A zöldségtermesztés gondja a só és a szikesedés

A sófelhalmozódás, a gyökérközegben kialakuló magas sótartalom több okra visszavezethető jelenség:

• Száraz éghajlati viszonyok mellett, a talaj intenzív párologtatása következtében a kapillárisokon megindul a talajfelszín irányába a vízmozgás, ezzel együtt a só is felemelkedik a gyökérzónába, és kicsapódik.
• Másodlagos elszikesedés következtében, amikor a rossz minőségű (magas sótartalmú) öntözővíz használata következtében a gyökérzónában és a talaj felszínén szikesedés indul meg.
• Hajtató berendezésekben (fólia és üvegház) okozhatja a megemelkedő talajvízszint is. Kora tavaszi hónapokban, a hóolvadás következtében megemelkedik a talajvíz, maga előtt, a gyökérzónába tolva a mélyebb talajrétegekben felgyülemlett káros anyagokat és nagyobb mennyiségű hasznos tápelemet.
• Kiválthatja a túltrágyázás is, elsősorban a nitrogén- és káliumtartalmú műtrágyák túladagolása, ami az intenzív zöldségtermesztésben elég gyakori jelenség.

A talaj rétegződése, a rossz talajművelés is elősegítheti a szikes gyökérközeg kialakulását abban az esetben, ha a művelt talajszint, azaz a gyökérzóna alatt vízzáró réteg van, vagy éppen a helytelen talajműveléssel magunk alakítunk ki vízzáró réteget (pl. eketalpbetegség).

Száraz, nyári, csapadékszegény időjárás, amikor intenzív a talajból a párolgás, kedvező feltételeket nyújt a szikesedési folyamatok elindulásának, a talajnedvességgel a káros sók is a talajfelszín közelébe kerülnek, míg csapadékosabb hónapokban a kimosódás, azaz a szikesedés ellentétes folyamata dominál.

Zöldségtermesztésre (szabadföldi körülmények között) abban az esetben beszélünk alkalmatlan, szikes vagy éppen túltrágyázott talajokról, ha a sótartalom 3-5 százalékos humusztartalom esetén meghaladja a 0,2-0,3 százalékot, azaz magasabb, mint 1,5-2,5 mS/cm-nél (normális, tápanyagban gazdag talajok 0,1-0,2 százalék közötti sótartalmúak, EC-értékük 1 mS/cm körül van).

Sajnos kútjaink jelentős részének vízminősége rossz, szikesítő hatású, öntözésre alig vagy egyáltalán nem használhatók. Az öntözővizek javítása (tisztítása) pedig rendkívül költséges, nehezen kivitelezhető megoldás, komoly gond a kertészetekben.

Az öntözővizek tisztítása rendkívül költséges, nehezen kivitelezhető megoldás – fotó: Shutterstock

Felvetődik a kérdés, milyen paraméterek szerint értékeljük az öntözővizeket, melyek azok a tulajdonságok, amelyek alapján eldönthetjük, hogy alkalmas vagy alkalmatlan öntözésre. Létezik egy „szigorúbb” és egy „kevésbé szigorú” minősítés, az előző a vízkultúrás (kőgyapotos) termesztésre, az utóbbi a talajos termesztésre vonatkozik.

A cikkben az utóbbira vonatkozó értékeket adjuk meg, amelyek értendők a talajon történő hajtatásra és a szabadföldi zöldségtermesztésre is.

• A vízkémhatás és a talaj kémhatása tekintetében – ellentétben a dísznövényekkel – lényeges eltérés a zöldségfajok igényében nincs, valamennyi számára a legjobb a semleges, enyhén savanyú kémhatású víz. Lúgosabb körülmények között olyan mikroelemek hiánya alakulhat ki, mint a bóré, a vasé a cinké vagy a mangáné, a savas kémhatás a makroelemek és a molibdén felvételét akadályozhatja.

• Általánosan használt paraméter a kertészetekben az EC-érték, azaz elektromos vezetőképesség, amit sóértéknek is neveznek, mértékegysége a mS/cm. Az EC kifejezi a vízben oldott valamennyi, nem szerves ion mennyiségét. Magas EC esetén károsodik a gyökérzet (perzselődik), súlyos esetben maga a növény is károsodik, elpusztulhat.

Az ionoktól mentes víznek „0” az EC-értéke – ilyen az esővíz és a desztillált víz. Amennyiben tápoldatot készítünk, a műtrágyákból kioldódó tápelem mennyiségtől függően a víz (oldat) EC-értéke emelkedik. Az elektromos vezetőképesség összesítő érték, nem utal arra, hogy mely ionok (károsak vagy növényi tápanyagként is szolgáló hasznosak) vannak az oldatban, az öntözővízben. A jó, öntözésre alkalmas vizek értéke 0-1,5 mS/cm között van, a tápoldatoké (műtrágya-bekeverés után) növénytől függően 2-5; 2-7 EC.

Az elszikesedett talaj javítása nagyon költséges, esetenként megoldhatatlan – fotó: Shutterstock

• A hidrokarbonát több-kevesebb mennyiségben minden vízben előfordul, azonban túlzott jelenlétével a tápoldat, illetve a víz kémhatását jelentősen megnöveli, azaz lúgosítja. Jó, ha az értéke 300-600 mg/liter között vagy az alatt van. Magasabb érték esetén savazni kell a vizet!

• A nátrium, ami szintén természetes alkotója öntözővizeinknek, nagyobb mennyiségben igen káros a talaj szerkezetére és a tápanyagok növényben történő beépülésére azáltal, hogy a hasznos növényi tápanyagok felvételét megakadályozza. Amennyiben a nátriumtartalom az 50 mg/litert nem haladja meg, a víz öntözés szempontjából kiválónak minősíthető, 50-70 között még elfogadható, 70 mg/liter felett már alkalmatlan.

• A klorid-ion-tartalom elsősorban a kommunális vizekben fordul elő olyan mértékben, ami a növényekre káros, toxikus. 50 mg/l alatt semmiféle veszélyt nem jelent, 50-100 mg/liter esetén a klórérzékeny növényekre káros hatással van – ide tartozik a legtöbb zöldségféle. 100-160 mg/liter felett a víz növények öntözésére alkalmatlan.

• Szokás még mérni az öntözővizek vas- és mangántartalmát, de ennek nem növénytoxikológiai, hanem technikai oki vannak, ugyanis a magas, 1-2 mg/l-nél több vasat és mangánt tartalmazó vizek a csepegtető testek eltömődését okozhatják.

Az elszikesedett talaj javítása nagyon költséges, esetenként megoldhatatlan, ebből adódóan a megelőzés mutatkozik kézenfekvő megoldásnak. Lehetőleg olyan helyen telepítsünk kertet, ott próbálkozzunk zöldségtermesztéssel, ahol a szikesedés nem indult meg, és ahol elfogadható az öntözővíz minősége.

A vízkémhatás és a talaj kémhatása tekintetében – ellentétben a dísznövényekkel – lényeges eltérés a zöldségfajok igényében nincs – fotó: Shutterstock

Ha már bizonyos jelei tapasztalhatók a magas sótartalomnak, ott a talajok átmosatása segíthet abban az esetben, ha laza a talaj, és a talajvízszint alacsony. Tápanyagokban szegény, de magas humusztartalmú anyagok (pl. tőzeg, faforgács, fűrészpor, lombföld stb.) talajba dolgozása szintén kedvező hatású, a talaj sótartalmától függően 10-20 kg/m²-es adag is számításba jöhet.

Ma már olyan műszerek, amelyekkel folyamatosan és pontosan ellenőrizhetjük vizeink minőségét, talajaink sóértékét, a legtöbb mezőgazdasági boltban elérhető áron beszerezhetők, használatuk könnyen elsajátítható. Érdemes rá még azoknak is áldozni, kik nem árutermeléssel foglalkoznak, csupán saját ellátásra termelnek zöldséget.