Az idegenhonos, inváziós fajok nagymértékben felelősek a biológiai sokféleség csökkenéséért és fajok kipusztulásáért. Ezek között olyan fajok is lehetnek, amelyek gyönyörűek, de a hazai flórára és faunára akkor is veszélyt jelentenek.

Számtalan olyan állat- és növényfaj került távoli földrészekről emberi közreműködéssel hazánkba, melyek közül sok intenzív terjedésbe kezd, ezáltal komoly veszélyt jelentve az őshonos élőlényekre. Az inváziós fajok okozta károk mára nagyon jelentős természetvédelmi problémákat jelentenek. Egy ilyen növényfaj, az indiai lótusz (Nelumbo nucifera) egy növekvő állományát kellett most eltávolítani a Mártélyi Holt-Tiszából.

A faj jelenlétére 2023 tavaszán figyeltek fel. Mivel az indiai lótusz rendkívül erőteljes növekedésű növény, amely hatalmas leveleivel teljesen képes beborítani a nyílt felszínt, a szakemberek úgy döntöttek, inkább eltávolítják a megjelenő töveket, mivel jelenleg még nincs tapasztalat arról, milyen károkat képes okozni a hazai élővizekben. Azóta kiderült, hogy a növény eltávolítása nem sikerült maradéktalanul, és az enyhe télnek köszönhetően áttelelt a holtág iszapjában, idén tavasszal pedig erőteljes fejlődésnek indult.


„Döbbenetesen gyorsan terjed, a tavalyi kiterjedésének háromszorosát érte el idén! A drónfelvételen az is jól látszik, ahogy a sűrű gyékényesben is utat tör magának" – mondta Albert András, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrkerület-vezetője.

A nemzetipark-igazgatóság munkatársai nagyobb csapattal vonultak a helyszínre, de a növény kiszedése nem bizonyult egyszerűnek. A lótusz rhizómái, vagyis föld alatti hajtásai akár karvastagságúak is lehetnek az iszapban, és 5-10 méterre is elágaznak. Tavasszal ezekből jönnek fel az újabb levelek és a virágok. Ezt a nagy szövevényt a nyílt víz iszapjából még valahogy ki lehet szedni, de a gyékényesben már majdhogynem lehetetlen feladatnak bizonyult. Ezért a következő években is figyelni kell a növény terjedésére, mert lehet, hogy újabb beavatkozásra lesz szükség.

indiai lótusz

A lótusz rhizómái, vagyis föld alatti hajtásai akár karvastagságúak is lehetnek az iszapban, és 5-10 méterre is elágaznak – fotó: Shutterstock

„Az indiai lótusz a hazai természetes élőhelyeken nemkívánatos, idegenhonos, potenciálisan inváziós növényfaj. Gyors terjedésre képes a számára kedvező klimatikus viszonyokkal rendelkező élőhelyen, amelyek kiterjedése a klímaváltozás hatására a Föld mérsékelt övi területein is egyre nő. Vegetatív terjedése révén sűrű sarjtelepeket hoz létre, teljesen beborítva a vízfelületeket az elözönlött területeken. Emiatt kiszoríthatja az őshonos növényeket, mint például a fehér tündérrózsát, a tündérfátyolt vagy a vízitököt, és megváltoztatja az élőhelyek vízdinamikai jellemzőit és tápanyagforgalmát" – magyarázta dr. Kelemen András, a Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszékének egyetemi adjunktusa.

„Az idegenhonos inváziós növények természeti értékekre gyakorolt károkozását leghatékonyabban a természetbe való kijutásuk megelőzésével akadályozhatjuk meg, vagy ha ez már megtörtént, akkor minél gyorsabban be kell avatkoznunk, hogy megelőzzük intenzív terjedésüket, azaz ebben az esetben a legjobb döntés a lótuszállomány felszámolása volt. Annál is inkább, mert ha az állomány tömeges virágzásba kezd és nagy mennyiségű magot érlel, akkor még nehezebb dolgunk van, mivel magjai akár 1300 évig is megőrzik csíraképességüket" – tette hozzá dr. Kelemen András, aki évek óta foglalkozik hazánkban az inváziós fajok ökológiájával.

Hogyan kerülhetett Mártélyra az indiai lótusz?

Ezt a szakemberek sem tudják biztosan, de úgy vélik, valaki szándékosan telepíthette oda. Ezt támasztja alá, hogy tavaly közvetlenül a tanösvény pallója mellett jelent meg, és a terjedésén látszik, hogy onnan indult hódító útjára.

A Dél- és Délkelet-Ázsiában honos indiai lótusz a keleti kultúrák kedvelt növénye. Hazájában a buddhizmus szimbóluma, a tisztaság, a felvilágosodás, a megújulás és újjászületés jelképeként tisztelik. Virágzásban a növény valóban gyönyörű, de a hazai élővizekben akkor sem szabad helyet kapnia.

Tények az inváziós fajokról:

• Az Európai Unió éves szinten 12 milliárd eurót költ a tájidegen, inváziós fajok terjedésének féken tartására.

• A DAISIE (Delivering Alien Invasive Species Inventory for Europe) nevű adatbázis több mint 12.000 tájidegen fajt tart számon Európában.

• A fajok terjedésének sebessége napjainkban tízezerszer gyorsabb, mint a természetes úton történő terjedés sebessége.

Forrás: knp.hu