Hogyan kezdjem az indítótrágyázást? Starterezés kertészeknek – palántázáshoz is!

Ahhoz, hogy a kikelt vagy a palántázott fiatal növények fejlődése lendületes legyen, könnyen hasznosítható tápanyagokra van szükségük. Ennek – a fejletlen (még rövid és nem eléggé elágazó) gyökerek miatt – két feltétele van:

• a talajoldatban könnyen felvehető tápanyagforma legyen valamennyi tápelemből, mindenekelőtt a makroelemekből (NPK) és
• a tápanyagok a gyökerek közvetlen közelében helyezkedjenek el.

Ősszel, az alaptrágyázás alkalmával a szerves és műtrágyákat mélyre, a termesztett növény gyökeresedési szintjétől függően 20-35 cm-re forgatjuk le, így a vetési, illetve a palántázási mélységbe nem vagy nagyon kevés hasznosítható tápanyag kerül. Különösen igaz ez a csapadékban gazdag tél után (lásd 2020-2021 tele) és a humuszban szegény homok talajok esetében, amikor a felső rétegekből a tápanyagok kimosódnak.

A szerves és műtrágyákat mélyre, a termesztett növény gyökeresedési szintjétől függően 20-35 cm-re forgatjuk le – fotó: Shutterstock

Milyen előnyökkel jár az indítótrágyázás?

– vetődik fel a kérdés.

• Intenzívebb lesz a gyökérképződés,
• lendületesebb lesz a kezdeti lombnövekedés,
• fokozódik a koraiság,
• csökken a palántakiesés,
• jobb és biztosabb lesz egyes fajok esetében a terméskötődés és
• jobban elviseli, átvészeli a kedvezőtlen klímaviszonyokat a növény.

Mely tápelemeket kell az indítótrágyázással pótolni?

Leggyorsabban a nitrogén mosódik ki a felső talajrétegből, amely tápelem meghatározó a kezdeti vegetatív növekedés szempontjából, ezért az őszi nitrogéntrágyázást nem is szokás javasolni. A nitrogénhiányos talajon a csírázást követő fejlődés meglehetősen vontatott, a lomblevelek színe (főleg az idősebbeké) világos, maguk a növények vékonyak, leveleik aprók.

A foszfor – amelyből testsúlyukhoz képest a palánták 2-3-szor annyit vesznek fel, mint a kifejlett korú növények – az őszi alaptrágyázás és talajforgatás során mélyebb rétegekbe kerül, ezért a tenyészidő kezdetén a sekélyen elhelyezkedő gyökérzet nehezen találja meg, soká éri el, arról nem is beszélve, hogy a hideg talajból a foszfort különösen nehezen tudják a növények hasznosítani.

Nagyon fontos kérdés a kijuttatott műtrágya mennyisége. Mindenképpen egy kisebb adag, az alaptrágyánál jóval kevesebb műtrágyáról lehet csak szó – fotó: Shutterstock

A foszforhiányos növények erősen visszamaradnak a fejlődésben, leveleik sötétek, fonáki oldalon lilás vagy barnásvörösek. A gyökérzetük különösen fejletlen, vékony, hosszú, kevésbé elágazó, mint az egészségeseké. Késik a paprika, a paradicsom vagy az uborka virágzása, gyakran fejletlen virágokat növesztenek, amelyek rosszul kötnek.

Speciális megoldása a startertrágyázásnak a magvak drazsírozása vagy inkrusztálása, amikor a kezdeti növekedéshez szükséges tápanyagokat a vetőmagra felviszik. Ennek során nemcsak a nitrogént és a foszfort, de más esszenciális tápanyagokat, így a mikroelemeket is (cink, bór, mangán, molibdén) „ráragasztják” a magra. Az eljárás a vetőmagot ugyan megdrágítja, de az induláshoz szükséges tápanyagokat minden esetben biztosítja.

Mennyi műtrágyát juttassunk ki a starterezés alkalmával?

Nagyon fontos kérdés a kijuttatott műtrágya mennyisége. Mindenképpen egy kisebb adag, az alaptrágyánál jóval kevesebb műtrágyáról lehet csak szó. A kiültetett palánta, de a csíranövény sem viseli el a magas tápanyag-koncentrációt, ezért a kiszórt mennyiség nem haladhatja meg a két tápelemből összesen a 2-3 dkg/m² műtrágyaadagot /nitrogénből (N) maximum 50 kg/ha (5 g/m²), foszforból (P₂O₅) 60 kg/ha (6 g/m²) hatóanyag adható/.

Nagy általánosságban elmondható, hogy a nagyobb tápanyagigényű, hosszabb tenyészidejű zöldségfélék esetében az összes kijuttatandó tápanyagnak a 10-20%-át érdemes starter formájában adni, ami érték változhat a zöldségfaj összes tápanyagigénye, a talaj tápanyagtartalma és a kijuttatandó trágyamennyiség függvényében.

Az 1:4:0-1:4:1 arányú NPK startertrágyázás a leghatékonyabb. Jelenleg a kereskedelemben több úgynevezett foszforsúlyos starter kapható, amelyekben a tápanyagok – mindenekelőtt a foszfor – a növények számára könnyen felvehető formában van beépítve. Ezeknél a készítményeknél sok esetben a nitrogén-foszfor aránya jóval meghaladja az 1:4-et, ami az ültetést vagy a vetést követő első hetekben előnyös lehet.

Mikor adjuk a startert?

A trágyakiszórás időpontját nem naptári időponthoz, hanem a szaporítás (vetés, ültetés) idejéhez kötjük.

A startertrágyázás lehetőleg essen egybe vagy egy-két nappal előzze meg a vetést vagy a palántázást. A szaporítás időpontjától eltávolodva a trágyázás hatékonysága romlik.

A trágyakiszórás időpontját nem naptári időponthoz, hanem a szaporítás (vetés, ültetés) idejéhez kötjük – fotó: Shutterstock

Hogyan juttassuk ki a startertrágyát?

Legfontosabb szabály: a starterként adott műtrágya közvetlen a mag vagy a palánta gyökerének közelébe kerüljön, ellenkező esetben csökken a hatása a trágyázásnak. A startert leggyakrabban szilárd formában adják, pedig az oldatként kijuttatott műtrágya a növény számára hatékonyabb. /A német, francia és a holland szabadföldi kertészetekben megfigyelhető, hogy tápanyagokkal (akár 4-5 kg/m³ szuperfoszfáttal is) kiegészített (dúsított) földet használnak tápkockakészítéshez. Lényegében ez is indítótrágyázás, ráadásul annak egyik igen hatékony módja./

Mire érdemes mindenképpen figyelni?

A kiültetés utáni átmeneti sárgulás (nitrogén, kálium, foszfor együttes hiányának tünete) elég gyakori jelenség a szálas palánták esetében – nincs összefüggésben a talaj tápanyag-ellátottságával. A jelenség a palánták felszedésekor megszaggatott, megbolygatott gyökérzet következménye, és addig tart, amíg a hajszálgyökerek regenerálódása, a tápanyagfelvételt végző gyökérszőrök kialakulása meg nem történik. A jelenség 10-14 nap alatt magától megszűnik, miután a gyökerek fejlődése megindul, és ezzel együtt a tápanyagok felvétele helyreáll.

Ilyen esetben sokat segíthet a kiültetés idején adott komplex lombtrágyázás, ugyanis a lombon keresztül hasznosuló tápanyagok gyorsan átsegítik a kritikus szakaszon a növényeket. A jelenséggel a nagylabdás palántáknál (cserepes és tápkockás) nem, a tálcás növények esetében kisebb mértékben kell számolni, a szálas (kopasz, földlabda nélküli) palántáknál gyakori, mondható általános jelenség.