Szavazz te is 2026 legjobb hagyományos almafajtájára!

A program meghatározó szereplője Dr. Kápolnás Olivér, a hálózat aktív tagja, aki szerint nem nosztalgiáról, hanem tudatos jövőépítésről van szó, melynek központi elemei: helyi fajták, helyi kertek, valódi munka – és valódi gyümölcs.

A kezdeményezés célja világos: ráirányítani a figyelmet azokra az őshonos, illetve legalább száz éve Magyarországon termesztett almafajtákra, amelyek ma is életképes alternatívát jelenthetnek a kiskertekben és a kisebb családi gazdaságokban. Olyan fajtákra, amelyek ízben, felhasználhatóságban és alkalmazkodóképességben többet adhatnak annál, mint amit a nagyüzemi, globális fajtaválaszték kínál.

– Ez nem egy újonnan kitalált szervezet, hanem egy régi, organikusan kialakult közösség – mondta Kápolnás Olivér. – A Kárpát-medencei Gyümölcsészhálózat valójában magánszemélyek gyülekezete, jogi forma nélkül. Évente találkozunk, idén például november 21–23. között is volt egy nagyobb összejövetel. Engem körülbelül öt éve szippantott be ez a világ.

Kurucos dac vagy lenyűgöző sokszínűség?

A hálózat tagjai nagyon különböző háttérrel érkeznek: van köztük kertész, gazdálkodó, értelmiségi, kétkezi dolgozó. Ami összeköti őket, az a kerthez, a fához és a gyümölcshöz való személyes viszony.

– Van ebben egy kis kurucos vér is – fogalmazott. – Sokan érzik úgy, hogy a régi fajták megtartásával valamennyire lázadnak a globalizált, uniformizált világ ellen. Ám engem ennél sokkal jobban lenyűgöz a régi almák elképesztő változatossága.

Dr. Kápolnás Olivér egy idén oltott csemetével az anyafánál (valószínűleg Vasalma, Várvölgy) – Fotó: Kárpát-medencei Gyümölcsészhálózat

Mint mondta, szinte felfoghatatlan a kínálat: nyári, őszi, téli, utóérő fajták, savasak, édesek, fűszeresek, különböző színekben és formákban.

– Ez a gazdagság önmagában érték. Nem azért kell régi fajtákkal foglalkozni, mert régiek, hanem mert mások, mint amiket ma mindenhol látunk – hangsúlyozta.

Ugyanakkor nem idealizálja a múltat.

– Ezek a fajták nem véletlenül szorultak ki a nagyüzemi termelésből – mondta. – Teljesen más elvárások vannak egy több tíz hektáros ültetvényen, mint egy kertben öt-tíz almafa esetében.

A probléma ott kezdődik, amikor valaki azt gondolja, hogy a régi fajták automatikusan igénytelenek és permetezés nélküliek. Ez egyszerűen nem igaz.

Legendák és félreértések

Kápolnás Olivér szerint a hagyományos gyümölcsfajták körül sok a legenda.

– Gyakran hallani, hogy ezek ellenállóbbak, kevesebb gondoskodást igényelnek. Van ilyen is, van olyan is. Az, hogy valaki talál egy elhagyott kertben egy szépen termő öreg fát, még nem jelenti azt, hogy az adott fajta minden körülmények között problémamentes – mondta. – Lehet, hogy tízből egy, éppen az élte túl mondjuk, a tűzelhalást és ha így van, akkor már egészen másként fest a helyzet.

Ezzel együtt szerinte a termőhelyi adottság mindennél fontosabb. Ezért is tartja veszélyesnek azt a szemléletet, amely mindenhová ugyanazokat a „divatos” hagyományos fajtákat ajánlja.

– Az erdélyi fajtákat például sokan idealizálják, de teljesen más ott a klíma. Egy dunántúli szőlőhegyen ezek nem biztos, hogy jól érzik magukat. Szerintem az lenne a helyes út, ha mindenki körbenézne a saját környezetében, és azt szaporítaná, ami ott bizonyított.

Három alma, egy üzenet

A 2026-os év hagyományos almafajtája címért három jelölt "indul":

• Téli arany parmen – régi, sokoldalúan felhasználható téli alma, amely a XX. század elején az egyik legelterjedtebb fajta volt Magyarországon;
• Szentiványi alma – korán érő, a Göcsej és az Őrség népi táplálkozásában fontos szerepet betöltő, ma már ritkaságszámba menő fajta;
• Ananász renet – aromás, frissítő ízű, jól tárolható téli alma, amely ma már alig található meg a kertekben.

– A keretszöveget én írtam és bevallom, a Téli arany parment én jelöltem – mondta nevetve Kápolnás Olivér. – A szentiványit Darázsi Zsolt írta le, az ananász renetet pedig Jászai Andrea. Látszik is a szövegeken, hogy mennyire más hangulatúak – talán ezért is vezet most az ananász renet.

Roppant nagy a fajtaváltozatosság – Fotó: Kárpát-medencei Gyümölcsészhálózat

A szavazás még pár napig, december végéig tart. A győztes fajtáról részletes bemutató készül, amelyet hírportálok is megkapnak, a cél pedig az, hogy a következő évben minél több oltónapon lehessen hozzájutni az oltóvesszőhöz.

– Ez nem arról szól, hogy bárki holnaptól telepítsen egy egész ültetvényt – hangsúlyozta. – Hanem arról, hogy kísérletezzünk, próbálkozzunk, tanuljunk. Egy kertben egy-két fa is számít.

Munka nélkül nincs gyümölcs

A beszélgetés egyik visszatérő motívuma a munka kérdése volt.

– Irgalmatlan mennyiségű munka van egy kertben – mondta Kápolnás Olivér. – Egy elhagyott zártkertet rendbe tenni, fát nevelni, éveken át gondozni úgy, hogy sokáig nincs termés – ezt ma egyre kevesebben vállalják.

Pedig szerinte idő lenne rá.

Ha csak azt nézzük, hogy egy ember naponta hány órát tölt képernyő előtt, és ennek a felét kertészkedésre fordítaná, teljesen máshogy nézne ki a magyar vidék. És közben ott tartunk, hogy az ország gyümölcsből nettó importőrré vált. Ez szerintem siralmas.

Tudomány kontra „jól van az úgy”

A gyümölcsész találkozók szakmai irányát idén tudatosan próbálta erősíteni.

– A tudomány tisztelete mintha mélypontra jutott volna – fogalmazott. – Mindenki ért mindenhez, a közösségi médiában terjednek azok a gondolatok, hogy a gyümölcsfát nem kell metszeni, majd a természet megoldja. Ez nagyon vonzó, mert azt jelenti: nem kell csinálni semmit, jól van az úgy!

Szerinte ez hosszú távon zsákutca.

A vasalma nevű fajta– Fotó: Kárpát-medencei Gyümölcsészhálózat

– Sokkal nehezebb leülni, tanulni, megérteni az összefüggéseket, de csak így lehet előrelépni. Ezért gondoltuk, hogy az „év hagyományos almafajtája” választás lehet egy kapaszkodó, egy belépési pont.

Jövőkép: kertek, ízek, élmények

Kápolnás Olivér víziója túlmutat az almán.

– Szeretném, ha a Dunántúlon és máshol is újra művelés alá kerülnének az elhagyott zártkertek, és ezekből idővel kis családi gazdaságok nőnének ki – mondta. – Olyan gyümölcsökkel, amelyek nem kaphatók a nagyáruházakban.

Szerinte speciális igényekre is lehetne fajtákat kínálni: savmentes almát érzékenyeknek, alacsony cukortartalmút cukorbetegeknek. Sőt, akár új élmények is születhetnének.

– Miért ne lehetne almát kóstolni úgy, mint bort? Tíz-tizenöt fajta egy helyen, különböző ízekkel.

A sommelier helyett lehetne pommelier – vetette fel. – Ebben óriási potenciál van.

A lényeg azonban szerinte nem változik:

– A szavazás önmagában nem váltja meg a világot. De ha valaki ültet egy fát, és több időt tölt a kertben, mint a telefonja előtt, akkor már jó úton vagyunk egy gyümölcsözőbb jövő felé – szögezte le végül.

Szavazni ITT lehet.

Indexkép: Ananász renet/Kárpát-medencei Gyümölcsészhálózat