Az elmúlt több mint száz évben a Magyarországon lehullott éves csapadék összmennyisége szignifikánsan nem változott, de annak tér- és időbeli eloszlása a szélsőségek irányába tolódik el, a heves esőzések miatt lezúduló nagycsapadék pedig nem tud hatékonyan beszivárogni a talajba – írja a masfelfok.hu.

Az ország a folyókon tapasztalható korszerűtlen vízgazdálkodás miatt is szárazodik és veszít vizet, továbbá a felszín alatti vízszint csökkenése is több mint 2 cm/év volt az 1986-2010. közötti időszakban. Egyre több vizet veszünk ki mezőgazdasági, ipari és lakossági célokra is, és a hátsági területeken még nagyobb a veszteség, akár 10 cm is évente, mert a felszín alatti vizek a folyóvölgyek irányába mozognak. Ha nem változtatunk a jelenlegi vízgazdálkodási gyakorlaton, és nem törekszünk a csapadék helyben tartására, akkor a Homokhátságon teljesen ellehetetlenülhet a mezőgazdaság.

A rendelkezésünkre álló költséghatékony, helyben is megvalósítható célzott felszín alatti vízpótlási megoldásokkal a probléma kezelhető lenne. A csapadék összegyűjtése, kutakba juttatása és aszály idején onnan történő kinyerése a vízhiányt is enyhíthetné, és vízszintemelkedést is eredményezne a felszín alatt, továbbá segíthetné az ökoszisztémák regenerációját. A vízkivételi gyakorlatok megváltoztatása kulcsfontosságú a probléma megoldását illetően.


A nyári csapadék mennyisége csökkenni, a téli viszont növekedni fog hazánkban, valamint a szélsőséges csapadékesemények intenzitása (napi 10-20 mm-t meghaladó eső) és gyakorisága is fokozódni fog, ez pedig a növények vegetációs időszakában valószínűleg súlyosbítani fogja a mezőgazdaság helyzetét. Ugyanis a lehulló eső nem tud lassan beszivárogni a talajba, hanem vagy lefolyik a területről csatornákon keresztül, vagy elpárolog.

A 2022-es aszályos évben kiderült, hogy komplex megoldásokra van szükség, hiszen az öntözés további fejlesztése csak korlátozott területen lehetséges. Gondolkodni kell nagy folyóink mentén az árvízi víztöbblet helyben tartásáról, a talaj jelentős víztározó képességéről és arról is, hogy a talaj alatt található víztartó rétegekbe is tározhatunk vizet, ahonnan tartós szárazság esetén újra ki is nyerhetjük a víztartalékot. A mesterséges vízbetározás a csökkenő felszín alatti vizek szintjére is jótékony hatással lehet.

eső

A nyári csapadék mennyisége csökkenni, a téli viszont növekedni fog hazánkban – fotó: Shutterstock

A vízszintek csökkenése a felszín alatti víz öntözési, ivóvízellátási célú túlhasználatának és az éghajlatváltozási folyamatoknak az együttes következménye. Magyarországon azonban a vízszintcsökkenés mértéke nem egyenletes, a kiemelt hátsági területeken számottevő, akár 10 cm is évente. A nagy folyók völgyében szignifikánsan kisebb a csökkenés, aminek oka, hogy a felszín alatti vizek a folyóvizekhez hasonlóan mozgásban vannak, de ennek mértéke néhány méter vagy centiméter évente, a mozgás iránya pedig a magasabb domborzati helyzetű területek felől a mély fekvésű folyóvölgyek felé tart.

Tehát a hátsági területekről a felszín alatti víz szintje alatt tovább áramlik a víz a folyóvölgyek irányába, ami a hátságon még tovább csökkenti a vízszintet, a folyóvölgyekben pedig valamelyest kompenzálja a csökkenést. Ebbe a természetes rendszerbe avatkoztunk be, amikor csatornákat és vízkitermelő kutakat építettünk.

Az éghajlati előrejelzések alapján a felszín alatti vizekbe történő csapadékbeszivárgás várható mennyisége nyolcvan éven belül egyharmadára csökken a Duna-Tisza közén, ami a Hátságon a vízszint további háromméteres csökkenését valószínűsíti, ráadásul az öntözési célból kivett víz mennyiségének növekedése további vízszintcsökkenéshez vezet.

Ezen túlmenően a korábbi semlyékeket – időszakosan vizenyős területeket – tápláló helyi áramlási rendszerek teljes eltűnésére is számítani kell, aminek következtében a felszín alatti vizek a hátságtól a folyóvölgyek felé fognak áramlani mélyen a felszín alatt. Ez a jelenlegi mezőgazdasági gyakorlat ellehetetlenülését fogja okozni. Ezt követően a folyóvölgyekben folytatható az élelmiszer-termelés. A célzott felszín alatti vízpótlás azonban megoldást jelenthet. Ez azt jelenti, hogy a felszíni és felszín alatti tározók együttes használatában kell gondolkodni.

A Duna-Tisza közi hátságon a csapadékvíz az egyetlen helyben gyűjthető és használható vízforrás. Az összegyűjtött víz közvetlen felszín alá juttatására sekély kutakba történő bevezetéssel két lehetőség van:

• tetővízgyűjtés
• a burkolt felületekről lefolyó víz összegyűjtése és koncentrált felszín alá juttatása.

A felszín alá bejuttatott víz aszályos időszakban ismét kinyerhető és felhasználható. Ráadásul ezzel a megoldással nemcsak helyi vízszintemelkedés érhető el, de a vízáramlás irányába eső közeli mély fekvésű területekre is eljut a vízszintemelkedés hatása.

A célzott felszín alatti vízpótlás világszerte ismert és széles körben alkalmazott technológia. Az ELTE által szolgálati találmányként elismert innováció lényege, hogy ez a technológia a természetes vízáramlások helyreállítása érdekében alkalmazandó, azaz a módszer természetalapú megoldásnak minősíthető. Előnye, hogy a vizes élőhelyet az eredeti felszín alatti táplálási útvonalon „kelti életre", így annak vízminősége is a vízszintsüllyedés előtti állapotot rekonstruálja. A legkevesebb bejuttatott vízzel a legnagyobb hatást tudja elérni.

Ha a technikát természetalapú megoldásként használjuk, lehetőség van arra, hogy a természeti rendszerekhez, a tájba illeszkedően alkalmazkodjunk az elkerülhetetlen változásokhoz.