A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. (BHNp Zrt.) ismét bevetette az elektromos halászgépet a Hévízi-folyás felső szakaszán, hogy visszaszorítsa az idegenhonos halfajokat. A különleges beavatkozásra azért van szükség, mert a hévízi termáltó kivezető csatornája télen sem fagy be, így kedvező életfeltételeket biztosít azon trópusi halaknak, amelyek elpusztulnának a hideg vizű, magyar folyókban. Így azonban ezek a halak egyszer akár a Balatont is elérhetik.

Trópusi halak kontra csukák – ki győz?

A tavalyi évben a BHNp Zrt. szakemberei három mázsa egynyaras csukát telepítettek a csatornába azzal a céllal, hogy kordában tartsák a gyorsan szaporodó idegenhonos, trópusi bölcsőszájú halakat. Ferincz Árpád, a MATE AKI Természetesvízi Halökológiai Tanszékének vezetője elmondta, hogy az idei vizsgálatok során azt ellenőrizték, milyen hatékonysággal működött ez a módszer.

A csukáknak nem csak az volt a feladata, hogy a felső szakaszon pusztítsák és elfogyasszák a bölcsőszájú halegyedeket. Ezek a ragadozóhalak nem annyira szeretik a meleg vizet, és ha egy kicsit lejjebb is vándorolnak, akkor is nagyban hozzá tudnak járulni ahhoz, hogy az alsó szakasz tekintetében csökkenjen a felső szakaszról származó ivadéknyomás.

Az eredmények azt mutatják, hogy bár talán valamivel több halat fogtak, mint tavaly, a méretelosztás jelentősen változott: több hal tartozott a fiatalabb korosztályhoz, különösen a tűzfejű tarkasügér esetében, viszont citromsügérből jóval kevesebbet fogtak, mint tavaly. Ez arra utalhat, hogy az őshonos csukák még nem tudták teljesen visszaszorítani az idegen fajokat, de a gyérítés eredményes.


Szegfűszegolajos altatás

Annak érdekében, hogy ne szenvedjenek az állatok, a szakemberek szegfűszegolajjal túlaltatták a halakat, ami bevett módszertan az Európai Unióban, de az egész világon is a halak kíméletes leölésére.

A vizsgált területet körülbelül 350 méteres szakaszokra bontották, és mint kiderült, az alsóbb szakaszokon már jóval kisebb mennyiségben fordultak elő bölcsőszájú halegyedek, miközben sokkal gyakrabban fordultak elő az őshonos fajok, például pontyok és csukák. De jelentős mennyiségű harcsa is előfordult, a kisebb, 20-30 centis példányoktól egészen a 3-4 kilós egyedekig. A szakértők szerint a harcsák jól érzik magukat a „terített asztal" mellett, hiszen a csatornában bőséges a táplálék.

Folytatódik a harc az idegenhonos fajok ellen

A kutatók szerint a következő években folytatni kell az idegenhonos halak elleni küzdelmet. Fodor Ferenc, a BHNp Zrt. haltermelési igazgatója hangsúlyozta, hogy a cél továbbra is az, hogy a vízrendszerben csökkentsék az idegen fajok állományát, és ezt az őshonos ragadozók telepítésével is segíteni kell.

A Hévízi-folyás felső szakasza tehát továbbra is csatatér a természetes és a betolakodó fajok között – a tét pedig nem kevesebb, mint a Balaton őshonos halállományának védelme.

Forrás: pecaverzum.hu

Indexkép: Facebook-videó