A növényi betegségeket alapvetően két nagy csoportra lehet osztani: belső – például genetikai okokra visszavezethető elváltozások – és külső tényezők, külső hatások következtében kialakuló betegségek, fejlődési rendellenességekre. A külső okok további két nagy csoportra bonthatók: biotikus (élő) tényezőkre és abiotikus (élettelen) tényezőkre.
Továbbá a biotikus eredetű fejlődési rendellenességekhez tartoznak az állati kártevők által okozott kárképek is (pl. szárgubacsok, fonálféreg betegségek stb.), amiket szintén szokás „fertőző” jelzővel emlegetni, például: levéltetű-fertőzés, atkafertőzés, burgonyabogárkár.
Repedő bogyó – A szerző felvétele
Az abiotikus vagy gyakran fiziológiai betegségekként emlegetett fejlődési rendellenességeket környezeti okok, élettelen tényezők váltják ki, ebből adódóan megjelenésük esetén fertőzési veszéllyel nem kell számolni. Igen nagy területről van szó, tágabb értelemben ide tartozik minden olyan külső, nem élő szervezet által kiváltott hatás, beleértve a növényi stresszhatásokat is, amely a fajta genetikai termőképességét csökkenti, minőségét rontja – becslések szerint
a terméskiesések 60-70 százalékát ezek teszik ki.
A fiziológiai fejlődési rendellenességek, illetve az azokat kiváltó tényezők alapvetően négy csoportba sorolhatók:
• edafikus tényezők vagy talajeredetű rendellenességek,
• klimatikus tényezőkre visszavezethető okok,
• termesztéstechnológiai hibákból eredő fejlődési zavarok és
• toxikus anyagok okozta károk.
Létezik más besorolás és csoportosítás is, aminek inkább elméleti jelentősége van, de gyakorlati (megelőzés, védekezés) szempontból indifferens, hogy az adott jelenséget, károkat hová soroljuk. Ilyen például az a kategorizálás, ahol a mechanikai sérüléseket külön csoportba veszik, amelybe technikai, technológiai okokra (pl. növényápolás, betakarítás) visszavezethető és a klimatikus tényezők okozta károkat (pl. szélverés, jégverés) sorolnak.
A talaj (termőközeg) eredetű okokhoz soroljuk a talaj rossz fizikai tényezői által kiváltott betegségeket (pl. gyökérzöldségfélék deformált fejlődése, hideg talajból adódó elhúzódó csírázás, levegőtlen talaj okozta gyökérpusztulás stb.). A tápanyaghiány-tüneteket vagy a tápanyagok túladagolásából adódó károkat gyűjtőnéven a talaj kedvezőtlen kémiai tulajdonságainak nevezzük. Idesoroljuk a talajok szikesedését, a kedvezőtlen talajkémhatást, tápanyag-aránytalanságokat.
Az abiotikus betegségeknek a klimatikus tényezők az egyik leggyakoribb és legnagyobb károkat okozó csoportja, ide tartoznak az aszálykárok, fagykárok, szélverés, az utóbbi években tömegesen jelentkező napégés, légköri aszályból adódó terméskiesések, hőguta, továbbá számos növényi stresszfaktort kiváltó tényező is.
Napégés okozta tünetek – A szerző felvétele
A termesztéstechnológiai hibákra visszavezethető terméskiesés és minőségproblémák nagyobb számban az alacsonyabb színvonalon gazdálkodó növénytermesztő üzemekben fordulnak elő. Minden rosszul alkalmazott technológiából, hibás technológiai elemből keletkező kár ide tartozik.
Toxikus anyagok által kiváltott terméskiesések, fejlődési rendellenességek főleg a növénytermesztés kemizálása kapcsán kerültek előtérbe. Ilyenek a káros gyomirtószer-hatások, a talajba került olaj- és festékszármazékok okozta mérgezések, a biostimulátorok, hormonok, kötődést elősegítő, törpésítő és növekedést fokozó szerek káros hatása, ami az esetek többségében a helytelen, nem előírás szerinti alkalmazásra vezethető vissza.
A fenti besorolás, csoportosítás néhány esetben vitatható, elméleti, kevésbé gyakorlatias, egy-egy eset hovatartozása megkérdőjelezhető. Ezzel kapcsolatosan néhány példa:
• Rosszul bemért tápoldat következtében gyökérpusztulás lép fel a közegben. Az eset besorolható az edafikus tényezői csoportba, de tartozhat a technológiai hibák közé is – rosszul alkalmazták a javasolt tápoldatozási technológiát.
• Túlöntözés következtében levegőtlenné válik a talaj, és ennek hatására vashiányklorózis mutatkozik a leveleken. Tápanyaghiányról, túlöntözésről vagy a talaj kedvezőtlen fizikai tulajdonságáról van szó?
• Technológiai hiba, mert sűrűre ültették a paradicsomot, ezért rosszul kötődik. De besorolható a klimatikus tényezők közé is, mert a sűrű ültetés következtében árnyékolják a növények egymást, azaz fényhiány alakult ki.
• Korábban ültettek, mint ahogy a technológia előírja, aminek következtében a paprika megfázott. Technológiai vagy klimatikus csoportba sorolandó?
Zöldtalpasság tünetei – A szerző felvétele
Azt gondolhatnánk, hogy a termesztési technológiák fejlődésével, a termesztés színvonalának emelkedésével, a környezeti tényezők pontosabb szabályozásával, a műszerezettség és az automatizálás elterjedésével az abiotikus fejlődési rendellenességek előfordulásának gyakorisága, a tényezőcsoport jelentősége nagymértékben csökken.
Kétségtelen, hogy az intenzív és szuperintenzív technológiák alkalmazásával a termésbiztonság növekedett, a terméseredmények javultak, de a növénytermesztés bizonyos területein (pl. szántóföldi növények termesztése) még mindig nagy szerepet játszanak az eredmények alakításában az abiotikus tényezők. Arról nem is beszélve, hogy a technológiai fejlesztések kapcsán, új vegyszerek alkalmazása során
újabb és újabb fejlődési rendellenességekkel lehet találkozni.
A forgalomba kerülő új fajták környezettel szembeni érzékenysége is eltérő, ebből adódóan is jelentkeznek fejlődési és növekedési zavarok. Korábbiakban a kutatók és a termesztők inkább a súlyosabb, akut tünetekkel foglalkoztak, napjainkban a technológiák finomítása kapcsán, a minőséggel szemben támasztott magasabb igényekből adódóan már a kezdeti tünetekre, az enyhébb elváltozásokra is nagyobb figyelmet fordítanak.
_fill_540x300_0.jpg)
