Növényvédelmi előrejelzés: Csökken a fertőzési nyomás, de azért ennyire nem egyszerű a helyzet

A tavasz hűvös időszakot hozott, a növények fejlődése a naptárhoz viszonyítva elmaradt. Még május végén is kb. 2 hetes elmaradásról beszéltünk. Aztán a június nagy fordulatot hozott, elmaradt a Medárd körüli esős időszak, helyette érkezett a gyors felmelegedés és száraz, aszályos időszak. A hónap második felében már hőhullámot éltünk át, s az ismétlődik, most is éppen ez a jellemző. Ennek hatására gyorsan csökkent a talajok vízkészlete, a növények az aszály tüneteit mutatják. Ugyanakkor a fejlődésük felgyorsult, mostanra nagyjából utolérték magukat.

A múlt hét időjárása nem hozott ebben lényeges változást. Igaz, helyenként – ahogy a ciklon forgolódott országunk felett – 10-30(-40) mm eső is érkezett, de ez az ország kisebb részére érvényes. Átmenetileg enyhült a meleg, de csak mostanáig. Újra hőségriadót rendeltek el, újra menekülni kell a napsütés és a forróság elől. Mi meg tudjuk tenni, de a növények?!

Tovább csökken a talajok eddig is alacsony vízkészlete, légköri aszály alakul ki, s ez nem kedvez a későbbi érésű kultúráknak. Egyre több növény levelén, termésén jelennek meg a napégés tünetei. Reméljük, a hét vége felé újabb fordulat következik időjárásunkban, s az kedvezőbb helyzetet teremt.

A kalászosok betakarítása jól halad – erre jó a jelenlegi időjárás. Már indulnak a kombájnok a repcetáblákon is. Itt már növényvédelmi tennivaló nincs. A kapások viszont adnak még tennivalót.

A kukoricatáblákat folyamatosan ellenőrizni kell

A kukorica eddig gyorsan növekedett, de most az aszályban növekedése lelassult, leginkább furulyáznak a levelek. Egyes állományok már a címert hozzák, ami korai, főleg ha a növény vegetatív tömegét nézzük. A kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) rajzása lelassult, már alig repül. Emelkedik viszont a lárvakártétel, a korai tünet a levéllyuggatás. A kártétel gyakorisága nagymértékben szór, egyes helyeken akár 25%-ot is elér. Ennek okán érdemes a táblákat helyi szinten ellenőrizni.

A levéltetvek (Aphididae) visszaestek az állományokban, miközben a természetes ellenségeik szaporodnak. Remélhetőleg kordában tartják a kártevő tömeget.

A levéltetvek ellenségei – itt éppen fátyolka – fotó: Lepres Luca

A közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) tovább szaporodik az alsó leveleken, már jól látható a károsítás tünete (levelek sárgulása) is. Jó hír viszont, hogy a kártevő felfelé nem terjed egyelőre.

Délen megkezdődött az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) rajzása, az imágók egyelőre a kukorica levelein találhatók, de a címerhányás után a generatív részeket keresik majd. A népesség megfigyelése indokolt.

A napraforgóban az aszály következményei behatárolták a termésmennyiséget

Már virágzik a napraforgó. A korai aszályban nem tudott a növény megfelelő zöld tömeget és nagy tányérokat nevelni, s ez már most behatárolja a termés mennyiségét. A levéltetvek (fekete répalevéltetű – Aphis fabae), sárga szilvalevéltetű – Brachycaudus helichrysi) e kultúrában is csökkenő számot mutatnak, s emelkedik a természetes ellenségek száma.

A mezei poloskák (Lygus spp.) már korábban megkezdték betelepedésüket a táblákba, de számuk csak lassan emelkedik. Egyelőre tömegük elmarad a kártételi szinttől.

Mezei poloska napraforgón – egyelőre kevés van belőle – fotó: Lepres Luca

Hasonlót lehet mondani a betegségek terén is. A fehérpenészes szártőkorhadás (Sclerotinia sclerotiorum) jelen van a táblák nagy részén, de a kórokozó számára kedvezőtlen körülmények között alacsony szinten mozog, s alig terjed.

Az alternáriás levélfoltosság (Alternaria helianthi) az alsó leveleken jelent meg, ez is lassan terjed, egyelőre maradt az alsó leveleken. A szár- és levélfoltosságok elleni kezelés még mindig elvégezhető, s biztonságot ad a majd változó körülmények között is.

Terjed a burgonyavész az öntözött állományokban

A burgonya fenológiája a virágzás vége állapotot közelíti, s kezdődik a gumókötés, növekedés időszaka. Sajnos ebben az időjárásban ez utóbbi marad el vagy mértéke erősen csökken öntözés nélkül. Az öntözés viszont kedvező körülményeket teremt a burgonyavész (Phytophtora infestans) fertőzéséhez. Bizonyítékul szolgál, hogy az aszályos időjárás ellenére, ha lassan is, de terjed a betegség az öntözött állományokban. A védekezéseket folytatni kell. A levéltetvek (Aphididae) itt is visszaszorulnak lassan.

Oda kell figyelni a csonthéjasokra

Megérett a korai kajszi, kevés maradt, de legalább szép a gyümölcs – fotó: Tóth Miklós

A csonthéjasok közül megérett a cseresznye és a meggy, szedésük tart. A szilva még neveli gyümölcsét, míg az őszibarackfajtától függően már érik vagy még növekszik a gyümölcs. Annak ellenére, hogy a cseresznyelegyek (Rhagoletis cerasi, R. cingulata) rajzása későn indult, nem mutattak nagy számot, a gyümölcskárosítás mértéke a védekezéstől függően 25-75%-os. Ennek ellenére a moníliás gyümölcsrothadás (Monílinia laxa, M. fructicola) alacsony szinten maradt, ami elsősorban az aszályos időjárásnak köszönhető.

Őszibarackban újra támad a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae), de a keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) lárvája is károsítja a hajtásvégeket. Sajnos ez utóbbi kártételt már nem tudjuk megakadályozni, de a védekezéssel a gyümölcsök fertőzését megelőzhetjük. A kártevő szokás szerint nagy számban rajzik.

A keleti gyümölcsmoly lárvakártétele őszihajtáson – fotó: Tóth Miklós

A sztigminás levélyukacsosodás (Stigmina carpophyla) fertőzés visszaesett, az új hajtások már nem mutatnak tünetet.

Sztigminás levéllyukacsosodás őszin, de az újabb levél már egészséges – fotó: Tóth Miklós

Egy új levéltetűfaj csúnya kárt okoz kajszin – fotó: Tóth Miklós

Csökken a levéltetű-kártétel az almásokban

Almásokban a gyümölcsfejlődés és intenzív hajtásnövekedés fázisát látjuk. A levéltetvek – elsősorban zöld almalevéltetű (Aphis pomi) – tömege és így kártétele is csökkenő tendenciát mutat. Ezzel szemben az almamoly (Cydia pomonella) rajzása folyamatos. A népesség tájegységtől függően változik, a helyi csapdázás ad reális eredményt. A vértetű (Eriosoma lanigerum) felszaporodása intenzív, s a védekezés nem könnyű feladat.

Nem kedvez az időjárás az almafalisztharmat (Podosphaera leucotricha) fertőzésének sem, terjedése lelassult. Hasonló mondható el az almafa-varasodás (Venturia inaequalis) esetében is, de a változatosságot mutatja, hogy újabb levéltünetei mégis megjelentek a dunántúli ültetvényekben. A fertőzöttség mértéke lombozaton közepes mértékű, míg gyümölcsön „még csak” gyenge szintet ért el. Továbbra is indokolt a védekezések folytatása.

Korábban már szóltunk a dióban tapasztalható erős gyümölcshullásról. Ehhez társul a leveleken látható baktériumos levélfoltosság (Xanthomonas arboricola pv. juglandis), ami jelzi, hogy a kedvezőtlen környezeti hatások és a kórokozók sorában, melyek kiváltották a megbetegedést és hullást, ez a betegség is szerepet kap.

Baktériumos levélfoltosság dió levelén – fotó: Tóth Miklós

A szőlőben védekezni kell a feketerothadás ellen

A szőlő általánosan és gyorsan elvirágzott, növekednek a bogyók, a fürt lassan lefelé fordul.  A virágzás során a betegségek nem lobbantak fel, ez az aszályos időjárás kevés pozitív hatásainak egyike. Az intenzív hajtásnövekedés és a zöldmunkák elmaradása miatt több helyen megjelentek a peronoszpóra (Plasmopara viticola) és a lisztharmat (Uncinula necator) tünetei.

Egészséges fürt a bogyónövekedés fázisában – fotó: Lepres Luca

Lassan terjednek a betegségek, főleg a hőhullámok időszakában. Az alacsony relatív páratartalom, a magas hőmérséklet, a csapadékhiány és a magas UV-sugárzás a fertőzés ellen hat, míg segítője a sűrű lombozat. Így kézenfekvő, hogy a zöldmunkázás sokat segít.

A feketerothadás (Guignardia bidwellii) megjelenését már hírül adtuk korábban. Most terjedésének lassulását lehet megfigyelni, inkább csak az elhanyagolt szőlőkben találjuk meg tüneteit az alsóbb leveleken. A védekezések folytatása (most az előbbi 3 kórokozó ellen) elemi érdek.

Feketerothadás tünete a szőlő levelén – fotó: Lepres Luca

A tarka szőlőmoly (Lobesia botrana) alacsony számban repül, kártétele is csak gyenge szintet ért el. Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) lárvakelése és fejlődése folyamatos. A lárvák fejlődési állapota jellemzően L2-L4 közötti, a fertőzött ültetvényekben indokolt a védekezések indítása.

Levéltetvek krizantémon – fotó: Tóth Miklós

Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide!

Vegyél részt Te is az Agroinform közösségi növényvédelmi adatszolgáltatásában!