Elszíneződött a növény levele? Segítünk megfejteni az okát!

Ha klorózist látunk, sárgák a levelek, és nem az ismert nitrogén-, foszfor- vagy káliumhiány-tünetekkel állunk szemben, nem tudjuk a betegség pontos okát, gyakran mondjuk, gyakran ráfogjuk, biztos valami mikroelemhiány-betegsége van a növényünknek vagy vírus támadta meg. Pedig a valóságban számtalan oka lehet a klorózisnak, és az sem biztos, ha a növény a mikroelemhiány-betegség tüneteit mutatja, valóban tápelemhiányról van-e szó, és trágyázással gyógyíthatunk-e a leghatékonyabban.

Engedje meg a tisztelt olvasó, hogy ezzel kapcsolatban bevezető- és tanulságképpen egy személyes történetet mondjak el!

Igyekeztem a megfigyelést abszolút steril körülmények között végrehajtani, ezért üvegházban zárt rendszerű műanyag edényekbe ültettem a növényeket, desztillált vízben oldottam fel a tápsókat, magát a tápoldatot egy automata rendszerrel juttattam ki a gyökérrögzítő közegként alkalmazott perlitbe (1. kép).

Mikroelemhiány-tünetek kimutatására beállított kísérlet – A szerző felvétele

Úgy gondoltam, hogy ezzel minden zavaró körülményt sikerült kizárnom, a növények csak azokhoz a tápanyaghoz jutnak, amelyeket a tápoldatukba kevertem.

Az első tünetek – a nitrogén, a foszfor és a kálium hiánya következtében kialakult levélklorózis – nagy örömömre már a második-harmadik héten jelentkeztek az alsó leveleken, míg a magnézium-, a kalcium- és a kénhiány szimptómáira négy-öt hetet kellett várni. A mikroelem hiánytünetei azonban két hónap eltelte után sem mutatkoztak.

Szerencsémre az említett holland kolléga a tanszékünk kapcsolatai révén Magyarországon járt, így lehetőségem volt megkérni, hogy nézze meg kísérletemet, fejtse meg a hiánytünetek elmaradásának titkát. Nem tartott sokáig az oknyomozás. Magyarázatként az üvegház fémtartószerkezetéről visszacsepegő kondenzvízre mutatott, és elmondta, hogy az bőven tartalmaz annyi mikrotápelemet, amennyire a növénynek szüksége van.

Egy életre szóló tanulság volt számomra, hogy mikroelemekből milyen kevés szükséges, egyes fémes elemekből a visszacsepegő kondenzvízben is van elegendő, ami fedezi a növény igényét, ráadásul azokét a zöldségfélékét, amelyeket a szakma „különösen” tápanyagigényesnek tart.

Ezek után joggal vetődik fel a kérdés: ha ilyen kis mennyiség, gyakorlatilag szennyezés, elegendő a növény számára, akkor hogy lehet az, hogy az üvegházakban és a fóliák alatt, ahol rendszeresen nagy adagú szerves trágyázást végzünk, komplex, mikroelemeket is tartalmazó műtrágyákat használunk, ásványi anyagokban gazdag vízzel öntözünk, mégis mikroelemhiány-betegségek lépnek fel?

Mikroelemekből, így mangánból, cinkből, bórból, rézből, molibdénből hektáronként mindössze 1-2 kg-ot használnak fel a zöldségfélék a fejlődésük során, gyakran ehhez a csoporthoz sorolják az úgynevezett félmikroelemeket, mondják mezoelemeknek is (vas, kén, magnézium), amelyekből a hasznosított mennyiség lényegesen nagyobb, de nem éri el a makroelemekét, a nitrogénét, a foszforét vagy a káliumét (1. táblázat). (Nagyságrendi különbség van!)

A növények által felvett tápelemek mennyiség szerinti csoportosítása

* Gyakran a makroelemekkel egy csoportba sorolják, de félmikroelemeknek is nevezik őket.

A mikroelem kifejezés nem a tápelem fontosságára, a növény életében betöltött szerepének jelentőségére utal, csupán a felhasznált, a növényi szervezetbe beépített mennyiségre vonatkozik. Vagyis

a mikroelemek ugyanúgy nélkülözhetetlenek a növény számára, mint például a nitrogén vagy a kálium.

A növények növekedéséből, fejlődéséből, a leveleken és a terméseken mutatkozó tünetekből többnyire következtetni lehet a növény tápanyag-ellátottságára, adott esetben a fejlődési zavart okozó tápelem hiányára is. Ugyanakkor nagyon nehéz vagy teljes mértékben lehetetlen a tünetek alapján eldönteni, hogy a tápelemek tényleges hiánya okozza a rendellenes fejlődést – nincs elég tápanyag a talajban (abszolút hiány) – vagy csak ún. relatív hiánnyal állunk szemben, amikor elegendő tápelem van a gyökérközegben, de azt a növény nem képes hasznosítani.

A fent említett példára gondolva: hányszor mondjuk ki a tápanyaghiányt, hányszor nyúlunk indokolatlanul vegyszerhez, javasoljuk a műtrágyázást, pedig a környezeti tényezők pontosabb szabályozásával, a tápanyagfelvételt zavaró tényezők megszüntetésével hatékonyabban, gyorsabban és olcsóbban orvosolhatnánk a kialakult fejlődési zavarokat.

A cikk folytatásaként ezekről a növényi tápelemekről, hiánytüneteikről, a betegség kialakulásának okairól, valamint gyógyításukról szeretnénk az olvasóinkat tájékoztatni.