A Dunántúl déli részén a helyzet kezdetben sokkal jobbnak tűnt: a peronoszpóra alig, vagy egyáltalán nem jelentkezett és a lisztharmat sem tűnt veszélyesnek. Persze ez utóbbi betegség intő jelei, mint például a 2007-es ősz nagy fertőzőanyag produkciója, az idén korán megjelenő virágzást megelőző levéltünet, vagy a korokozó felszaporodáshoz szükséges optimális időjárás stb., figyelmeztethetett volna, de valljuk be, erre a szakemberek közül is csak kevesen figyeltek, figyelhettek oda. A fürtökön hirtelen és szinte tömegesen jelentkező lisztharmat pedig már azt jelentette, hogy a betegség itt van, a prevenció nem sikerült, meg kell próbálni blokkolni!

Persze ahhoz, hogy a fertőzés ne terjedjen tovább, egyszerre több tényezőnek is optimálisnak kell lennie az ültetvényben. Ezek közül talán a legfontosabb az időjárás, ami nem segítette a védekezéseket, sőt „mindig a betegség oldalán állt” (késleltette a védekezések időbeni elvégzését, és heteken keresztül kedvezett a lisztharmat gyors felszaporodásának).

Valószínűleg a helyzetet tovább nehezítette, hogy nem mindig sikerült a megfelelő gombaölő szert választani, a permetezési fordulókat sem rövidítettük le időben, és jó pár, az ültetvény sajátosságából fakadó tényező is szerepet játszott még (fajtaérzékenység, kondíció, mikroklíma stb.). Mára a lisztharmat a szőlőbogyó nagysága miatt a fürtön már nem képes újabb fertőzéseket létrehozni, azaz „ahol van, az ott is marad, ahol nincs, ott már nem is lesz”. Persze a helyzet látszólag rosszabbodni fog a bogyókon, ahol a fertőzés csak mostanában vált láthatóvá, hiszen az még befeketedik, és a bogyó később valószínűleg ki is reped.


Mire figyeljünk?