Répát vagy petrezselymet termesztesz? Segítünk!

Sajnos manapság egyre kevesebben fognak bele a sárgarépa és a petrezselyem termesztésébe, pedig kiugróan jó eredményeket is el lehet érni velük.

Ezért termessz sárgarépát és petrezselymet

A sárgarépa és a petrezselyem botanikai szempontból közeli rokonoknak számítanak, környezeti, így a tápanyagigényük is számos vonatkozásban azonos vagy hasonló. Az egy tonna termés előállításához szükséges NPK-hatóanyag mennyisége szinte megegyezik a két faj esetében (1. táblázat).

1. táblázat: Sárgarépa és gyökérpetrezselyem fajlagos tápanyagigénye

Ilyen tekintetben lényeges, nagyobb különbségek vannak a különféle célra történő termesztési módok között (csomós sárgarépa, ipari célra termesztett zöldség, hajtatás stb.), ami nemcsak a tápanyagigény, illetve a kijuttatott tápanyagok vonatkozásában nyilvánul meg, más a trágyázásidőzítés, a kijuttatás és talajba munkálás módja is.

Nehéz is egyetlen számmal jellemezni az egy tonna termés előállításához szükséges tápanyagmennyiséget, mivel egy korai répa vagy petrezselyem termésének lényegesen magasabb a víztartalma és alacsonyabb a szárazanyagtartalma, amiből következik, hogy a korai fajták esetében kevesebb az egységnyi termés megneveléséhez felhasznált tápanyagmennyiség.

Nehéz egyetlen számmal jellemezni az egy tonna termés előállításához szükséges tápanyagmennyiséget Fotó: Pixabay

Mennyi tápanyagigénnyel kell számolni a répa és a petrezselyem esetében?

Egy-egy kultúra a termelési céltól és a termésmennyiségtől függően 100-300 kg/ha nitrogént (N) igényel. Akut hiány a termesztési gyakorlatban viszonylag ritkán fordul elő, ami az idősebb leveleken klorotikus tünettel járó színelváltozást okoz. Annál gyakrabban lehet találkozni az egyoldalú nitrogéntrágyázással, ami a lombtermés viszonylatában aránytalanságot vált ki, különösen, ha bőséges csapadékkal is párosul.

A sok nitrogén és víz fellazítja a szöveteket, aminek következtében romlik a tárolhatóság, gyakori a termésrepedés. A nitrogénigény a tenyészidő elején alacsony, a lombozat kifejődésével fokozatosan növekszik, jelentős mértékben a répatestek növekedésekor ugrik meg.

Foszforigényük más zöldségnövényekhez képest kifejezetten alacsony, a felvétel dinamikája, a tenyészidő elején a zöldtömeghez képest nagyobb, később fokozatosan csökken.

A káliumigény fajtacsoportonként, a termesztési cél függvényében változik. Rövid tenyészidejű, azaz hajtatott és szabadföldi csomós répák esetében kevésbé, de az ipari és tárolási célból termesztetteknél alapvető feltétele a jó minőségnek a megfelelő káliumellátottság. A talajban jól beállított N:K arány, amit a fejtrágyázások során is sikerül tartani (1-2:3), javítja a szállíthatóságot, a tárolhatóságot, a betegségellenálló-képességet, de kedvezően hat a szárazság- és fagytűrésre is.

A káliummal jól ellátott répa színe élénkebb, íze kellemesebb. Kiugró termésátlag esetén a hasznosított kálium mennyisége megközelítheti a 400-500 kg/ha K₂O-t.

A káliumhoz viszonyítva majdnem nagyságrenddel kisebb a gyökérzöldségfélék magnéziumigénye, megközelítőleg hasonló vagy valamivel kevesebb a felhasznált foszforénál. Hangsúlyozni kell: nem „mikroelemnyi mennyiség”(!), ami egy-két lombtrágyázással biztosítható, annál több! A magnéziumhiány tünete kismértékben hasonlít a káliumhiányra, narancssárgás levélerek közötti foltok, miközben a főerek élénk zöldek maradnak (1. ábra).

A magnézium létfontosságú a sárgarépa termesztésénél. Fotó: Pixabay

A gyökérzöldségek a mikroelemek közül kifejezetten érzékenyek a bórhiányra, a termesztők körében ismert tünete a meszes talajokon vagy száraz időben leginkább jelentkező szívrothadás. (A termés közepe megbarnul, elszivacsosodik, majd üregessé válik, súlyos esetben barnás színű váladék folyik a beteg termésből.)

Hogyan történik a kijuttatandó tápanyagmennyiség kiszámítása?

A korszerű tápanyagellátás alapja a mérlegelvű tápanyagszámítás, amely esetében a növény igénye megegyezik a talajban rendelkezésére álló tápanyagmennyiséggel. A számítás minden esetben a fajlagos tápanyagigényből indul ki (egy tonnányi termés előállításához szükséges tápanyagmennyiség), azaz hány kiló nitrogén, foszfor és kálium stb. hatóanyag szükséges 1 tonna répatermés vagy gyökérpetrezselyem megneveléséhez (1. táblázat).

Hajtatott és korai répák esetében – ahol alacsonyabb a termések szárazanyagtartalma – az alsó, tárolási és ipari répáknál – ahol magasabb – a felső értékeket célszerű a tápanyagadagok kiszámításánál alapul venni. A trágyaadag számításakor a fajlagos tápanyagigény értékét fel kell szorozni a várható termésátlaggal (hány tonna termésre számítunk), így megkapjuk az 1 hektárra kiszórandó műtrágyamennyiséget kg-ban és hatóanyagban.

Ha a talajvizsgálatok alapján alacsony a talaj tápanyag-ellátottsága, 50%-kal, ha közepesen alacsony, 25-30%-kal növeljük a kapott értéket, ha magas vagy nagyon magas, akkor 20-30, illetve 50%-kal csökkentjük.

Milyen szempontok alapján válasszuk meg a műtrágyákat?

A gyökérpetrezselyem és a sárgarépa esetében a tápanyag-utánpótlás egyes elemei (trágyamennyiség, -minőség, -megosztás, -kijuttatás és -bemunkálás módja) a termesztési céltól, a tenyészidőtől és a fajtától függően eltérőek. Sajnos sok esetben a figyelem csak a kiszórt műtrágya mennyiségére, esetleg a műtrágya megválasztására terjed ki, a kijuttatás idejére és módjára, a műtrágyák megosztására kevesebb figyelmet fordítanak, pedig a hatékony műtrágyázásnak ezek is fontos elemei.

A műtrágyák kiválasztása során figyelembe vesszük a talajkémhatást módosító tulajdonságaikat, összetételüket (pl. milyen egyéb kísérő elemeket tartalmaznak), oldat formában történő kijuttatásnál a vízoldékonyságukat. Meszes, azaz lúgos kémhatású talajon nitrogénből a savasan hidrolizáló 34%-os ammonsalétromot, szélsőséges esetben az erősen savanyító hatású ammónium-szulfátot (21%) használjuk, míg káliumtrágyák közül számításba jöhetnek az olcsóbb kloridtípusúak (pl. 40-60%-os kálisó), mivel a gyökérzöldségek klórra nem érzékenyek.

Amennyiben a fejtrágya öntözővízzel kerül kijuttatásra – és ezzel egyre több gazdaságban lehet találkozni –, fontos szempont a tökéletes vízoldhatóság. Az összetett vagy komplex készítmények esetében az egyes tápelemek egymáshoz viszonyított arányának van nagy jelentősége.

A káliumhoz viszonyított magas nitrogéntartalom a tárolhatóságot rontja. A bórtartalmú kombinációkat, akár lombtrágyák esetében is, a bórhiánybetegségek elkerülése érdekében előnyben kell részesíteni.

Egyben vagy több részletben juttassuk ki a műtrágyákat?

Minél nagyobb egy zöldség fajlagos tápanyagigénye, minél nagyobb a várható termés nagyságából adódó trágyaadag, minél hosszabb a tenyészidő, annál valószínűbb, hogy a kijuttatandó műtrágyát meg kell osztani, azaz több részletben kell kiadni.

2. táblázat: Trágyamegosztás sárgarépa és gyökérpetrezselyem esetében (%)

* Kijuttatásra kerülő összes hatóanyag százaléka
** Kivételes esetben (pl. pentozánhatás ellensúlyozása) 10-20% adható

Ezt tovább módosítja a termesztési technológia, valamint a talaj kötöttsége. Az egy-egy alkalommal kiadható műtrágyamennyiséget (hatóanyagban) a 3. táblázat ismerteti.

3. táblázat: Gyökérzöldségek esetében egyszerre kiadható legnagyobb műtrágyaadag (kg/ha, illetve gramm/10 m²)

A gyökérzöldségfélék sóérzékenysége a csírázás idején a legnagyobb, később ritkán figyelhető meg túltrágyázásból (talajszikesedésből) adódó sókár. Ennek ellenére nem érdemes egyszerre nagyobb adagú műtrágyát fejtrágyaként kijuttatni, célszerűbb több részletben megosztani.

A fejtrágyázások időpontját célszerű a növény fejlettségéhez, fenológiai fázisokhoz kötni, akkor adni a fejtrágyát (a tápoldatot), amikor az egyes tápanyagok a legjobb hatékonysággal érvényesülnek.

A répa és a petrezselyem esetében az első fejtrágyát 6-8 cm-es növénymagasságnál, a másodikat 12-15 cm-es, míg a harmadik fejtrágyát 20-25 cm-es fejlettségnél juttassuk ki.

A gyökérzöldségek esetében egyszerre kiadható legnagyobb műtrágyaadag (kg/ha illetve gramm/10 m²)