A mezőgazdaság a víz legnagyobb fogyasztója a fejlett országokban, régiókban. A települések vízigényének növekedése, a téli hótakaró csökkenése, a vízgyűjtők kimerülése (vagy hiánya) és a tartós aszály továbbra is a mezőgazdaságban használt víz optimalizálásának és megőrzésének szükségességét hangsúlyozzák. A mezőgazdasági termelőknek számos lehetőségük van a vízfelhasználás optimalizálására, ugyanakkor egyes vízgazdálkodási gyakorlatokhoz, elsősorban az öntözéshez, jelentős befektetésekre van szükség.
Bár a termelők és a döntéshozók gyakran küzdenek azzal, hogy prioritást állítsanak fel, mely vízgazdálkodási gyakorlatot kell támogatni és alkalmazni, az biztos, ha az öntözés feltételei adottak, akkor érdemes azt kiaknázni, hiszen lényegesen minimalizálhatja a termésveszteséget, és növelheti a vízfelhasználás hatékonyságát. Természetesen akkor, ha a növények vízszükségletét a kritikus növényi növekedési szakaszokban pótolják.
A napraforgó termelése Magyarországon az elmúlt években jelentősen megnőtt, s bár közismert a faj szárazságtűrése, az utóbbi években többször előfordult, hogy annyira csapadékszegény volt a tél s az azt követő tavaszi, nyári vegetációs periódus, hogy a napraforgót is öntözni kellett.
A napraforgó-termesztéshez rendelkezésre álló víz jobb hasznosulásához ismerni kell a napraforgó reakcióját az öntözővíz mennyiségére. Számos tanulmány (USA, Ausztrália, Törökország, Spanyolország, Ukrajna, Oroszország, Bulgária) egyazon céllal vizsgálta a jól azonosítható növekedési szakaszokban végzett öntözések hatását a napraforgó növekedésére, fejlődésére, szárazanyag-felhalmozódására, teljes vízhasználatára, valamint a vízhasználat-növényfejlődés összefüggéseire vonatkozóan.
_fill_540x300_0.jpg)
A napraforgó alacsonyabb vízigényű, mint más tavaszi-nyári növények. A vízfelhasználás a talaj típusától és a környezeti feltételektől, valamint a víz elérhetőségétől függ. Több régióban lefolytatott tartamkísérletek eredménye alapján bizonyos években az öntözés akár háromszorosára növelheti a termést, ugyanakkor a minimum terméshozamtöbbletről a kutatások eltérően számolnak be a különböző termőhelyek és vizsgált hibridek, valamint az alkalmazott öntözési ütemterv függvényében. A kutatók többsége egyetért abban, hogy az öntözésnek a talaj nedvességtartalmának 80%-a feletti szinten tartását kell biztosítania a virágzás alatt, és a vízmegtartó képesség (WHC) nem csökkenhet 70% alá a tenyészidőszak további fázisaiban.
A szakirodalom különböző talajmélységeket elemez, amelyekbe a napraforgó növények gyökérrendszere behatolhat és aktív vízfelvételt folytathat. Többen megállapították, hogy miután a könnyen hozzáférhető nedvesség a sekély talajrétegekben elfogy, a napraforgó képes felvenni minden lehetséges vizet 1,2 m mélységig, száraz években a gyökérrendszer akár 3,1 méterig lehatol a talajba. Ugyanakkor nagyon fontos figyelembe venni, hogy a 20-30 cm-es rétegben elhelyezkedő gyökértömegnek van a legnagyobb tápanyag- és vízfelszívó képessége. A kutatók kiemelik, hogy jelentős csapadék vagy öntözés után sok aktív gyökér a felső nedves talajrétegben alakul ki, amelyen keresztül a növények jelentősen javítják víz- és tápanyag-utánpótlási rendszerüket. Ez a tény megmagyarázza a napraforgó öntözésévél elért jó eredményeket.
A napraforgó alacsonyabb vízigényű, mint más tavaszi-nyári növények – fotó: istock
A vízfelhasználás szempontjából a legkritikusabb a virágzás előtti 20 nap (zöldbimbó) egészen az elvirágzást követő 20 napos időszakig (szemkitelítődés). A kritikus fenofázisokban a veszteségek nemcsak a legnagyobbak, hanem nagy változatosságot is mutatnak. Ennek okai: az öntözés megszüntetésének ideje, a kritikus időszakokban a vízhiány időtartama, a csapadék véletlenszerű természete.
Több mérsékelt övi kísérletben a kritikus fázisban meglévő kétszeri öntözés (WHC min 70%) a hozamot 45,0-98,0% között emelte.
Az öntözés ütemezése és mennyisége alapvetően négy tényezőtől függ:
• kitermelhető talajvíz (ESW) kapacitás, mm/m talajban mérve
• napi párolgási sebesség, mm/nap egységben mérve
• effektív csapadék
• napi gyökérnövekedés
Ha csak egy öntözéshez elegendő a víz, akkor azt érdemes a magkezdemények kialakulásakor kijuttatni. Ha kettő, akkor teljes virágzáskor és a magkezdemények kialakulásakor. Ha három, akkor zöldbimbós állapotban, az elvirágázás után és kaszatkitelítődéskor.
A napraforgó vízhasznosításának kutatása főként két irányban folyhat tovább:
1. a növekedés és fejlődés mennyiségi vizsgálata az öntözési fázisokban. Multifaktoriális, kombinált öntözési rezsimet vizsgáló tanulmányokkal;
2. illetve annak a meghatározása, hogy hogyan lehet biztosítani megelőző öntözéssel az előre jelzett szükséges vízszükségletet, melyhez a növényállomány fenotípusos tulajdonságait monitorozzák napi szinten (UAV-módszerek).
Ez a cikk a Merre fordul a napraforgó? Agroinform TechMagban jelent meg. A TechMag az Agroinform új, interaktív magazinja, amit itt tudsz végiglapozni:
Indexkép: Pixabay
