"Hisszük és régóta hangoztatjuk, hogy a külterjes állattartást folytatók és a természetvédelem érdekei azonosak. A gyepek megőrzéséhez, területük növeléséhez, állapotuk javításához arra van szükség, hogy az állattartók ne menjenek tönkre, ne hagyják abba a legeltetést. Az állattenyésztőknek, a gyepgazdálkodási szakmának és a természetvédelemnek ebbe az irányba kell közösen haladni" – hívja fel a figyelmet Dr Wagenhoffer Zsombor, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének ügyvezetője.
Az agrárminiszter AKG-ban érintett gyepterületekhez kapcsolódó kaszálási korlátozások feloldását érintő kérését a WWF Magyarország közleményben kritizálta, amely a MÁSZ-NAK Gyepgazdálkodási Munkacsoport szakemberei szerint pontatlan és szakmaiatlan megállapítások alapján von le következtetéseket. Az állattenyésztő szakmával és a környezettel, annak védelmével kapcsolatos információk objektív, pontos, szakmailag megalapozott közlése mindannyiunk érdeke, ezért a MÁSZ közleményben foglalt állást.
A WWF szerint az intézkedés a hazai gyepek kevesebb mint 1%-át érinti, így a kaszálási korlátozás feloldása a takarmányhiányt nem enyhítené érdemben, ugyanakkor pont olyan élőhelyekről van szó, ahol július közepén még fűben fészelő madarak kotlását, röpképtelen fiókák életét, ritka, védett lepkék szaporodási időszakát is veszélyeztetheti a kaszálás.
A kaszálás időpontja az emészthetőséget is befolyásolja
A zonális gyepprogramokban kaszálni legkorábban június 15-től, a Magas Természeti-értékű Területeken július 1. után lehet. A hegy- és dombvidék madárvédelmi programokban a gyepterület legfeljebb felén lehet július 31. előtt kaszálni, az alföldi gyepeken pedig július 1. előtt csak a terület felén lehet legeltetni.
Ha az AKG programokban előírt dátumoknál korábban kaszálnánk le a gyepet, nagyobb mennyiségű és jobb minőségű réti szénát tudunk betakarítani. A szakmailag optimális kaszálási időpont a május első és harmadik dekádja közötti időszak, ezután a betakarítható mennyiség csökkenése mellett az emészthetőség minősége is sokat romlik.
Korábbi kaszálással nagyobb mennyiségű és jobb minőségű lenne a réti széna – fotó: Pixabay
Magyarországi kísérletek szerint a leggyakoribb gyepalkotó pázsitfüvek emészthetősége naponta átlagosan 0,7 %-kal csökken. A május eleji 65%-os optimumhoz képest június elejére 50% alá esik, ami az állattartóknak hatalmas veszteséget jelent, ráadásul a júliusban kaszált, magját elpergetett fű már csak alomszalma értékű.
Nem kompenzálják eléggé a gazdákat
Gyakori az érvelés, hogy a gazdák pénzt kapnak azért, hogy ne kaszálják le a madárfészkeket. Azonban a WWF is felívja a figyelmet arra a problémára, hogy ha a földtulajdonos és az állattartó - ahogy a valóságban sok esetben - eltérő személy, akkor az érdekeik is különbözőek lehetnek. A gazdák szerint a kompenzáció kiszámítása során nem a reális piaci szénaárakból és nem a jól kezelt gyepre jellemző hozamokból indultak ki, így pedig a kieső potenciális termés és az elmaradt jövedelem kompenzálása csak részben történik meg. A MÁSZ sorozatos jelzése ellenére sem sikerült előrelépést elérni a kedvezőtlen piaci, gazdasági folyamatok miatt egyre jobban leszakadó kompenzációs összeg érdekében.
Védett gyepek legeltetése
Az AKG program keretein belül 3 680 gazdálkodó 197 178 ha gyepterületre kap támogatást 2022 és 2024 között, mintegy 80,5 milliárd Ft értékben. A támogatott gyepterületek több, mint fele (54%) Magas Természeti Értékű Terület (MTÉT). A WWF Magyarország szerint a hazai gyepek kevesebb mint 1 százalékát érintik a kaszálási és legeltetési korlátozások miatti szankciók, a valóság ellenben az, hogy a szankciók potenciálisan valamennyi MTÉT gyepterületen gazdálkodót érintik, hiszen az ezekre érvényes összes zonális AKG előíráscsomagban vannak kaszálásra, esetenként pedig a legeltetésre is vonatkozó időkorlátok. A MÁSZ 2022. márciusi országos felmérése eredménye szerint a gyepgazdálkodók harmada kizárólag Natura 2000 területen legeltet, vagy ilyen területeken termeli meg állatainak a szénát, ezek többsége pedig benne van valamelyik zonális AKG programban is, vagyis kaszálási korlátozás alá esik. Fontos tény az is, hogy a hazánkban hasznosított gyepterületnek mintegy 60%-a szigorúan korlátozott hasznosíthatóságú Natura 2000 védelem alatt áll. Ezekből látható, hogy a nem reális, hogy a korlátozások csupán 7 000 hektárra vonatkoznának, hanem közel 200 ezer hektár gyepet érintenek:
| GYEP TEMATIKUS ELŐÍRÁSCSOPORTOK | TÁMOGATOTTAK SZÁMA (DB) | TÁMOGATOTT TERÜLET | FORRÁSKERET 2022-24 |
| (HA) | (MRD FT) | ||
| GYEP MINDÖSSZESEN | 3 680 | 197 178 | 80,5 |
| HORIZONTÁLIS GYEP | 2 532 | 89 240 | 28,3 |
| ALFÖLDI MADÁRVÉDELMI ELŐÍRÁSOKKAL | 656 | 38 262 | 14,1 |
| HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI MADÁRVÉDELMI ELŐÍRÁSOKKAL | 111 | 5 844 | 2,4 |
| TÚZOKVÉDELMI ELŐÍRÁSOKKAL | 841 | 61 895 | 35 |
| NAPPALI LEPKE VÉDELMI ELŐÍRÁSOKKAL | 27 | 1 146 | 0,5 |
| MTÉT GYEP ÖSSZESEN | 1 440 | 107 146 | 49,1 |
| BELVÍZ ÉRZÉKENY TERÜLETI LEHATÁROLÁSSAL | 16 | 792 | 0,3 |
Táblázat: Gyepterületek támogatási adatai. Forrás: VP Monitoring Bizottság
Kaszálási szabályok betartása
A gazdálkodók a közbeszédben gyakran úgy jelennek meg, mintha a környezet, a klíma és az állatvilággal szemben kegyetlenek, vagy minimum közömbösek lennének, holott a gazdák jellemzően saját érdekükben is a működő ökoszisztéma minél további fenntartásával szeretnének dolgozni.
Madárbarát kaszálási módszert alkalmaznak, vadriasztó láncot is használnak, felelősen, a szabályokat betartva végzik a kaszálásokat, hiszen a környezeti rendszer érdekében szükséges megóvni minél több gyepeken élő, fészkelő élőlényt: kétéltűt, hüllőt, madárfiókát, őzgidát, stb.
Vitatott gyepmennyiség
A WWF Magyarország közleményében bemutatja a hazai gyepterület csökkenését 1989 és 2019 között a KSH adatai alapján. A tisztánlátáshoz tudnunk kell, hogy a KSH 2010 óta csak a hasznosított (legeltetett és kaszált) gyepterületet veszi számba. Emellett sokkal kevésbé releváns a művelési ág szerinti besorolás, mint a gyakorlati földhasználat, mert a valós (különböző művelési ágak alá besorolt) füvesedett terület meghaladja az 1 millió hektárt, melynek kétharmada száraz, aszályos környezetben van, emiatt elsősorban legeltetésre alkalmas.
Tehát 2010 óta nem tűnt el körülbelül 300 000 hektár gyep, hanem a statisztikai adatgyűjtési módszer változott meg, a távérzékelés-alapú nyilvántartás azonban ismeri ezeket a területeket is, ezek alapján pedig nem felel meg a valóságnak, hogy 1989 óta 40%-kos csökkenés lett volna hazánkban.
Valós probléma viszont, hogy a zöldmezős beruházásoknak áldozatul esnek olcsó legelők, emellett a MÁSZ és a WWF egyetért abban, hogy egyre nagyobb problémát jelent az országfásítás olyan átgondolatlan lépései, amelyek során jellemzően legeltetésre alkalmas, száraz területekre olyan vízigényes fásszárúakat telepítenek, amelyek kizsigerelik az értékes föld alatti vízbázist.
Gyepterületeink méltatlanul alulértékelt erőforrások
A gyep a mai mezőgazdaság számára egyáltalán nem értéktelen, ellenben alulértékelt erőforrás, főleg a szántóföldi mezőgazdasággal és az intenzív állattartással szemben. Azonban a hagyományos, külterjes állattartás (legeltetésre alapozott húsmarha-, juh-, kecske-, bivaly- és lótartás) számára ezek a területek jelentik az életteret, elsődleges erőforrást. Ezért a MÁSZ rendkívül fontosnak tartja, hogy a gyepek kezelését, vagyis a gyepgazdálkodást a természeti értékek megőrzése mellett szakmai alapokra helyezzük és merev jogi szabályozással csak a lehető legszükségesebb mértékben korlátozzuk.
A külterjes állattartást folytatók és a természetvédelem érdekei azonosak – fotó: Pixabay
Közös értékek és célok
A külterjes állattartást folytatók és a természetvédelem érdekei azonosak, az állattenyésztőknek, a gyepgazdálkodási szakmának, és a természetvédőknek közösen kell a mindenki érdekeinek megfelelő haladási irányt meghatározni. Kétségtelen, hogy a gyepek megőrzéséhez, területük növeléséhez, állapotuk javításához arra van szükség, hogy az állattartóknak ne menjenek tönkre, ne hagyják abba a legeltetést, és érdekükben álljon a gyepterületek egészséges, hasznosítható erőforrásként megóvása.
„Az aszálykárok megelőzésére és a szénamennyiség növelésére egyaránt kézenfekvő megoldást jelentene a termőhelyi adottságokhoz igazodó területhasználat. Ebben a füves területeké a kulcsszerep. A belvizes területeken, a mélyfekvésű mentett ártereken és az extrém száraz homokhátságokon, délies kitettségű lejtőkön a legelők és kaszálók megőrzése, illetve telepítése az egyetlen fenntartható megoldás" – erősíti meg Dedák Dalma, a WWF a környezetpolitikai szakértője is.
_fill_100x75_0.jpg)
