Belga és német tudósok az ILVO kutatóintézet irányításával megállapították, hogy a takácsatka – ez a mintegy fél milliméter nagyságú, parányi pókszabású állat – a köpésével, pontosabban a növényi géneknek a nyálában lévő fehérjék által történő manipulálásával képes áttörni a növénysejteknek azt védőfalát, amely a kártevők behatolását hivatott megakadályozni – írja a hortidaily.com.
A takácsatka kiismerése segít a növények önvédelmi rendszerének erősítésében – Fotó: Evanto
Ezzel az apró kártevővel szemben a védekezést nagyon megnehezíti parányi, nehezen észrevehető mérete és rendkívüli szaporasága. A kutatók azt is megfigyelték, hogy a takácsatka azokat a növényeket keresi, amelyek nem rendelkeznek MLK4 génnel, és így nem tudnak ellene mérget bedobni.
Ugyanakkor a cikk szerint, ez a felfedezés egy nem várt, értékes fegyvert adott a növényvédők kezébe, mivel az adott növényi génekben olyan mesterséges mutációt lehet előidézni, amelynek révén a takácsatka nyála nem tudja befolyásolni azokat.
A felfedezésben alapvető érdemeket szerzett Merijn Kant, az Amszterdami Egyetem professzora és Joséphine Blaazer doktorandusz hallgatója, illetve Wannes Dermauw, az ILVO részéről. A génmutáció indukálásának gyakorlati alkalmazása még további fejlesztést igényel, de az egy óriási lehetőséget kínál a növények önvédelmi rendszerének erősítésére. Mindez különös jelentőséggel bír az üvegházi növénytermesztésben, amely ideális feltételeket biztosít a takácsatka fejlődéséhez.
_jpg_fill_540x300_0.webp "A román agrárminiszter szerint fontos a kisparaszti sertéstartás")
