Eddig Magyarországon négy borkategória létezett. Az úgynevezett védett eredetű bor meghatározott, történelmi tradíciójú termőhelyről származott, és előírt minőségi paraméterekkel rendelkezett. Szintén a fogyasztók által elismert csúcskategória volt a meghatározott termőhelyről származó minőségi bor.

Tájbornak nevezték azt a kategóriát, amely egy-egy tájegységre vagy termőhelyre volt jellemző, ám jelentős mennyiségben állították elő. Asztali bornak pedig az a bor számított, amely nem volt köthető termőhelyhez, ám forgalmazása szintén nagy mennyiségben történt.