Ezt az állapotot a fejtrágyázásnak a növény igényéhez igazított ütemezésével, összetételének változtatásával tudjuk elérni. Első megközelítésre gondolhatnánk, hogy a tápanyagigény megegyezik a tenyészidővel, a hosszú tenyészidejű növények sok tápanyagot igényelnek, a rövidek kevesebbet.
A zöldségfélék döntő többsége lombtömegéhez viszonyítva a legtöbb foszfort a tenyészidő elején veszi fel, a hasznosítás üteme a betakarításhoz közeledve folyamatosan csökken.
A nitrogén felvétele a zöldtömeg növekedésével és a termésképződéssel arányos, a koncentrált érésű fajták esetében (determinált, csokros, ernyősvirágzatú és törpe típusok babnál, paradicsomnál, paprikánál, uborkánál és borsónál) rövid időre terjed ki, míg ugyanezeknél a fajoknál a folyton növő fajták esetében hosszabb időre nyúlik el.
A káliumot hosszabb ideig, a tenyészidőszak közepéig építik be nagyobb mennyiségben a zöldségfélék, de a felvétel üteme és mennyisége fajonként nagyon eltérő mértékű, és változó ideig tartó folyamat.
A talaj minősége is befolyásolja a fejtrágyázás ütemét.
A talaj minősége is befolyásolja a fejtrágyázás ütemét – fotó: Shutterstock
A humusztartalomból és a kötöttségből adódóan más a tápanyagmegkötő képesség, ebből következik, hogy talajtípusonként eltérő az egyszerre kiadható fejtrágyamennyiség. Minél kisebb egy talaj adszorpciós kapacitása, annál kisebb adagokkal, de gyakrabban kell a nitrogént adni, ami az öntözésre is vonatkozik.
A nitrogént a legtöbb zöldségfaj folyamatosan, a tenyészidő folyamán egyre nagyobb mennyiségben igényli, szokás is mondani: a nitrogénigény a lombnövekedéssel arányosan növekszik.
A foszfor – ellentétben a nitrogénnal – laza, humuszban szegény talajok esetében is alig mozog függőleges irányban – gyakorlatilag nincs kimosódása –, akár egy adagban, a gyökérzóna mélységébe ősszel, a szántás alkalmával is adható. Csak kis mennyiséget (az igény 10-20%-át) tanácsos a palántázás vagy a magvetés alkalmával starterként, sekélyen adni, hogy a kezdeti fejlődés idején, amíg a gyökerek nem érik el a foszforréteget, legyen elegendő a fejlődő növény számára.
A gyökeresedés mélységében jelentős különbség van a zöldségfajok között, érdemes például a tárolási sárgarépákra (40-50 cm-es gyökérmélység) és az étkezési vöröshagymára, a palántázott salátára (10-20 cm-es gyökérmélység) gondolni. Ennek a lassabban mozgó tápelemek (például foszfor és kálium) időzítésénél, illetve kijuttatásánál és bemunkálásánál van jelentősége.
A termelési cél is meghatározza a tápanyagarányokat és a trágyázás idejét.
Példaként említjük, hogy míg egy friss fogyasztású gyökérzöldség esetében általában kevesebb káliumot használunk, addig a tárolási fajtáknál a nitrogénhez viszonyított kálium mennyisége több, de nemcsak több, a tenyészidő későbbi időszakában is kell adni. A „nitrátveszélyes” fajoknál (például spenót, sárgarépa stb.) a szedés időpontja szigorúan behatárolja a nitrogénfejtrágya kijuttatásának idejét (például bébiételek).
A „nitrátveszélyes” fajoknál a szedés időpontja szigorúan behatárolja a nitrogénfejtrágya kijuttatásának idejét – fotó: Shutterstock
A növény igénye alapján tervezett műtrágyamennyiség kiszórása, a műtrágyák sóstresszhatása miatt, szigorúan az egyszerre kiadható adagokhoz kötött. Főleg a nitrogén, de a kálium esetében is az alap- és az egyszerre kiadható fejtrágyára vonatkozóan pontos előírások vannak, amit két tényező, a talaj tápanyagmegkötő képessége és a termesztett növény sóérzékenysége szab meg. Azokon a talajokon, amelyeknek nagyobb a kötöttsége, magasabb a humusztartalma, azaz jobb a víz- és a tápanyagmegkötő képessége, ritkábban és valamivel nagyobb adagban juttathatók ki a tápanyagok, mindenekelőtt a gyorsan kimosódó nitrogén, mint a korai szabadföldi kertészetekben gyakran hasznosított, gyorsan melegedő, humuszszegény homoktalajokon.
A sótűrő képesség (stressztűrő), azaz sóérzékenység tekintetében a zöldségfélék között jelentős különbség van. Léteznek kritikus, nagyon érzékenyek (például fehér termésű étkezési paprika, uborka, fejes saláta stb.). A növény sóérzékenységétől függően ültetés (vetés) előtt nitrogénből legfeljebb 80-100 kg/ha, sóérzékenyek esetében 50 kg/ha, fejtrágyának 50 kg/ha mennyiségű hatóanyagnak megfelelő műtrágya javasolható (1. táblázat).
1. táblázat. Egyszerre kijuttatható legnagyobb hatóanyag-mennyiségek (kg/ha)
| |||||||||||||||||||
(Sóérzékeny fajok: palánták, fehér étkezési paprika, uborka, sárgadinnye, sárgarépa, petrezselyem, hónapos retek, fejes saláta, spenót.)
A kálium is okozhat perzselést, ezért független a talaj tápanyagtartalmától, ebből az elemből is indokolt az egyszerre kiadható adagok korlátozása. Alaptrágyának a kevésbé sóérzékenyek alá legfeljebb 300 kg/ha hatóanyagnak (K2O) megfelelő műtrágya adható ki, de a sóérzékenyek esetében érdemes ezt az adagot harmadával (200 kg/ha) csökkenteni. Fejtrágya formájában a kevésbé sóérzékenyeknél a 150 kg/ha-t, illetve a sóérzékenyeknél a 100 kg/ha-t ne lépje túl az egy-egy alkalommal a kiadott mennyiség.
Tápanyagban és humuszban szegény homoktalajok esetében célszerű a műtrágyázások, fejtrágyázások számát növelni és nem az egyszerre kijuttatott műtrágya mennyiségét emelni!
A trágyázást abban az esetben tudjuk teljes egészében a növény igényéhez igazítani, ha az egyes tápanyagokat folyamatosan, több adagban, akár naponta juttatjuk ki.
Ez még néhány évtizede teljesen egy elméleti megközelítésnek tűnt, realitása a gyakorlatban nem volt. Mióta a zöldségtermesztésben a tápoldatozás és a csepegtető öntözés a mindennapi termesztési technológia részévé vált, megvan a technikai lehetőség a gyakori fejtrágyázás kivitelezésére (például támrendszeres uborka- és paradicsomtermesztés, görögdinnye intenzív termesztése, lineár öntözőrendszer alatti csemegekukorica-termesztés).
Ma már megvan a technikai lehetőség a gyakori fejtrágyázás kivitelezésére – fotó: Shutterstock
A paradicsomfélék és kabakos növények esetében a terméskötődés idejét szokás megjelölni az első fejtrágyázási időpontnak, illetve tápoldatozás esetén az intenzívebb trágyázás kezdetének – korábban adott, nagyobb adagú nitrogéntrágyázás erős vegetatív növekedést és a vele járó terméselrúgást okozhatja.
A nitrogénigény káposztafélék és a fejes saláta esetében jelentősebb mértékben a fejesedés kezdetétől növekszik. A fejesedést jóval megelőző nagy adagú nitrogéntrágyázás laza fejeket okoz, ami a hazai piacon nem kívánatos.
A tárolási hagyma és gyökérzöldségek esetében a ceruzavastagságú szár elérését, a hagymatest, illetve a gyökértermés fejlődésének megindulását szokás megadni a fejtrágyázás kezdetének, amit legkésőbb a betakarítást megelőző 4-5 hétig be is kell fejezni. A később adott nitrogén drasztikus mértékben rontja a tárolhatóságukat.
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_100x75_0.jpg)
