A növények magnéziumellátottsága gyakran nem a talaj magnéziumtartalmától függ! Gyakori jelenség a magnézium esetében is a relatív hiány, amikor a talajban elegendő mennyiségű magnézium mutatható ki talajvizsgálattal, ugyanakkor a növény hiányban szenved, a magnéziumot nem tudja felvenni, nem tudja hasznosítani.

A hajtatott és a szántóföldi zöldségtermesztésben egyre gyakrabban kialakuló magnéziumhiány okai:

• nagy adagú ammóniatrágyázás (pl. éretlen istállótrágyák használata, baromfitrágyák),
• kálium-túltrágyázás,
• alacsony 4-4,5 pH,
• erős meszezés vagy erősen meszes talajok,
• túlzott öntözésből adódó kimosódás humuszban szegény homokon és
• nem kielégítő magnéziumtrágyázás (lásd termesztési gyakorlat).

A növények által a termésképzéshez felvett és beépített magnéziummennyiség igen jelentős (1. táblázat), ami hajtatásban – növénytől és termésmennyiségtől függően – 50%-kal is több lehet.

Szabadföldi zöldségnövények magnéziumszükséglete

Növényfaj

Termés t/ha

MgO kg/ha

Borsó

4 – 6

40 – 50

Bab

10 – 14

50 – 60

Csemegekukorica

15 – 20

45 – 50

Fejes káposzta

70 – 80

55 – 85

Karfiol

30 – 35

45 – 50

Fejes saláta

40 – 60

20 – 25

Étkezési paprika

30-40

45 – 50

Konzervuborka (támrendszeres, tápoldatozva)

50 – 60

40 – 50

Görögdinnye (intenzív)

60 – 80

60 – 80

Cékla

20 – 25

30 – 35

Zeller

20 – 30

30 – 35

Retek

10 – 20

20 – 30

Gyökérzöldségfélék

40 – 50

30 – 35

Vöröshagyma

25 – 35

30 – 35

Fokhagyma

15-20

30-40

A termésbe és a lombozatba beépített jelentős mennyiség ellenére is sokan a magnéziumot a molibdénhez, a bórhoz vagy a cinkhez hasonlóan mikrotápelemnek tekintik, és úgy vélik, hogy egy-két lombtrágyázással a növénykultúra magnéziumigénye biztosítható. (0,5%-os töménységű lombtrágya használata esetén – veszteséggel nem számolva – 400-600 liter permetlémennyiséggel 2-3 kg MgO hatóanyagnál több hektáronként nem hasznosul!)

Magnéziumforrások

A növénytermesztésben alapvetően két természetes magnéziumforrással számolhatunk, a talaj magnéziumkészletével és a vízben (öntözővizekben) oldott magnéziummal.

A talajban a magnézium három formában fordul elő: ásványokban, adszorbeált formában és a talajoldatban.


Az ásványi formában előforduló magnéziumnak – noha óriási mennyiségben van jelen a talajban – a növénytáplálás szempontjából nincs jelentősége, mivel nehezen felvehető, a növény számára gyakorlatilag hozzáférhetetlen (pl. biotit és klorit ásványok). Valamivel könnyebben felvehető (a szakirodalom nevezi „könnyebben mobilizálható tartalék"-nak is) az agyagásványok csoportjába tartozó vermikulitban, magnéziumkloritban és szmektitben lévő magnézium, ezekből bizonyos külső körülmények hatására könnyebben szabadul fel, ennek ellenére a közvetlen növénytáplálásban nincs különösebb jelentőségük.

Az úgynevezett adszorbeált magnézium az ásványok (agyagásványok) felületén megkötődik, és mivel jól be tud épülni a kristályszerkezetbe, más kationokhoz képest nagyobb mennyiségben fordul elő. Az így megkötődő magnéziumnak a növénytáplálásban már nagyobb jelentősége van, könnyebben bekerül a talajoldatba.

Az intenzív növénytermesztésben – és ide tartozik a legtöbb kertészeti művelés – a legkönnyebben felvehető magnéziumformáknak, a talajoldatban oldott magnézium-sóknak (magnézium-klorid, magnézium-szulfát és magnézium-hidrogén–karbonát) van elsősorban jelentősége.

talaj

A növények magnéziumellátottsága gyakran nem a talaj magnéziumtartalmától függ – fotó: Shutterstock

Az egyes magnéziumformák között kapcsolat van, kicserélődnek, az adszorbeált ionok és a talajoldatban lévő ionok kémiai egyensúlyban vannak, arányuk függ a koncentrációviszonyoktól (a talaj víztartalmától), a talaj kémhatásától és a talajban jelen lévő más kationoktól.

Meg kell említeni a tarló- és gyökérmaradványokat is mint viszonylag könnyen mobilizálható magnéziumkészletet, noha ezek bomlása, feltáródása csak a szerves anyag ásványosodásával következik be, és nem minden talajon számolhatunk vele, tekintettel arra, hogy vannak kertészeti kultúrák, ahol a növénymaradványokat eltakarítják a tábláról (pl. hajtatás, támrendszeres szabadföldi uborka- és paradicsomtermesztés).

A hazai talajok magnéziumellátottsága a kedvező ásványi összetételből adódóan jónak mondható, különösen jó csernozjomok és csernozjom jellegű talajok, a réti talajok és a láptalajok magnéziumellátottsága, ugyanakkor a homokok és egyes barna erdőtalajok kifejezetten szegények, sok esetben ott, ahol egyébként igen belterjes zöldség- és gyümölcstermesztés folyik (pl. Nyírség, Bács-Kiskun megye).

Magnéziumtrágyázás

A magnéziumtrágyázás kedvező hatását számos szántóföldi és kertészeti növényeken végzett kísérlettel sikerült bizonyítani. A magnéziumtrágyázás kapcsán sokaknak a lombtrágyázás mint egyetlen lehetőség merül fel, pedig a fentiekben részletezett magnéziumigényt csak lombtrágyákkal nem lehet biztosítani, különösen nem a kertészeti kultúrák számára.

A lombtrágyázás csak mint kiegészítő trágyázás jöhet számításba, a megoldást alapvetően a talajba juttatott trágya jelentheti.

lombtrágya

A lombtrágyázás csak mint kiegészítő trágyázás jöhet számításba – fotó: Shutterstock

A trágyák kiválasztásakor a hatóanyag-tartalmukat, oldhatóságukat (magnéziumsó összetétele) és a talaj pH-viszonyait kell figyelembe venni. Míg a dolomit és magnézium-karbonát műtrágyák csak savanyú közegben fejtik ki hatásukat, addig a szulfát és nitrát típusú magnéziumtrágyák a talaj kémhatásától független is érvényesülnek, általában jól oldódnak, alacsony sóindexük következtében a perzselés veszélye nélkül, nagyobb töménységben (adagban) is adhatók.

A termesztési gyakorlatban a Mg-lombtrágyát magnézium-nitrát, magnézium-szulfát és magnézium-klorid formájában adják. A klorid kevésbé szerencsés forma, mivel a klór több kertészeti kultúrára nézve káros, toxikus lehet. A nitrátok keverhetősége pl. növényvédő szerekkel nem minden esetben lehetséges.

A szulfátforma a legelterjedtebb, tekintettel arra, hogy jól keverhető növényvédő szerekkel, nincs perzselő hatása (pl. keserűsó 5%-os töménységben is használható, ha jó minőségű, lágy vizet használunk permetezéshez). További előnye, hogy jól oldódik, egyes kénigényes növényfajoknál (káposztafélék, hagyma, paradicsom, gyümölcsök stb.) a szulfátformában jelen lévő kén – mint fontos tápanyag – további kedvező hatást fejthet ki.

Előfordul, hogy a lombtrágyázás nem váltotta be a hozzá fűződő reményt, a várt hatásfok elmarad. Ilyen esetben nem mindig a készítmény rossz, a gyenge hatásfoka a helytelen alkalmazásra is visszavezethető.

Ezért a lombtrágyázásnál a következő általános szabályok betartását javasoljuk:

• Lombtrágyázáshoz minden esetben jó minőségű lágy vizet használjunk, mert a lombtrágya hatóanyaga kemény vagy erősen szikesítő (magas EC-értékű) vízben azonnal kicsapódhat, a növény számára felvehetetlen kémiai formává alakul át.

• Jobb hatásfok érhető el, és kisebb a perzselési veszély is, ha hígabb oldatot készítünk. Inkább gyakrabban ismételjük meg a permetezést, mint túl tömény oldatot használjunk.

• Párás időben a lombtrágyázás hatásfoka jobb, továbbá a reggeli és esti (délutáni) órákban is kedvezőbb.

• A lombtrágyaoldat EC-értéke – ami összetevődik a lombtrágya töménységéből, a növényvédő szer töménységéből és az öntözővíz sótartalmából – együttesen ne haladja meg a 2,5-3 EC-t.

• A lombtrágyázás csak akkor kellően hatásos, ha nagy, fejlődésben lévő, egészséges lombozata van a növénynek.

• A lombtrágyát elsősorban a fiatalabb levelekre, hajtásokra juttassuk, mert ott gyorsabban hasznosítja a növény (bizonyos tápelemeket, így a magnéziumot is nehezebben képesek az idősebb levelek felvenni.).

• 15 0C alatt jelentős mértékben romlik a lombtrágyák oldékonysága, ugyanakkor 21-25 0C felett bizonyos bomlások, vegyületek gázosodása történhet meg, ami nemcsak abban jelentkezik, hogy rosszabb a hatásfoka a készítménynek, hanem abban is, hogy már a lombtrágya hígabb töménységben is perzsel. Lehetőség szerint 16-20 0C-os vízben oldjuk a lombtrágyának szánt készítményt.

• Egyszerre három szernél többet ne keverjünk össze.

• A lombtrágyák döntő többsége növényvédő szerekkel is kijuttatható. A jó oldódás miatt fontos a bekeverési sorrend. Először a por alakú (WP) növényvédő szert oldjuk fel, ezt kövesse az oldat formájú növényvédő szer hozzáadása (EC), és csak ezután keverjük be a lombtrágyát.