Mivel és hogyan öntözzük kertjeinket?

Kell-e saját kerti kút?

Első lépésben nézzünk szét a környéken, hogy vannak-e a közelben jó kutak, beszéljünk a szomszédokkal, környékbeli kútásókkal, hogy mennyi esély van kútfúrásra. A fúráshoz általában engedély szükséges, ennek járjunk utána az önkormányzatoknál.

Ha rossz a vízminőség, akkor néhány esetben egy elérhető árú szűrővel segíthetünk a dolgon – pl. homokos víznél hidrociklonnal –, de általában jobb megoldás egy külső ülepítő tartály. Sok esettel találkoztam, ahol az igen homokos vagy iszapos víz miatt az automata öntözőrendszert visszaállították ivóvízre, mert helyhiány miatt vagy pénzügyi okokból sokkal „macerásabb” lett volna a megfelelő víztisztítás megoldása. Ilyenkor kidobott pénz a kútfúrás, ezért fontos, hogy megfelelően tájékozódjunk fúrás előtt.

Ha rossz a vízminőség, akkor néhány esetben egy elérhető árú szűrővel segíthetünk a dolgon, de általában jobb megoldás egy külső ülepítő tartály – fotó: Pixabay

Vegyük figyelembe, hogy ha a szomszédban nincs megfelelő minőségű víz, akkor valószínűleg nálunk se lesz. A kútfúrónak nem érdeke, hogy lebeszéljen minket a fúrásról rossz vízminőség esetén. Sokan pedig elhiszik, hogy a frissen kifúrt kút homoktartalma idővel lecsökken, ami általában nem így van.

Gyakran kérdezik tőlem, hogy mikor érdemes kutat készíttetni. Amennyiben kielégítjük a pázsit és más igényesebb dísznövények vízigényét, akkor nagyon durva becslésként el lehet fogadni, hogy

ahány négyzetméter díszkertet öntözünk, annyiszor ezer forint az évi vízdíjunk vezetékes víz esetén.

Tehát 50 m²-nél ötvenezer forint, 200 m²-nél kétszázezer stb. Természetesen ez lehet jóval kevesebb is és több is az időjárás, növényzet, talaj, vízdíjak stb. függvényében, de nagyságrendileg tapasztalataim szerint ezzel lehet tervezni. (Fontos, hogy ahol van csatorna, ott érdemes mellékvízmérőt felszereltetni, és akkor mindjárt körülbelül fele ennyi lesz a vízdíjunk.)

Ebből kiindulva amennyiben pl. tíz évre tervezünk, akkor csak abban az esetben érdemes kutat létesíteni, ha a kút és a gépészet kialakításának teljes összege jóval alatta marad a 10 éves vízdíj összegének.

Fontos szem előtt tartani, hogy a gépészeti berendezések – főleg szivattyúk – nem örökéletűek, cseréjük akár pár évenként több százezer forintos költséget jelent, amit figyelembe kell venni. Így általában az a tapasztalatom, hogy 50-100 nm-es kertekben nem éri meg mélyebb kutak fúrása.

50-100 nm-es kertekben nem éri meg mélyebb kutak fúrása – fotó: Pixabay

Esővízgyűjtő tartály

Másik megoldás az esővízgyűjtő tartály, ami a nyugat- és észak-európai országokban jóval elterjedtebb, és nálunk is egyre jobban terjed. Célszerű földbe süllyeszteni és a méretezésnél a  háztető nagyságából kiindulni, mert hiába van nagy kertünk – pl. egy nyaralónál –, ha csak egy 20 négyzetméteres tetőfelületünk van, ami nem gyűjt elegendő vízmennyiséget.

Ebből kiindulva úgy kaphatjuk meg a megfelelő tartályméretet, hogy a ház alapterületéhez hozzáadunk 20%-ot, és a kapott értéknek vesszük a 10-20%-át. Tehát 100 négyzetméteres háznál 120 x 0,1-0,2 = 12-24 köbméter. Gondoljunk bele, hogy ez egyszeri 10-20 mm-es eső esetén megtelik! És nyáron csak egy hónapig biztosít vizet mintegy 100 négyzetméter gyepnek!

Sokféle kész esővízgyűjtő tartály kapható, amit csak be kell helyezni a talajba, de a helyszínen is készíthetünk víztározót zsalutéglákból betonozással. A vízszigeteléshez a jó minőségű tófóliát ajánlom, ami az UV-sugárzástól védett környezetben sok évtizedig ellátja feladatát. (Néhány vállalkozás foglalkozik kifejezetten régi szennyvízaknák tófóliával való kibélelésével is, amivel a legolcsóbb víztározókat nyerhetjük.)

A már elkészült tartályoknál gyakori probléma, hogy elfelejtik szűrni a bele kerülő esővizet, pedig ez nagyon fontos, mert a háztetőről lefolyó víz a falevelektől a letöredezett cserépdarabokig mindenféle szennyeződéseket magával visz a tartályba.

Sokféle jó minőségű szűrőkészlet kapható e célra. A tartályokkal együtt a gyártók általában forgalmaznak nemcsak szűrőket, hanem vezérlőautomatikát is, amivel az automata öntözőrendszer mellett házunk egyes fogyasztó egységeit is elláthatjuk, pl. WC-öblítés. (Mosogatásra, fürdésre és főzésre ne használjunk kútvizet, mert minőségük csak nagyon ritka esetben éri el az ivóvízminőséget. Az ivóvízvizsgálat is igen költséges, és bizonyos időszakonként újra kell végeztetni.)

Automata öntözőrendszer esetén nagy gondot kell fordítani a tartály kiürülése után az ivóvízre való átállásra – fotó: Pixabay

Tartályos vízellátásnál a vízkivételt úszó szívófejekkel célszerű megoldani, amik meggátolják a tartály alján leülepedő szennyeződések által okozott eltömődéseket. Jó megoldás lehet tartályból szennyvízszivattyúval nagyobb kerti tóba tölteni a vizet, ahonnan a már felmelegedett, a növényeknek megfelelőbb hőmérsékletű vízzel öntözhetünk.

Automata öntözőrendszer esetén nagy gondot kell fordítani a tartály kiürülése után az ivóvízre való átállásra.

Ez történhet a tartály minimális állandó szintre való utántöltésével szintjelző szondák vagy úszókapcsoló segítségével, illetve történhet a tartályban lévő szintérzékelők által vezérelt, az ivóvizet közvetlenül az öntözőhálózatba vezető mágnesszeleppel is. Ez utóbbinál nagyon ügyeljünk, hogy az ivóvízbe semmilyen körülmények között ne kerülhessen a tartályból víz. Elektromos rendszerek tervezését, bekötését mindenképp bízzuk elektromos szakemberre.