Az előző évek környezeti és gazdasági kihívásai miatt várható volt, hogy a gazdák többsége inkább kényszerből, mégis hajlandó lesz nyitni egy számára eddig nem megszokott, új szántóföldi növény termesztése felé.
A szója esetében számos olyan technológiai elem van, amely igényli a pontos időzítést, a fenológiai stádiumok ismeretét. Érzésünk szerint a marketing mellett a gazdálkodók nem kapják meg azt a támogató segítséget, amely egy ilyen új és termesztéstechnológiáját tekintve nem is egyszerű növény termelését sikerre vihetné, így a Pap és Papp Kft. a Szójakontrollal és a Galldorf Zrt.-vel karöltve felvállalta az aktív mentorálást. A programra jelentkezett három termelő egyenként tíz hektárra elegendő szója vetőmagot, talajvizsgálaton és növényanalízisen alapuló tápanyag-utánpótlási tervet, folyamatos személyes és telefonos konzultációt és vegyszerfelhasználási javaslatot kapott.
Három teljesen eltérő termőhely (Baranya, Somogy, Tolna), különböző szemléletű gazdálkodók és rendelkezésre álló gépi infrastruktúra, az időjárás okozta nehezített pálya adta az idei év tapasztalatait, melyek alapján a legfontosabb tanulság, hogy a szója termesztéstechnológiája nem uniformizálható, hanem annak elemeit a helyi adottságoknak megfelelően szükséges adaptálni. Jelen írás ezekre a különbségekre igyekszik felhívni a figyelmet az egyes elemek ismertetése mellett. Az egyes eseményeket videós bejelentkezésekkel is dokumentáltuk, ezek a Youtube videómegosztón a Szójanapló című csatornán követhető.
A termőhelyválasztás tekintetében jól ismert közhely, hogy a szója a lapos, mélyebb fekvésű területeket szereti, melynek talaja jó szerkezeti állapotú, megfelelő lazaságú és átszellőzött, inkább kötött, de nem túl nehéz, semlegeshez közeli kémhatású stb.
A három terület közül ezen kritériumoknak egy terület felelt meg többé-kevésbé, ez a Tolna vármegyei Szakályban, a Kapos völgyében, a folyó szomszédságában fekvő termőterület. A baranyai Csebényben ezzel szemben egy teljesen déli fekvésű 4–5%-os lejtővállon gazdálkodnak, a somogyjádi tábla pedig egy kis lejtésű, de közel 172 m tszf magasságon, völgytől, felszíni vizektől távol helyezkedik el.
Ugyanilyen változatosak az egyes helyszínek talajai is, Somogyjádon erodált erdőtalaj csekély szervesanyag-tartalommal, semlegeshez közeli pH-val, Csebényben barna erdőtalaj, előzőleg hosszú éveken át gyepként, gyengén savanyú kémhatással, Szakályban pedig egy szerves anyagban rendkívül jól ellátott, gyengén lúgos, völgytalpon fekvő tábla lett a termesztés helyszíne.
Ezek az adottságok eleve meghatározzák a területre alkalmazható éréscsoportokat, itt a fő szempont a várható vízellátottság volt, hiszen valamennyi terület alkalmas lenne a középérésű szójafajták termesztésére, azok is jó biztonsággal beérnének. Kardinális kérdés, mégis kevesen számolnak vele, hogy létezik-e olyan terményszárító, -feldolgozó a közelben, ami alkalmas a megtermelt termény befogadására, és az mennyire illeszthető be az ott betárolandó növényfajok közé. Ez szintén a választható éréscsoportot szűkíti le. A későbbiekben ez egyébként némi problémát okozott.
A szakályi völgylábi tábla volt az az optimális vízellátottságú tábla, amelyen a leghosszabb, 0–1 éréscsoport közti, azaz a korai és középérés határán érő fajtát választottuk, a gyorsan kiszáradó déli lejtővállon (Csebény) a 000 éréscsoportú, azaz igen korai fajtát. Itt már a kezdetektől látható volt, hogy a termesztés sikere a csapadékon fog múlni, a három helyszín közül ez volt a legkockázatosabb. Somogyjádon a két előző közti legjobb kompromisszum alapján egy 0 éréscsoportú, vagyis korai fajtára esett a választás.
Esetünkben is igazolódni látszik, hogy a magágy-előkészítés nem egyenlő a talaj túlművelésével és az indokolatlan műveletszám-emeléssel. Mindhárom termelő forgatás nélküli technológiát alkalmazott, a vetőmagágy optimális volt helyszíneinken. Saját tapasztalataim szerint azonban a szója közel sem érzékeny oly mértékben az aprómorzsás talajszerkezetre, sőt a túlművelt, szerkezetét vesztett talajon a csapó eső hatása inkább megnehezíti a kelést, mint elősegítené, viszont a későbbi aratási kihívások miatt a talajfelszínt célszerű közel sima felszínűvé alakítani. Természetesen, mint minden technológiai elem, a vetőmagágy-előkészítés is kompromisszumok elé állít, hiszen a növényvédelem-alapkezelés hatékonysága is nagyban múlik rajta.
1. kép: Csökkentett menetszám, szármaradványok, 45 cm-es sortávkép
2. kép: Túlművelt, lecserepesedett talajban nehezített a kelés
A területek tápanyagellátása talajvizsgálaton alapult, mindhárom esetben K-túlsúlyos utánpótlás lett volna indokolt, azonban erre a korábbi műtrágyabeszerzések miatt nem minden esetben került sor.
A későbbi, ötleveles állapotban vett levélminták valamennyi esetben káliumdeficitet jeleztek, ez egyébként jellemző saját termőterületeinkre, de az országos minták jó része is hasonló képet mutat.
A levélen keresztüli kálium-utánpótlás kevésbé hatékony, mint a talajon keresztüli, így az esetek többségében a már említett fenológiai stádium eredményeire alapozva viszonylag rossz hatékonysággal pótolható.
A szója nagy előnye a nitrogén-utánpótlás mértékének okszerű csökkenthetősége. Egy új szójás esetében kardinális kérdés, hogy a jól oltott vetőmagból kikelt növényke a két darab háromosztatú leveles állapotában elkezdi-e a légköri nitrogén megkötését. Ezt módunkban áll ellenőrizni a gyökéren elhelyezkedő élő gümők számlálásával.
3. kép: Aktív, vérpiros metszésfelületű gümő
Esetünkben kizárólag Somogyjád volt az a helyszín, ahol megfelelő számú gümőt találtunk. Szakályban feltételezhetően a már említett, szokatlanul magas humusztartalom miatt a növénynek szükségtelen volt ápolni ezt az energiaigényes kapcsolatot, amely a szója esetében a Brayrhyzobium japonicum-mal való együttélésből alakul ki.
Csebényben szintén nem keletkeztek gümők, viszont itt az okot nem sikerült megfejteni, a későbbi levélvizsgálat elégséges mennyiségű molibdént jelzett, a talaj szerkezete, kémhatása rendben volt, a humusztartalom gyenge, pangó víz vagy levegőtlenség nem jellemezte a területet. Limitáló elem lehet a kobalt, amelyre viszont nem végeztünk vizsgálatot. Mindezek mellett a levélanalízis szerint elegendő nitrogén állt a növények rendelkezésére. Tapasztalatként elmondható, hogy a kálium-utánpótlás nagy jelentőséggel bír, sokszor olyan területeken is, ahol a talajvizsgálat nem mutat hiányt. A területek egyikénél sem volt a növényben észlelhető jelentős foszforhiány.
A nitrogén kötését folyamatosan vizsgálnunk kell, egészen a virágzás fenofázisáig, hiszen itt még jó lehetőségünk van a nitrogén utánpótlására fejtrágyázás formájában. Mindez talán eretnek gondolatnak hangzik, de ha nincs gümőnk és megfelelő mennyiségű felvehető nitrogénünk a talajban, a szója is képes kimerülni a termés szempontjából legfontosabb reproduktív stádiumokban.
A vetés mindhárom esetben szolgáltatással valósult meg: két esetben gabonavetőgéppel, míg Somogyjádon szemenkénti vetéssel, 50 cm-es sortávval, a rendelkezésre álló technikának megfelelően. A kelés jelen esetben is visszaigazolta a szemenkénti vetés előnyét, amely a pontos maglehelyezésben, a precíz vetésmélységben, ezáltal a robbanásszerű egységes kelésben nyilvánult meg.
A kelést követő 2–3 hétben jól látszanak az egyenetlen kelésből adódó fenológiai stádiumkülönbségek. Ritkán gondolunk ennek a különbségnek arra az aspektusára, miszerint az esetleges felülkezelés során lesznek érzékenyebb állapotban lévő szójanövénykék, amik elkerülhetetlenül elszenvedik a fokozott fitotoxicitást.
_fill_540x300_0.jpg)
Vegyszerezés tekintetében valamennyi kezdő szójás termelő más filozófiát követett. Csebényben a csökkentett vegyszerfelhasználás volt a cél, egyben a legkisebb költségvetés is itt volt megcélozva, így a vetés utáni, kelés előtti gyomirtás kimaradt, helyette a mechanikai gyérítés kapta a hangsúlyt már a magágy-előkészítés során is.
Kezdő szójásoknak a magam részéről ezt a módszert semmiképp sem ajánlanám, prekoncepcióim ellenére azonban egy nagyon is vállalható tisztaságú kelés utáni összképpel szembesültünk. A felülkezelés mindezek ellenére elkerülhetetlennek látszott, a szója kéttrifóliumos állapotában megjelenő, elsősorban parlagfűből és nem túl számottevő libatopból álló gyomflóra miatt. Ezen a ponton szükséges megjegyeznem, hogy a felülkezelés időzítése – amennyiben szükséges – kulcsfontosságú a termés alakulására nézve. Esetünkben ennek a késleltetése és a csalfa illúzió a mechanikai gyomirtás sikerességébe vetett hitre nézve komoly termésveszteséget okozott, elsősorban a tábla dűlőin.
A csebényi területen elhanyagolható volt az egyszikű gyomok jelenléte. Somogyjádon egy komoly preemergens szerkombinációt kapott a terület; klomazon-, metribuzin- és S-metolaklór-hatóanyagokkal. Az időzítés itt tökéletesnek bizonyult, illetve az ízlésemnek talán túlzottan művelt talajfelszín egyenletessége is lehetővé tette a tökéletes vegyszerfilmréteg kialakítását, így a későbbiekben a felülkezelésre nem volt gondunk, az egyenletes és tiszta látványt egyedül az árvakelésű napraforgók megjelenése bontotta meg, melynek termésbefolyásoló értéke nem volt, kizárólag esztétikai.
4. kép: Mezei aszat, Somogyjád
A technológia része volt ezen a helyszínen egy 5 leveles állapotban végzett gyomfésűzés. A harmadik filozófia szerint az alapkezelés elég, ha a későbbiekben nehezebben megoldható kétszikűekre korlátozódik, ezt tapasztaltam Szakályban. A flumioxazin hatóanyagú kelés előtti kezelés a teljes vegetációban elégségesnek bizonyult az említett gyomok kordában tartására, azonban július első napjaira annyira elhatalmasodtak az egyszikűek, hogy azonnali beavatkozást igényelt a terület, amit propaquizafop-hatóanyaggal oldott meg véglegesen a termelő.
Konklúzióként elmondható, hogy a kezdő szójásoknak (szerintem a haladó és nem bioszójásoknak is) erősen javasolt egy olyan, jól összeállított szerkombináció, amely hosszabb védelmet biztosít az egy- és kétszikű gyomok ellen is. Nagyon fontos megjegyezni, hogy az egyes szójafajták egyedi érzékenységgel rendelkeznek olyan alapkezelő hatóanyagokra, mint a metobromuron, de kiemelten a pendimetalin és metribuzin.
Adott esetben komplett táblát is kiirthatunk velük, így ne mulasszuk beszerezni ezeket az információkat a fajtatulajdonosoktól. A felülkezelő szerek esetében lényeges az időzítés, melynek mind a gyom, mind a szója fenológiai állapotához igazodnia kell. Célszerű az imazamox hatóanyagú készítményeket még virágzás előtt kijuttatni a későbbi terméskötési problémák megelőzése érdekében.
5. kép: Napraforgóárvakelés, Somogyjád
A vegyszerezés és lombtrágyázás-fejtrágyázás elvégzése után könnyedén hátradőlhettünk volna, de az aszályos évnek megfelelően számíthattunk bizonyos károsítók megjelenésére, kórokozókra viszont kevésbé. Erre egyedül Szakályban került sor, itt viszont két alkalommal is. Augusztus elején a takácsatka tripsszel karöltve jelentkezett, viszonylag jelentős cerkospórás megbetegedés kíséretében, így egyszerre három hatóanyaggal kellett védekezni, ugyanakkor az éréscsoport miatt egyedüli helyszínként szintén a szakályi szójákba tudott betelepülni a vándorpoloska és az ázsiai márványpoloska, mely fajok szemmel látható, mégis a beavatkozási küszöbérték alatti károsítást okoztak.
A technológia sarkalatos pontja az aratás, illetve az aratás időpontjának helyes megválasztása. A 2024. év a haladó termesztőket is megtévesztette, ugyanis környékünkön a nagy meleg hatására az R8-as, azaz a teljes érés fejlődési állapota elmaradt. Ennek köszönhetően a magok sok esetben el sem váltak a hüvelytől, azok formája a gyors vízvesztéstől ráncos, fonnyadt alakot vett föl, illetve számos esetben látszott, hogy az R5-ös fázisban történő szárazanyag-beépülés is elmaradt az előző évhez képest.
Mindezek mellett a szóják összképe azt a látszatot keltette, mintha az érési fázis elején tartanánk, zöld szárral, levélzettel, viszont 9–10%-os nedvességtartalomra száradt szemekkel. Sosem volt fontosabb az alapos, belülről történő ellenőrzés. A betakarítást Csebényben kezdtük, az éréscsoportnak megfelelően, a tábla ránézésre is érett állapotot mutatott, eltekintve a táblaszéli zöld parlagfűfoltoktól.
Ezt leszámítva az aratás eseménymentes volt, a magok az augusztus 23-ai aratás ellenére is 7% nedvességtartalommal bírtak, ami érezhető veszteséget okozott. A betakarítás a szeptemberi jelentős csapadék előtt Somogyjádon is megtörtént, itt egy szójára alaposan felkészült szolgáltató végezte a munkát. Szakályban viszont sokkal izgalmasabb, feszültebb helyzet alakult ki azáltal, hogy a már érett szemeket a nagy zöldtömeggel nem tudta learatni a vállalkozó, így lombszárításra volt szükség, majd a lehetőségeket a szeptemberi csapadék is korlátozta.
A terméseredmények megfelelnek a környékben szóját vetett termelők hozamainak, ilyen értelemben mindenképp sikeresnek ítéltük kezdő szójás termelőinkkel a gazdasági évet. Ha az egyébként mentorálásként kapott, de ki nem fizetett vetőmag árát is a költségekhez adjuk, mindenhol jövedelmező növénynek bizonyult a szója.
Az évjárat jelentős nehézségeket hozott, egyben lehetővé tette, hogy a szója termesztése során tapasztalható számos kihívással találkozzanak a kezdő szójás gazdálkodók. Bár próbatétel maradt bőven, és egy más időjárási tényezőket felvonultató év még biztosíthat lehetőséget újabb kórokozókkal és kártevőkkel kapcsolatos ismeretségre, úgy gondolom, ha valaki eredményesen megugrotta az idei év feladatait, jó eséllyel indulhat a következő évben is.
Baranyi Attila
Pap és Papp Kft.
_jpg_fill_540x300_0.webp "Ezek a 2025-ben bemutatkozó új napraforgók! – Heti Körkérdés")
_fill_100x75_0.jpg)
