Kerti teendők áprilisban

Április elsejére kora nyári meleggel viccelte meg a kertészkedőket az időnek járása. Március utolsó hetében még egy kis fűtés is elkelt a lakásban, a kerti munkához is magamra kaptam a kiskabátot, elsejére meg már a pulóver is lekívánkozott rólam. Áprilisra már túl vagyunk a lemosó permetezésen, a metszést is többnyire elvégeztük, inkább a konyhakerti teendőket vegyük számba.

Ilyentájt már javában zöldellnek a borsólevelek – már annál, aki időben elvetette –, de még most is lehet vetni, hogy legyen mindig friss belőle a konyhára. Nagyüzemben ezt zöld futószalagnak nevezik, és a betakarítási munkacsúcsot húzzák szét vele. Ilyen késői borsóvetésnél érdemes a melegigényesebb fajtákból – főként a velőborsók közül – válogatnunk.

Pótolhatjuk az elmaradt kora tavaszi vetéseket is, elsősorban a hidegtűrő zöldségnövényekkel kezdve, úgymint a hagyma, fejes saláta, petrezselyem és sárgarépa, vagy spenót és sóska, esetleg hónapos retek. Akiknek viszont már márciusban sikerült elvetni ezeket, inkább az egyelésükre gondoljanak, nehogy sok apró, egymásba csavarodott répán bosszankodjanak, amikor a levesbe valót akarják majd kihúzgálni a sorokból.

Nagyon fontos, bár sok türelmet igénylő feladat az egyelés – fotó: Shutterstock

Az egyelés aprólékos, sok türelmet igénylő, éppen ezért sokszor elhanyagolt munka, pedig nagyon fontos feladat a konyhakertben. Csökkenthetjük ezt a térdeplős, hajolgatós munkát a drazsírozott magok használatával, de még ilyenkor is érdemes odafigyelni a vetésünk „sorolására”.

A sárgarépa és petrezselyem bizony hosszú idő – alkalmasint 3-4 hét – múlva bújik elő, amit adott esetben még a langyosabb tavaszi hőmérséklet sem igen gyorsít fel. A drazsírozott magoknak pedig több nedvességre is szükségük van a csírázáshoz, ezért még az is előfordulhat, hogy ilyen vízbő év után kelesztő öntözésre szorulnak.

Vállalkozóbb kedvű kertészek a hónap végén megpróbálkozhatnak a paradicsom, paprika, esetleg uborka úgynevezett helyre vetésével is. Ennek sikerében azok bízhatnak, akiknek a kertjük könnyen felmelegedő talajú, napos fekvésű. Mivel a kelésük is több kockázattal jár, a kívánt tőszám 2-3-szorosával számoljuk az elvetésre szánt magvakat, és arra is számítsunk, hogy később fognak termést hozni.

A dughagyma vetésével sem késtünk el, és ilyenkor vethető még a metélő hagyma is. Ez utóbbi ugyan inkább a fűszerkertek növénye, de akár egy cserépben is nevelhetünk belőle annyit, amit télen friss C-vitamin-forrásként felhasználhatunk.

Snidling néven is sokan ismerik, számos étel – körözött, túró – enyhe hagymás ízű kiegészítője lehet. A profi kertészek 20–25 cm-es sortávolságra vetik, majd ugyanilyen tőtávolságra ritkítják. Gyomláláson és öntözésen kívül más gondozást nem igényel. Ősszel, általában októberben felszedik a visszahúzódott bokros töveket, és cserépbe ültetve már szobahőmérsékleten tartva, ha újra kizöldül, lehet vágni belőle.

Ételeink remek kiegészítője a cserépben is nevelhető snidling – fotó: Shutterstock

És ha már hagymázunk, a póréhagymáról is érdemes szót ejteni. Ugyancsak jó kiegészítője lehet majd a konyha téli friss vitaminkészletének. A téli fajták a kemény hidegeket is jól tűrik, akár -15 ^oC sem árt meg a hagymának, ezért sokszor fel sem szedik, hanem télen is közvetlen a kertből kerül a konyhára. Termesztésekor ajánlatos szélesebb sortávra vetni – lehet félméteres is –, mert csak akkor kapunk szép hosszú zsenge szárat, ha menet közben a nyár folyamán töltögetjük.

A fokhagymát ugyan nem vetjük – duggatjuk a gerezdeket –, az őszinek áprilisra már harsogó sötétzöld levelei sorolhatnak, de a tavaszi változatát is március elején szoktuk elduggatni. Ha elmulasztottuk, április elején még pótolhatjuk, főként ha védőnövénynek is szánjuk a saláta, répa, paradicsom, uborka, cékla vagy burgonya és az eper mellé. Merthogy a tapasztalatok szerint néha még a pockokat is távol tartja, azonban borsó, bab vagy káposztafélék közelébe ne ültessük, mert rosszul viselik el egymás közelségét.

Mit vethetünk még?

Fűmagot és a virágoskertbe virágmagokat. Mielőtt azonban áttérnénk a kert virágos oldalára, megkockáztathatjuk az előcsíráztatott korai burgonya ültetését is. Akkor bízhatunk a sikerben, ha a mintegy galambtojás méretű gumókon már 1–2 cm-es hajtáskezdemények, köznyelven csírák vannak. Általában 70 cm-es sortávolságra és egy bő arasznyi tőtávolságra tegyük le a gumókat, 10–15 cm mélységben.

Ha könnyen felmelegedő, napos területet választottunk, jó esélyünk lesz petrezselymes újkrumplival köríteni az ebédet. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy még a májusi fagyosszentek is beleszólhatnak ebbe a programba, és ha a mínuszok leforráznák a leveleket, ne keseredjünk el, legfeljebb kicsit későbbi lesz az újburgonyánk. A hozzá való savanyúságokról jut eszembe a cékla, aminek a vetését is tervbe vehetjük a hónap végén, de a többi zöldségnövénnyel – zöldbabbal, babbal – már várjuk meg a következő hónapot.

No, és akkor lássuk a virágoskerti teendőket!

A fűmag vetését a kertészek gyeptelepítésnek mondják. Valójában ezt a tervet már az ősszel érdemes átgondolni, és a területet előkészíteni, hogy áprilisban már csak a jól elmunkált, aprómorzsásra gereblyézett és ülepedett talajra szórjuk ki a fűmagot. Négyzetméterenként 3–4 dekagrammal számolhatunk, amit majd a gereblye domború oldalával sekélyen nyomkodjuk a talajba. Ezután már csak öntözni kell; ha 10 cm-es, akkor elővehetjük a fűnyírót is.

Ha a talaj előkészítésénél nem jutott valamilyen szerves trágya a területre, legjobb a komposztföld, akkor év közepén-végén valamelyik nitrogénműtrágyával megsózhatjuk a területet. Nagyon ritkásan, valóban sózás legyen a kiszórás, a Pétisó nevéről is eszünkbe juthat – mert könnyen foltosra kiégethetjük vele a már erőre kapott gyepünket.

Végül néhány szó a virágokról.

Legokosabban akkor járunk el, ha a gazdaboltban körülnézünk a virágmagos tasakokat bemutató polcon. Többnyire a zacskón látjuk is, milyen virág fog nyílni a kertünkben, ha gondosan betartjuk a hátoldalán leírtakat. Néhány népszerűvé vált, kevés gondozást igénylő virágról mégis essék szó itt is.

Kertünk dísze lehet a napraforgó, amelynek magvait szintén áprilisban kell elvetni – fotó: Shutterstock

Az egyik a bókoló fajtájú rókafark – Amaranthus caudatus –, amelynek vörös, tömött virágzata jól díszítheti a sokszínű, tarka virágoskertet. Igen apró fekete magvait április közepétől vethetjük el, 4-5 szemet szórva a fészekbe. Arra azért gondoljunk, hogy meghaladja az egyméteres magasságot is, akárcsak a másik ajánlat, a dísznapraforgó. A nagyüzemben olajos magváért termesztett napraforgót is ilyentájt vetik. A dísznapraforgót is vethetjük fészekbe, és júliusra már gyönyörködhetünk a virágzó tányérjaiban.