenségként kellene tekintenünk a hódokra, már csak azért is, mert kilövésük – bár a hódgyérítés speciális feladat, mely idő- és energiaigényes – nem kínál tartós megoldást a konfliktusok megszüntetésére, ugyanis a hódok számára alkalmas élőhelyeken előbb-utóbb újból hódok fognak megtelepedni. Ráadásul a gyérítéskor alapvető kritériumnak kellene lennie, hogy a beavatkozás előtt és után is történjen állományfelmérés, azaz vizsgálhatóvá váljon a beavatkozás hatása.

A nemzetközi gyakorlat – mi lenne a megoldás, ha nem a gyérítés?

• A hódgát-csőátvezetés biztosítja a hódgát általi duzzasztás mérséklését, szabályozását, míg a gátak bontása szélmalomharc, hiszen a hód pár nap alatt újraépíti azokat, a beavatkozások azonban folyamatos bolygatást okoznak az élőhelyeken.

• Az utak alatti átereszek, töltések, völgyzáró gátak, vízparti fák és mezőgazdasági területek hód elleni védelme.

• A Life LOGOS 4 WATERS projekt keretében egy iszaptározó gátját úgy védték meg, hogy egyúttal a hód által létrehozott mocsár is fennmaradt.

Juhász Erika, az Ökológiai Kutatóközpont munkatársa elmondta, hogy véleménye szerint amennyiben a gazdálkodók számára anyagi motivációt és jogszabályi lehetőséget biztosítunk a vízparti tájhasználat megváltoztatására, akkor ennek valószínűleg lesz egy olyan mellékhatása, hogy kevesebb hódkonfliktust fogunk tapasztalni.