Az elmúlt évtizedek során jelentősen gyarapodott tudásunk az egészséges talajélet biológiájáról, miközben az időjárási szélsőségek – mint az aszályok és a heves viharok – egyre gyakoribbá váltak. Mindez arra ösztönözte a mezőgazdasági gyakorlatokat, hogy egyre nagyobb hangsúlyt fektessenek a jó talajállapot fenntartására, a talajminőség javítására, valamint a talaj vízbefogadó és -megtartó képességének növelésére. Egyre erőteljesebb szakmai egyetértés mutatkozik abban is, hogy a hagyományos szántóföldi növénytermesztés hosszú távon sem környezeti, sem gazdasági szempontból nem fenntartható, és a talajkímélő művelés irányába történő elmozdulásra van szükség.

A KSH 2016-os és 2023-as gazdaságszerkezeti összeírásainak adatai szerint az utóbbi években jelentős előrelépés történt ezen a területen. Míg 2016-ban a talajkímélő gazdálkodás a szántóterületek csupán 10%-án volt jellemző, 2023-ra ez az arány 32%-ra nőtt. Ezzel párhuzamosan a hagyományos, forgatásos művelés aránya 88%-ról 64%-ra csökkent. Jelenleg már több mint 1,3 millió hektáron végeznek talajkímélő művelést hazánkban.

diagramok

A legelterjedtebb talajkímélő gazdálkodási módok hazánkban a direktvetés (no-till) (talajmunka nélkül felülvetik a területet), amelynek nagysága 2016-ról 2023-ra több mint duplájára, 1-ről 2,1 százalékra nőtt. A másik, hazánkban elterjedt kíméletes talaj megmunkálási módszer a csökkentett menetszámú talajmunka (min-till) (forgatás nélkül művelik meg a talajt, a növényi maradványok legalább 30 százaléka a felszínen természetes talajtakarót képez). A bakhátas (ridge-till), a sávos (strip-till) és mulcsműveléses (mulch-till) művelési módok egyelőre kevésbé elterjedtek.

A fenntartható tápanyag-gazdálkodás is a megfelelő talajművelési eljárásokon alapul. Az utóbbi években szintén növekedett az állandó talajtakarás gyakorisága, ami nemcsak a talajt óvja a kiszáradástól, hanem hozzájárul annak biológiai állapotának javításához is. A talaj felszínének takart állapota hosszú távon növeli a szénmegkötő képességet, javítja a talajnedvesség megtartását és csökkenti az erózió kockázatát.

diagramok

2023-ban a szabadföldi szántóterületeken alkalmazott talajtakarási módszerek közül továbbra is az őszi vetésű növényekkel történő takarás volt a legelterjedtebb, 47,3%-os aránnyal. Az ideiglenes takarónövényekkel és növénymaradványokkal történő fedés aránya is látványosan nőtt: előbbi 2,5%-ról 11,1%-ra, utóbbi pedig 7,4%-ről 13,5%-ra emelkedett. Ugyanakkor jelentősen visszaszorult a megművelt, de fedetlen, vetetlen területek aránya – 2016-ban ezek még a területek 42,1%-át tették ki, 2023-ra ez 29,7%-ra csökkent.


Uniós összevetésre jelenleg korlátozottan van lehetőség, mivel 2020-ban nem készült ilyen adatfelvétel, a 2023-as eredményeket pedig az Eurostat még nem tette közzé. 2016-ban ugyanakkor Magyarország 85%-os hagyományos művelési arányával messze meghaladta az uniós átlagot, amely akkor 68% volt – hazánk ezzel a hetedik helyen állt az EU-ban.

diagramok

A jelenlegi trendek tehát egyértelműen a fenntarthatóbb mezőgazdasági gyakorlatok irányába mutatnak, ahol a talajkímélő művelés nemcsak környezeti, hanem gazdasági szempontból is előnyös alternatívát jelent.

Forrás: kap.gov.hu

Indexkép: Pixabay