A termesztők tudtak róluk, de igazán nem ismerték. Ide tartozik a magnéziumhiány jelensége is, amely tünet igazán akkor vált ismertté a gyakorló kertészeknek, amikor a tápoldatozás révén a nitrogén-, a foszfor-, de mindenekelőtt a káliumszintet a talajban és a tápoldatokban jelentősen megemelték, kissé megfeledkezve a többi makro- és mikroelemről.
A magnézium fontos eleme a növényi táplálásnak, többnyire csak azt tudják róla, hogy a klorofill centrális része, de ez a növényben található magnéziumnak mindössze 15-20%-a, nagyobb része más kationokkal együtt aktiváló ionként számos, több mint 300 enzimreakcióban (energiaátvivő és energiát átalakító funkcióban) vesz részt.
Magnéziumhiány tünete paradicsomlevélen – A szerző felvétele
A termesztett növények kalciumból és káliumból lényegesen többet igényelnek, de magnéziumtartalmuk is kiemelkedő, a gyümölcsfélék 0,25-0,5%-ban, a zöldségfélék esetében nagyobb a szóródás, 0,25-0,8%-ban tartalmaznak magnéziumot. A hüvelyes takarmányokban kétszer annyi van belőle (0,4-0,5%), mint a gabonafélékben (0,12-0,18%).
A növények által hasznosított mennyiségét figyelembe véve nem sorolható a mikroelemek közé – noha a trágyázási gyakorlatban helytelenül ennek megfelelően kezelik!
Talajaink magnéziumellátottsága különböző. Kedvező aránynak mondjuk, ha a Ca/Mg 6:1 vagy K/Mg 3-5:1. Öntözővizeink magnéziumtartalma is jelentős, nem egy esetben magas. Felvetődik a kérdés, hogy akkor mivel magyarázható a kertészeti kultúrákban olyan gyakran tapasztalható magnéziumhiány jelenség. Alapvetően az alábbi okokat lehet megemlíteni:
• magnéziumszegény talajok (homok), amelyek gyakoriak zöldség-, szőlő és gyümölcstermesztő gazdaságokban,
• kedvezőtlen talajviszonyok (rossz talajszerkezet, kedvezőtlen vízháztartás, savanyú talajkémhatás),
• kedvezőtlen időjárási viszonyok (szárazság, erősen csapadékos időjárás) és
• aránytalan tápelemtartalom a talajban, a tápoldatban, a konkurens ionok aránytalan jelenléte, amelyek a magnézium felvételét zavarják.
Az intenzív trágyázás során (zöldséghajtatás, tápoldatozás, vízkultúrás termesztés) a nitrogén-, foszfor- és káliumadagok emelése mellett elmaradt a magnézium arányos pótlása, és az addig, ha nem is bőséges, de elfogadható szint mellett rendelkezésre álló magnézium relatív minimumba került a többi tápelemhez viszonyítva.
Fenyőféléken is gyakori a magnéziumhiány – A szerző felvétele
A talaj (a termesztő közeg) elegendő magnéziumtartalma esetében is fennáll annak a veszélye, hogy a kisebb, gyorsabban mozgó ionok, pl. hidrogén (H+), kálium (K+), kiszorítják a növénytáplálkozási láncból a lassúbb, nagyobb méretű magnéziumot, előidézve ezzel enyhébb vagy egészen súlyos hiányt.
A kétértékű kationok (pl. Ca++ és Mn++) is zavarhatják a magnézium felvételét, szabadföldi kertészetekben, a zöldségfélék esetében az erősen meszes (5% feletti) talajok jelenthetnek inkább veszélyt. Nagy adagú szerves trágya használata esetén az ammónia-ion (NH4+) – mint konkurens – szintén gyorsan mozgó kation, magában is akadályozhatja a magnézium növénybe jutását, de azáltal, hogy a közegre savanyító hatást fejt ki, a pH-n keresztül is kiváltója lehet a magnézium relatív hiányának.
Kálium a magnézium felvételét egy határig kifejezetten segíti (szinergizmusjelenség), viszont egy bizonyos koncentráció felett blokkolja a növénybe jutását (antagonizmus). Ezzel kapcsolatban különböző számok és adatok ismertek: a talajban a szőlőnél optimálisnak a kálium esetében K/Mg 3-7:1 arányt, a mész esetében a Ca/Mg 11-13:1 arányt tartják. Zöldségféléknél a K/Mg 3-4:1 mondható ideálisnak.
A talajban a tápoldatozás során a magnéziumhiány, maga az antagonizmus jelensége elkerülhető olyan műtrágyák (alaptrágyák) megválasztásával és olyan fejtrágyák, tápoldatozó műtrágyák megválasztásával, tápoldatok összeállításával, ahol a kálium és magnézium aránya megközelítőleg három-négy az egyhez (3-4:1), ami a növény számára ideális!
Indexkép: Agroinform.hu
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
