A kajszibarack ugyan mindig kihívások elé állította a termelőket és a kerttulajdonosokat, de a kajszifákon az utóbbi időkig nem volt jellemző sem a levéltetvek kártétele, de még csak a jelenléte sem. Az elmúlt években viszont jelentős változást tapasztalhattunk ezzel kapcsolatban: egyre szembetűnőbbé vált a levéltetvek térfoglalása – írja az egy.hu szerzője, Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka, kertészmérnök és szociológus.

Mint írja, néhány évvel ezelőtt a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Növényvédelmi Intézetének kutatói a morfológiai és genetikai jellemzőik alapján azonosítottak egy idehaza addig még ki nem mutatott fajt, a Myzus mumecola-t, vagyis a kajszi levéltetűt.

Ez a tömegesen megjelenő kártevő egy Európában éppen csak terjeszkedőben lévő levéltetűfaj, 2016 nyarán írták le az első európai megjelenését Olaszországban. Nemzetközi szinten is nagyon keveset tudnak róla, mert európai megjelenése előtt az előfordulását csak Japánból, Kínából, Tajvanról, Kelet-Szibériából, Kelet-Indiából és a Himalája térségéből jelentették.

Az olasz eset azért számít kirívónak, mert a kártevők addig érintetlen területen jelentek meg és az olaszországihoz hasonló tömeges elszaporodását máshol még nem tapasztalták. Nem okozott nagy meglepetést a kutatóknak az, hogy 2020 tavaszán a hazai kajsziültetvényekben és magánkertekben is tömegesen megjelent a kajszitetvek, ugyanis általános az a tendencia, hogy az Olaszországban megjelent inváziós fajok pár év alatt elérik hazánkat is.

kajszitetvek

Fotó: Horváth Dávid / izeltlabuak.hu / licenc: CC BY 4.0


A kajszi levéltetű nagyjából  2-2,5 mm testhosszúságú, halványzöld színű tetűfajta, amelynek az életmódja és életciklusa még nem teljesen tisztázott, de a szakemberek szerint tápnövényváltó és télen tojás alakban telelő fajjal állunk szemben – olvasható a cikkben.

A megfigyelések szerint már március végén, közvetlenül lombfakadás után megjelennek a fákon (törzshöz, illetve a vázágakhoz közeli, árnyékos koronarészeken fejlődő gyenge vesszőkön) az ősanya és első leánynemzedéke által létrehozott kolóniák,az „őstelepek".

A második-harmadik leánynemzedék megfertőzi az első kolóniák közelében található hajtásokat a fák lombkoronájának középső-alsó, a vázágak eredéséhez közeli részein. A további leánynemzedékek tagjai pedig kihúzódnak a korona palástjára, az ott intenzíven növekvő hajtásvégekre.

Az első 2-3 nemzedék a fiatal levelek fejlődési rendellenességét, torzulását, görbülését okozza, – amitől a fertőzött levelek elszíneződnek, végül idő előtt lehullnak – míg a  későbbi generációk a hajtások görbülését, növekedésük csökkenését és leállását idézik elő. A megfigyelések szerint kedvező meteorológiai viszonyok között a fertőzöttség akár több, mint 70%-os is lehet – nagy kárt okozva a fiatal, koronakialakítás alatt álló, még intenzíven növekvő fákon, illetve az idősebb fák árnyékos koronarészein.

Gondot okoz az is, hogy a kajszi levéltetű testéből már kimutatták a kajszihimlő vírust, ami komoly növényvédelmi kihívások elé állíthatja a termelőket – hívja fel e figyelmet a szerző.

Az egyes kajszifajták levéltetű érzékenysége jelentős eltérést mutat:

  • nagyon fogékonynak bizonyult a ʻBergeron' és a ʻSpring Blush' fajta,
  • közepesen fogékony a ʻGönci magyar kajszi', a ʻKorai Zamatos' és a ʻSummerland',
  • kevésbé fogékony a ʻBudapest', a ʻCeglédi bíbor', a ʻCeglédi kedves', a ʻMagyar kajszi C235', az ʻOrange Red' és a ʻPannónia'.

Szerencsére a kajszilevéltetű ellen többféleképpen lehet védekezni: aki a hagyományos kémiai növényvédelmet szeretné alkalmazni, annak akkor az első kihajtó leveleket kell egy gyorsan felszívódó rovarölő permettel kezelni.

Az ökológiai szemléletű kertészeknek ajánlott a tél végi olajos lemosó permetezés, illetve a káliszappanos permetezés is javasolt.

A legjobb megoldást viszont az jelentheti, ha egy minél diverzebb és kiegyensúlyozottabb környezetet alakítunk ki a kertünkben, amiben helyet kapnak a katicabogarak vagy a fülbemászók, aktív segítőként közreműködve a levéltetvek elleni harcban.