Az olaszországi Alto Adige (nálunk inkább Dél-Tirol néven ismert) tartomány évente 500.000 tonna almát termel, amelynek jó részét exportra értékesíti, almái ma már Brazíliába is eljutnak – írja a freshplaza.com hírportál.
A magas hegyekkel teletűzdelt olasz tartományban szántóföld alig van, így az ottani gazdák a precíz gyümölcstermesztést szinte kényszerből választották – fotó: pixabay.com
Első látásra ennek a hírnek Magyarországhoz semmi köze, ha azonban azt vesszük figyelembe, hogy nálunk a korábban közel egymillió tonnás termés alig a felére csökkent, akkor érdemes lenne jobban megvizsgálni, hogy ezek a jórészt német-ajkú olaszok 13.000 km2 területen hogyan érik el ezt az eredményt.
A magyarországi csökkenés ma már visszafordíthatatlan, utólagos indoklására több okot lehet felsorolni, amelyeket többször elmondtunk, és leírtunk. Többek között, ma már nem létezik olyan vásárló ország, amely a magyar almát szinte korlátlan mennyiségben és a minőségi követelményekhez nem szigorúan ragaszkodva hajlandó lenne megvenni.
Az ország észak-keleti szegletébe (az akkori szovjet határ közelébe) koncentrálódó termőhelyekről az egyirányú kiszállítást meg tudtuk oldani, ugyanez azonban távolabbi célországok esetében lehetetlen lenne.
Mindezek mellett – a dél-tiroli példát és a magyar ültetvények megmaradó (nem túl kicsi) részét, illetve szakértelmet tekintve – érdemes elgondolkozni azon, hogy a fent említett magyar mennyiségnek nagyobb hányadát lehetett, és kellett volna megtartani.
Az összevetésnél természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy a magas hegyekkel teletűzdelt olasz tartományban szántóföld alig van, így az ottani gazdák a precíz gyümölcstermesztést szinte kényszerből választották.